A nyílt munkaerőpiactól távol "dolgozgathatnak" a hajléktalanok

Létezik Skóciában egy étteremlánc, ahol kizárólag hajléktalan emberek dolgoznak. Az alapítókat a neves közgazdász, Muhammad Yunus inspirálta (Yunus közgazdasági Nobel díjat is kapott az ötletéért és annak megvalósításáért. A szegénységet különböző mikrovállalkozások elindításával lehet leküzdeni, véleménye szerint - a szerk.) A tulajdonosok társadalmi vállalkozást indítottak el azzal a szándékkal, hogy egy idő után a hajléktalanok akár 25 százalékát is foglalkoztató szendvics-hálózatot működtessenek. Minden megkeresett pennyt arra használnak, hogy a bérek és a költségek, illetve az üzletfejlesztés terhei mellett szociális szolgáltatásokat nyújtsanak a náluk dolgozó hajléktalanoknak. Mára 5, skót nagyvárosban működik szendvicsezőjük. Ehhez az kell, hogy sokkal jobb minőségben gyártsák a szendvicseket az elérhető, nagy étteremláncokhoz képest, és sokkal innovatívabban működjenek. Valóban értelmes, magas elvárásokkal tűzdelt munkát kapnak a hajléktalan emberek, és mindezt a piacról finanszírozható, fenntartható módon teszik.

A munkáltatók várnak mindenkit, aki kétkezi munkát végezne

Szinte minden munkáltató nagy munkaerőhiányról beszél. Ha valaki most kétkezi munkát keres, nagyon sokféle lehetőséggel találkozik. Az árufeltöltéstől a konyhai kisegítésig, takarítástól a raktári munkáig sok lehetőség várja a dolgozni akarókat. Most már olyan mértékű a hiány, hogy nemcsak minimálbérért alkalmaznak munkásokat a vállalatok. Bruttó 150-180 ezer forintos fizetéseket kínálnak szervezetek a szorgalmas, precíz, fizikai munkáért.

Azt gondolnánk, ez az a helyzet, amit „kegyelmi állapotnak” is nevezhetünk, ha a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációjáról beszélünk. Még szinte soha nem volt ennyire kiürülve ez a szegmense a munkaerőpiacnak, ugyanakkor már elindultak felfelé a bérek, ami értelmessé is teszi a munkavégzést.

Hajléktalanból munkavállaló

A hajléktalanságnak számtalan közös, és legalább ennyi eltérő jellemzője van. Máshogy kell, és lehet a közterületen élőkkel bánni, és mást kell adni a hajléktalan szálláson lakóknak. Fel kell ismerni, hogy sokan nem alkalmasak közülük munkavégzésre, de néhányan meg olyan mértékben motiváltak, ami segíti őket a gödörből való kimászásban. Elég csak napjaink egyik legnépszerűbb motivációs előadójára gondolni. Nem tudni, milyen szakmai alapokkal bír a fiatalember, de még azt se, hogy valóban megélte-e azt a sorsot, amelyről beszél. A hatalmas sportcsarnokokat azonban mindig megtölti.

A legnagyobb budapesti hajléktalan-ellátó központ, a BMSzKI (Budapesti Szociális Módszertani Központ és Intézményei) az elmúlt időszakban nagyon sok, szép eredményű projektet hajtottak végre, amelyben több lépcsőben segítettek hajléktalan személyeknek elhelyezkedni. A Fehér Boróka által leírt tanulmány bemutatja azt a munkát, ahogy egészen páratlan módszerekkel nagyon jó eredményeket értek el egy kis népesség tekintetében.

A cél egyértelmű volt: „Mivel a hajléktalan emberek az átlagnépességnél sokkal alacsonyabb arányban végeznek fizetett tevékenységet, ugyanakkor a hajléktalanságból való kijutás egyik elengedhetetlen feltétele a rendszeres elégséges jövedelem, a TáMOP-5.3.3-11/1-2011-0001 azonosítószámú, „nyitás az utcára - Az utcán élő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének, foglalkoztathatóságának elősegítése, sikeres munkaerő-piaci integrációjának megalapozása” elnevezésű programban arra törekedtünk, hogy, akit csak lehet, álláshoz tudjunk segíteni. A BMSzKI két álláskereső irodája szolgáltatásain túl a „nyitás az utcára” programban konzorciumi partnerünk, a BMSzKI Kft. bevonásával 10 fő számára lehetővé tettük a támogatott foglalkoztatást. A nyolchónapos foglalkoztatás első négy hónapja alatt a foglalkoztatás költségeit a TÁMOP program biztosította, a következő négy hónapos ún. tovább foglalkoztatási időszak alatt pedig önerőből fizették a munkatársak bérét. Ez a projektleírás nagyon hasznos. Megemlíti azokat a problémákat, amelyekkel küzdeni kell, a megoldásokat, a pozitív kimeneteleket, és javaslatokat is megfogalmaz. Aki munkáltatóként hajléktalan foglalkoztatással szeretne dolgozni, mindenképp érdemes ezzel az anyaggal kezdeni a munkát.

Három éve még nem lehetett továbblépni a nyílt munkaerőpiacra

Az összefoglaló szerint „a foglalkoztatási alprogram bebizonyította, hogy a rendszeres, értelmes, fizetett tevékenység több szükséglet kielégítésére válasz lehet. Ugyanakkor folyamatos volt a lemorzsolódás, és nem tudunk olyan munkavállalóról, aki számára megfelelőbb bejelentett munkát talált volna - és magasabb fizetéssel kecsegtető fekete munkavállalás miatt is csak két fő távozott (a tízből - a szerk.) a programból.” Ez a 2014-es munkaerő-piaci állapotokat tükrözte. Ma már más a helyzet.

A fluktuáció csökkentésére Fehér Boróka számtalan javaslatot fogalmazott meg. „A munkavállalók számára egy hosszabb, részletesebb felkészítés hasznos lehetett volna. Hiszen nekik nincs információjuk olyan alapvető munkavállalói ismeretekről, mint például szerződéskötés, a bruttó és nettó fizetés közötti különbség, táppénzre és szabadságra való jogosultság és azok feltételei, az igénybevétel módja, szerződésbontás, panaszkezelés. Másfelől fontos lett volna a munkavállalással kapcsolatos stresszorokkal, konfliktusforrásokkal is valamilyen módon foglalkozni.”

A kiválasztás módszerei sem voltak túl kifinomultak, hiszen a munkáltató és a munkavállaló csak a szerződéskötéskor találkozott, ezért nem volt lehetőség a munkavállalók tényleges készségei, tudásai felmérésére. Ezért előfordulhatott, hogy valaki nem a kompetenciáinak legmegfelelőbb munkakörbe került, ami jelentősen csökkenti a motivációt.

Komoly vállalás volt a közterületekről érkező hajléktalanok munkaerő-piaci integrációját önköltségen elkezdeni. Feltételezhetjük, hogy a nyílt munkaerőpiacra elsősorban nem ők fognak kilépni, de a fent felsorolt sarokpontokra akkor is érdemes tekintettel lenni, ha szállón élő, vagy szállásoltatott hajléktalant vesz fel egy-egy szervezet.

Közfoglalkoztatás mint megoldás

A BMSzKI foglalkoztatási részprojektje egy komplex projekt egy részét jelentette, komoly szakmai tartalmakkal, gondosan kidolgozva.

Egészen más minőséget jelentenek azok a szervezetek, amelyek a közfoglalkoztatás keretében, tömegesen alkalmaznak hajléktalanokat.

Megkerestük az egyik legnagyobbat, kértük ossza meg a HR Portállal a tapasztalatait. Szigorúan név nélkül vállalta az önkormányzati tulajdonú cég ügyvezetője és szociális munkása a nyilatkozatot.

Ők is - mint minden projekt megvalósító a kötelező disszemináció részeként - létrehoztak egy kiadványt, amelyben leírják a projekt legfontosabb részleteit. Ez azonban pusztán egy leírás. Számok, adatok, PR. Hiányoznak belőle a valós kihívások, megoldások, jó gyakorlatok.

A személyes tapasztalat még szomorúbb. Több száz, hajléktalan ember sorsáért olyanok felelnek, akik a saját előítéletességükkel, kiégettségükkel nem tudnak számot vetni. Nem is veszik észre azt.

A munka heroikus lehetett, mert a szervezet vezetői semmilyen eszközt nem kaptak a célcsoport irányításhoz, projektben bent tartáshoz. De ők maguk sem alkották meg ezeket a módszereket, eszközöket.

A levonások nélkül is csak 55 ezer forintos közfoglalkoztatott bér önmagában nem elég semmire, lakhatást nem nyújtottak, munkaerő-piaci szolgáltatást szervezetten nem adtak. A nyílt munkaerőpiaccal nem volt érdekük a kapcsolatfelvétel. Ennél a gigaprojekt-sorozatnál minőségről nem is volt - és mivel másfajta konstrukcióban most is zajlik a munka, nincs is - szó. A hagyományos, közfoglalkoztatási keretek közt csak a hat hónapig tartó időszakot kell valahogy túlélni. És ez felőrölte az ott dolgozókat.