A munkahelyi hiányzás ára: így lehet lemaradni az előléptetésről és a magasabb fizetésről

Egy friss, a Journal of Labor Economics folyóiratban megjelent kutatás arra mutat rá, hogy még a rövid ideig tartó, kényszerű munkahelyi távollét is tartósan visszavetheti a bérek alakulását. A tanulmány szerzői – Bíró Anikó és Bisztray Márta – egy eddig kevéssé vizsgált mechanizmusra hívják fel a figyelmet: a munkából való ideiglenes kiesés miatt a munkavállalók olyan lehetőségektől eshetnek el, amelyek nélkül a bérpályájuk hosszabb távon is alacsonyabb szinten alakul - írja a Portfolio. 

A kutatás szerint a munkahelyi jelenlét nemcsak a mindennapi teljesítmény miatt fontos. A munkavállalók ilyenkor szerezhetnek olyan tapasztalatokat, vehetnek részt képzéseken, kaphatnak előléptetést vagy akár más vállalatoktól állásajánlatot, amelyek közvetlenül befolyásolják a későbbi bérnövekedést. A távollét ideje alatt ezek a lehetőségek jellemzően elmaradnak.

A szerzők két fő csatornát azonosítottak, amelyeken keresztül a kiesés hat a bérekre:

1. egyrészt a vállalaton belüli előléptetésekből való kimaradást,
2. másrészt azt, hogy a munkavállalók kisebb eséllyel kerülnek át magasabb bért kínáló vállalatokhoz.

Utóbbi nemcsak közvetlen cégváltás esetén fontos, hanem azért is, mert egy külső ajánlat sok esetben a jelenlegi munkaadónál is erősebb alkupozíciót jelent.

A tanulmány egy különösen szűk, jól azonosítható helyzetet vizsgál: olyan 1–5 hónapos munkából való kieséseket, amelyek váratlan, enyhe balesetek – például lábtörés vagy vállízületi ficam – következményei. Ezekből teljes felépülés várható, és önmagukban nem rontják a munkavállalók hosszú távú egészségi állapotát, illetve termelékenységét.

A kutatók egyedülálló magyar adminisztratív adatbázist használtak, amely 2012 és 2017 között a népesség véletlenszerűen kiválasztott felének teljes munkatörténetét tartalmazza havi bontásban, egészségügyi adatokkal kiegészítve. Ez lehetővé tette, hogy pontosan azonosítsák az állami egészségügyi rendszerben kezelt balesetek típusait, és elkülönítsék azokat az eseteket, amelyeknek nincs tartós egészségügyi következményük.

Az elemzés során a balesetet szenvedett és ideiglenesen kieső munkavállalókat olyan kontrollcsoporttal hasonlították össze, amelynek tagjai demográfiai és munkaerőpiaci jellemzőik, valamint korábbi munkapályájuk alapján nagyon hasonlóak voltak, de nem szenvedtek balesetet. Eseményelemzéssel vizsgálták, hogyan alakulnak a bérek a munkába való visszatérést követő egy–két évben.

Az egészségi mutatók alapján a balesetet követő néhány hónapban valóban romlik az érintettek állapota – például több a kórházban töltött nap, nő a gyógyszerkiadás –, azonban ezek a mutatók viszonylag rövid időn belül visszatérnek a baleset előtti szintre. Ez megerősíti, hogy a későbbi bérkülönbségek nem a tartós egészségromláson, hanem a munkahelyi távolléten keresztül jelentkeznek.

A becslések szerint már az ilyen rövid, 1–5 hónapos kiesések is mérhető bérhátránnyal járnak. A munkába való visszatérést követő első évben a bérnövekedés átlagosan 0,98 százalékkal, a második évben pedig 0,92 százalékkal marad el attól a szinttől, amely a kiesés nélkül várható lett volna. Negyedéves bontásban a visszatérést követő időszakban –0,7 és –1,4 százalék közötti eltérések figyelhetők meg, miközben a balesetet megelőzően nem láthatók különbségek a két csoport között.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a munkavállalók kevesebbet keresnek, mint a baleset előtt. A veszteség abból adódik, hogy a béremelkedésük lassabb ütemű, mint azoké, akik nem estek ki a munkából.

A kutatás arra is rávilágít, hogy a bérhatások mögötti mechanizmus vállalati méret szerint eltérő. Kisvállalatok esetében elsősorban az előléptetésekből való kimaradás magyarázza a bérhátrányt. Nagyvállalatoknál ezzel szemben inkább az a meghatározó, hogy az érintettek kisebb eséllyel jutnak el magasabb bért fizető munkáltatókhoz.

Az eredmények szerint tehát még a rövid ideig tartó, kényszerű munkahelyi távolléteknek is lehetnek hosszabb távú munkaerőpiaci következményeik. A szerzők következtetése szerint a munkából való kiesés hosszabb távú hatásai hozzájárulhatnak a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek fennmaradásához, ezért ezek mérséklésében a társadalombiztosítási rendszernek is szerepe lehet.

kép: freepik