A lelki állóképesség egyedi tulajdonság, de fejleszthető

A személyes márkaépítés, az aktív és tudatos karriertervezés és menedzselés előnyeivel egyre inkább tisztában van mindenki a munkaerőpiacon. A szakmai előmenetel érdekében szükséges munkaadót váltani, egy állás elvesztése esetén nem feltétlen eredményes csak egy ugyanolyan pozíciót keresni máshol, ajánlott inkább körülnézni, hova érdemes átnyergelni. Az állás elvesztés-vadászás-megszerzés forgatókönyv a mindennapi élet részévé vált. Ebben az új helyzetben az az érdekes, hogyan is éli meg és kezeli az egyes ember ennek a velejáróit. A legtöbb munkavállaló számára már az elbocsátás ténye önmagában is hatalmas stresszforrás, hát még az új munkahely felkutatására-megszerzésére irányuló közel állandó próbálkozási folyamat. Néhányan egyáltalán nem tudják kezelni ezt a megváltozott munkapiaci környezetet, míg mások talán jól elboldogulnak benne. Miért van ez?

Gyakran emlegetett fogalom manapság a reziliencia, avagy rugalmas ellenálló képesség kifejezés, amely ma már nem csak a pszichológusok körében számít ismertnek. Az eredetileg mérnöki fizikából átvett fogalom és a hozzá kapcsolódó kutatások, a "lelki edzettség" témája révén, napjainkban igen népszerűek. Reziliencia alatt egy bizonyos stresszel való szembeszegülés értendő, mely lehetővé teszi az önbizalom és a társadalmi kompetencia növekedését. Más szavakkal a reziliencia a viszontagságos (akár biológiai, akár környezeti) körülményekkel szembeni megnyilvánuló képesség a boldogulásra, az érlelődésre és a kompetencia növelésére. A viszontagságos körülmények lehetnek krónikusak és sűrűk vagy súlyos, nem gyakori válságok. Ahhoz, hogy az egyén boldoguljon, gyarapodjon, érlelődjön, kompetenciáját növelje, mozgósítania kell minden erőforrását, legyen az biológiai, pszichológiai vagy környezeti. Klinikai pszichológiai kutatások erősítik meg azt a felvetést, hogy a rezilienciának pozitív és protektív hatása van a stresszel szembeni ellenállásban. Ezzel ellentétben, a reziliencia alacsony szintje kapcsolatba hozható a sérülékenységgel, a jóllét alacsony szintjével, pszichológiai zavarokkal, maladaptív megküzdési viselkedéssel.

A különösen reziliens személyiség átlagon felül hajlamos egyes helyzetek, események újraértelmezésére és a szükségből erényt kovácsolva a váratlan lehetőségeket megpillantására, kihasználására.

Mit lehet tenni - ha egyáltalán lehet valamit -, hogy az embereknek "felkészültebben" álljanak például a fentebb említett helyzet elébe. A kérdés feladva, a válasz(ok) pedig születőben. Számos kutatás zajlott/zajlik a témával kapcsolatban. A New York Times-ban nem régiben megjelentek egy kutatás eredményei, amely a genetikának a stresszkezelésben játszott szerepét vizsgálta. A résztvevő diákokon végzett vizsgálatok a dopamin (neuro-transzmitter, ami nagy mennyiségben szabadul fel stressz átélése esetén) feldolgozás képességében mutatkozó egyéni különbségekre hívták fel a figyelmet. Olyan fiatalokat vontak be a kutatásba, akik valamilyen nagy téttel járó vizsgát tettek le éppen, mint például az Egyesült Államokban használt főiskolai felvételi teszt (a SAT). Az általuk ekkor átélt stresszhelyzet hasonlítható ahhoz, amit egy új állás felkutatása, és megszerzésére irányuló próbálkozás során él át egy munkavállaló.

Általánosan elfogadott tény, hogy a nagyobb stressz általában több dopamin felszabadulásával jár együtt. Az említett kutatásban azt találták, hogy akiknek a genetikai felépítése lehetővé teszi, hogy gyorsan feldolgozzák a dopamin "hullámot", azok jobban helytállnak az ilyen kiemelten stresszes helyzetekben. Akiknél ez így zajlik, azok stresszes helyzetekben szellemileg jobban teljesítenek azoknál a társaiknál, akik lassabban dolgozzák fel a dopamint. De a "gyors dopamin-feldolgozók" más, kevésbé stresszes helyzetekben pedig éppen rosszabbul teljesíthetnek.

A kutatók ehhez kapcsolódóan azzal a felvetéssel élnek, hogy az embereknek lehetséges megtanítani azt, miként is kell a stresszt hasznosan értelmezni, annak érdekben, hogy változtatni tudjanak az erre irányuló válaszukon, és így talán felülírhatóvá válik a genetikai hajlamuk.

Ahhoz, hogy jobban boldoguljanak az emberek például a munkával (vagy éppen annak keresésével) járó stresszel, nem kell feltétlen tablettákat szedni (például béta-blokkolókat szedni a test stresszhormonokra adott válaszának gátlására), vagy mindenáron elkerülni a stresszes helyzeteket. Már a tudatosítás, a szemléletváltás is sokat segíthet, ráadásul ez többféle módszerrel, kisebb mérvű "beavatkozással" is elérhető szinte bárki számára. Egy objektív, megbízható mérőeszköz - mint például egy online tesztrendszer - eredményei remekül támogathatják a tudatosítás folyamatát. Tanácsadói munka segítségével világosan kijelölhetők a fókusz- és fejlődési pontok, melyekkel a munkavállaló elindítható azon az úton, ahol önmaga által (vagy akár képzés, fejlesztés révén) képes lehet jobban boldogulni a munkahelyi stresszel.

Bognár Vivien, Captain Hungary Kft.

Felhasznált irodalom:
http://www.hreonline.com/HRE/view/story.jhtml?id=534355014
Békés, V. (2002) A reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy ökologizált episztemológia számára. Forrás: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/Bekes_fehermarta.pdf
Salehi Nezhad, M. A., & Besharat, M. A. (2010). Relations of resilience and hardiness with sport achievement and mental health in a sample of athletes. Procedia Social and Behavioral Sciences, 5, 757-497. doi:10.1016/j.sbspro.2010.07.180