Mit tanuljon ma a gyerekem, ha az AI mindent felforgat? - íme két szakember válasza

Az AI nem pusztán új készségeket követel, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg azt is, hogyan gondolkodunk a tanulásról, a munkáról és a „biztos” karrierről. Két, egymástól független, mégis nagyon hasonló üzenetet megfogalmazó szerző – Craig Mundie, a Microsoft egykori kutatási és stratégiai vezetője, valamint Bill Gurley, a Benchmark kockázati tőketársaság partnere – szerint a szülők által feltett klasszikus kérdés azért problémás, mert a jövőben már nem beszélhetünk stabil és előre tervezhető karrierutakról. 

A Business Insidernek adott interjúban Craig Mundie arról beszélt, hogy a szülők újra és újra ugyanazzal a félelemmel fordulnak hozzá: mit tanuljon a gyerekük, ha a mesterséges intelligencia miatt bizonytalanná válik a munkaerőpiac. Mundie szerint azonban a szülők valójában rossz kérdést tesznek fel.

A volt Microsoft-vezető – aki 22 évet dolgozott a vállalatnál – úgy látja: nem elsősorban a diákoknak kell alkalmazkodniuk az új korszakhoz, hanem magának az oktatási rendszernek kell alapjaiban megváltoznia.

Mundie szerint az AI és a robotika a korábbi technológiai hullámoknál is mélyebben alakítják át a munkát. A változás nem csupán arról szól, hogy mely állások maradnak meg, hanem ennél sokkal mélyebb kérdést vet fel: azt, hogy egy olyan világban, ahol a gépek egyre több emberi feladatot vesznek át, mit tekintünk egyáltalán értékesnek az emberi tevékenységben és szerepben.

Történelmileg az emberi méltóság szorosan összekapcsolódott a munkával, mivel az embereknek dolgozniuk kellett a megélhetéshez. Az AI azonban ezt a kapcsolatot fellazíthatja, mivel egyre több fizikai és szellemi feladat automatizálhatóvá válik. Eközben az embereknek meg kell tanulniuk együtt dolgozni intelligens gépekkel – csakhogy a mai felsőoktatási rendszer erre nem kínál világos és működő válaszokat.

Mundie különösen problémásnak tartja, hogy az oktatás élesen kettéválik a természettudományos–mérnöki (STEM) területekre és a humán, társadalomtudományi képzésekre.

A humán és társadalomtudományi képzések elsősorban az érvelési, gondolkodási és értelmezési készségeket fejlesztik, de kevés konkrét technológiai és mérnöki tudást adnak. A STEM-területek ezzel szemben erős technikai felkészítést nyújtanak, miközben gyakran háttérbe szorul bennük a társadalmi, etikai és emberi összefüggések megértése.

A jövőben azonban mindkét készségcsoportra egyszerre lesz szükség. Mundie szerint:

Ha létrehozhatnék egy új egyetemi tantervet, akkor a technológiai és mérnöki ismereteket a széles körű, humán és társadalomtudományi alapműveltséggel ötvöző képzést hoznék létre.

A volt vezető ennél is tovább megy, és magát a ma uralkodó tantermi modellt is megkérdőjelezi. Véleménye szerint az iskolarendszer jelenlegi struktúrája történelmi okokból alakult ki. A könyvnyomtatás elterjedése után tömeges írástudásra volt szükség, miközben nem állt rendelkezésre elegendő tanár ahhoz, hogy minden diák személyre szabott oktatást kapjon. Így jött létre az a rendszer, amely hatékonyan, de egységes módon tanít nagy tömegeket.

Az AI viszont ezt a korlátot megszünteti.

Most már lehetnek skálázható, polihisztor tanáraink. Annyi tanárunk lehet, amennyit csak akarunk, mert az AI lesz a tanár.

Ez egy sokkal inkább párbeszédre épülő, személyre szabott tanulási modellt tesz lehetővé, amelyben a diák egy intelligens rendszerrel dolgozik együtt, és amely folyamatosan alkalmazkodik az érdeklődéséhez, a tempójához és a kérdéseihez. A tanulás ütemét nem egy központi tanterv, hanem a tanuló motivációja és tanulási képessége határozza meg.

Mundie szerint az oktatási intézmények eddig lassan reagáltak minderre. Sok helyen az első válasz az volt, hogy egyszerűen betiltották az AI-eszközök használatát – ezt mára több intézmény kénytelen volt feladni.

A jelenséget Mundie az úgynevezett inkumbens rendszerek működésével magyarázza. Ez alatt azokat a nagy, régóta működő intézményeket és szervezeti struktúrákat érti – például az iskolarendszert és a felsőoktatást –, amelyek egy adott korszak problémáira jöttek létre, és amelyek természetes érdeke, hogy megőrizzék a meglévő működési modelljeiket, szabályaikat és szerepeiket.

Ahogyan ő fogalmaz:

A működő rendszer természetes hajlama az, hogy megvédje önmagát.

Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy amikor egy ennyire erős technológia jelenik meg, mint a mesterséges intelligencia, az már nem egyszerű fejlesztést, hanem szerkezeti átalakulást kényszerít ki. Véleménye szerint a legtöbb mai oktatási intézmény nem fog változatlan formában fennmaradni.

Pozitív példaként említi a Khan Academy egyes megoldásait, köztük a Khanmigo nevű AI-alapú tutor rendszert. Ezekben az alkalmazásokban az AI nem egyszerűen válaszokat ad, hanem kérdésekkel tereli a diákokat jobb gondolkodás és mélyebb megértés felé. Mundie szerint ez a különbség az általános célú chatbotok és a kifejezetten oktatásra fejlesztett mesterséges intelligencia-alkalmazások között.

Úgy látja, hogy a jövőben nem egyetlen általános felület lesz meghatározó, hanem

alkalmazások milliói, amelyek nagyon speciálisan és okosan segítik az embereket a számukra fontos területeken.

Ezek az intelligens ügynökök egymással is együttműködhetnek, és sok feladatot autonóm módon végezhetnek el.

Mundie szerint a gyerekek várhatóan sokkal gyorsabban alkalmazkodnak ehhez a világhoz, mint a szülők vagy a tanárok. A valódi kérdés inkább az, hogy az oktatási intézmények hajlandók-e valóban változtatni.

A Financial Timesban megjelent véleménycikkében Bill Gurley egy másik nézőpontból, de nagyon hasonló következtetésre jut.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Mit tanuljon ma a gyerekem, ha az AI mindent felforgat? - íme két szakember válasza
2. oldal -