A piramismerénylet

Merényletnek nevezem, mert a Maslow-féle szükségletek piramisszerű ábrázolása drasztikusan félrevezet bennünket abban, ahogyan a motivációról vélekedünk.

De miért is megtévesztő ez a megjelenítés? Nos, nem azért, mert a szükségleteket nem egymás mellé, hanem rangsorszerűen egymás fölé pakolja. Hiszen Maslow maga teremti meg közöttük a hierarchiát, amikor az első szintre a fiziológia szükségletek (pl. levegő, étel, ital, alvás, szex), a másodikra a biztonság iránti szükségletet (pl. lakhatás, közbiztonság, munkalehetőség), a harmadik szintre a szeretet igényét (pl. család, párkapcsolat, a munkatársakkal való viszony), a negyedikre a tisztelet iránti szükségletet (pl. a teljesítmény elismerése, önbecsülés), végül pedig az ötödik szintre az önmegvalósítás igényét helyezi.

Az az elképzelés is elfogadható, miszerint, ahogyan a piramis lépcsőjén lépkedünk felfelé, úgy haladunk Maslow szükségleteinek a kielégítésében is egyre magasabbra. Mert, ha már eleget ettünk és ittunk (és persze szexeltünk), ha van fedél a fejünk fölött, ha szerető család vesz körül bennünket, ha jól tudunk együtt dolgozni a munkatársainkkal, ha a vezetőink megbecsülik a teljesítményünket, akkor ezek miatt már nem kell aggódnunk, és akkor minden időnket és energiánkat az önmegvalósításnak szentelhetjük.

De mit sugall mindezeken túl a piramis? Az én olvasatomban a csúcsfelé keskenyedő forma azt üzeni, hogy amíg a piramis alján igen sokan elférünk, addig felfelé haladva egyre kevesebbeknek jut hely. Azaz, amíg a fiziológiai szükségleteinket szinte mindahányan kielégíthetjük, addig a tiszteletben vagy az önmegvalósításban csak a töredékünk részesülhet. Pontosan úgy, ahogyan a szervezetekben is. A munkatársaink többsége az alsó szinteket népesíti be, míg a legfelső emeletek kiváltságait csupán csekély számú menedzser élvezi.

Maslow azonban sosem állította, hogy a szükséglethierarchia legtetején pompázó önmegvalósítás kevesebb ember számára lenne elérhető, mint az evés, az ivás, az alvás vagy a szeretet. Éppen ellenkezőleg, ő mindannyit eleve alapszükségletnek nevezi.

Folytatás a HR Blogon.