Átmeneti javaslat készül a szabadságokról
Nem sikerült megegyezni az Országos Érdekegyeztető Tanács pénteki ülésén a szabadságok kiadásának rendjéről. A munkaügyi minisztérium ezért azt javasolja majd a kormánynak, hogy egy átmeneti javaslatot nyújtson be az Országgyűlésnek, amely az eddigi közös álláspontokat tartalmazza.
A jelenlegi szabályozás március 31-én hatályát veszti, miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, hogy a munkáltató gazdasági érdekekre hivatkozva eltolhassa a szabadság kiadását a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés alapján december 31-ig. A testület érvelése szerint a pihenés alkotmányos jog, ennek része a fizetett szabadság, ami minden évben megilleti a dolgozókat. A kormánynak márciusi 15-ig van lehetősége arra, hogy az országgyűlési vitában nyilatkozzon az egyes módosító indítványokról, ezért addig ezekről egyetértésre kellene jutni az OÉT-ben is.
Az átmeneti törvényjavaslat, amelyet a szaktárca szorgalmaz, tartalmazni fogja az eddigi tárgyalások eredményeit és a közös álláspontokat. Eszerint a tárgyévi szabadságnak legfeljebb egynegyedét lehet átvinni a következő évre március 31-ig, kollektív szerződés esetén június 31-ig, vagyis az összes szabadság háromnegyed részét nem lehet átvinni a következő évre, csak kivételes esetekben. A szaktárca szerint ilyen például a rendkívüli körülmény, katasztrófa vagy előre nem tervezett rendkívüli gazdasági érdek. A munkáltatók a 2006-ban ki nem adott szabadságokat átmeneti szabályként még kiadhatnák az idén június 30-ig, kollektív szerződés esetén december 31-ig.
A felek a kiadhatóság, illetve az átmenetet képező idei évben kiadandó szabadságok végső határidejében nem tudtak megállapodni: a munkavállalók képviselete ragaszkodott az évenkénti március 31-i, mint utolsó határidőhöz, a munkáltatók viszont nem kívántak eltávolodni a június 30-i dátumtól és az ezt meghosszabbítható kollektív szerződéses lehetőségtől.
A munkaadói oldal nem vitatta, hogy a szabadságot arra kell használni, hogy pihenjenek a dolgozók, és hogy ezt a tárgyévben kell kiadni, ám előfordulhat, hogy mégis "beragad" a szabadság, ezért ilyen esetekre azt javasolják, hogy a ki nem adott szabadságot pénzben meg lehessen váltani. Elmondásuk szerint ebben van ugyan veszély, de ésszerű megoldás lenne. A szabadság pénzbeli megváltását azonban sem a munkavállalói oldal, sem a kormány nem támogatta, szerintük ez a szabadság jogintézményét semmisítené meg és visszaélésekre is lehetőséget teremtene. A munkáltatók képviselői szerették volna elérni azt is, hogy a szabadság egynegyedét a termelési szükséghelyzetek esetén is átvihessék a munkáltatók a következő évre, a szakszervezetek azonban ezt elutasították.
A szakszervezeti oldal viszont azt javasolta, hogy a munkavállaló által szabadon igénybe vehető egynegyed résznyi szabadságról az igényt ne 15 nappal előbb kelljen jelezni a munkáltatónak. A kormány és a munkaadói oldal a kollektív szerződéseket nevezte lehetséges megoldásnak, amely szerintük a legjobb eszköz, hogy rendezzék a szabadságok kérdését, de a szakszervezetek elutasították, hogy a kollektív szerződésekbe bekerüljenek a szabadság átvitelére vonatkozó határidők.
Az OÉT ülésén a felek ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a kölcsönzött munkavállalók is részesüljenek az adott cégnél szokásos természetbeni juttatásokban. Ezeket a juttatásokat a kölcsönbevevő munkáltató biztosítaná a kölcsönzötteknek, és az ezzel járó adókedvezményeket is érvényesíthetné.
A fórum egyetértett azzal is, hogy a csődtörvény módosításával a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia alap részéből azok is hozzájuthassanak az elmaradt munkabérhez, akiknek a követelése a felszámolási eljárás befejezése után válik esedékessé. A módosítás szerint a felszámoló köteles lenne a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően kifizetni ezeknek a munkavállalóknak a bérkövetelését, ha annak teljesítésére egyébként nincs elegendő fedezet.
Egyetértés volt abban is, hogy pontosítsák az igényelhető támogatás munkavállalónkénti legmagasabb összegét.
Az átmeneti törvényjavaslat, amelyet a szaktárca szorgalmaz, tartalmazni fogja az eddigi tárgyalások eredményeit és a közös álláspontokat. Eszerint a tárgyévi szabadságnak legfeljebb egynegyedét lehet átvinni a következő évre március 31-ig, kollektív szerződés esetén június 31-ig, vagyis az összes szabadság háromnegyed részét nem lehet átvinni a következő évre, csak kivételes esetekben. A szaktárca szerint ilyen például a rendkívüli körülmény, katasztrófa vagy előre nem tervezett rendkívüli gazdasági érdek. A munkáltatók a 2006-ban ki nem adott szabadságokat átmeneti szabályként még kiadhatnák az idén június 30-ig, kollektív szerződés esetén december 31-ig.
A felek a kiadhatóság, illetve az átmenetet képező idei évben kiadandó szabadságok végső határidejében nem tudtak megállapodni: a munkavállalók képviselete ragaszkodott az évenkénti március 31-i, mint utolsó határidőhöz, a munkáltatók viszont nem kívántak eltávolodni a június 30-i dátumtól és az ezt meghosszabbítható kollektív szerződéses lehetőségtől.
A munkaadói oldal nem vitatta, hogy a szabadságot arra kell használni, hogy pihenjenek a dolgozók, és hogy ezt a tárgyévben kell kiadni, ám előfordulhat, hogy mégis "beragad" a szabadság, ezért ilyen esetekre azt javasolják, hogy a ki nem adott szabadságot pénzben meg lehessen váltani. Elmondásuk szerint ebben van ugyan veszély, de ésszerű megoldás lenne. A szabadság pénzbeli megváltását azonban sem a munkavállalói oldal, sem a kormány nem támogatta, szerintük ez a szabadság jogintézményét semmisítené meg és visszaélésekre is lehetőséget teremtene. A munkáltatók képviselői szerették volna elérni azt is, hogy a szabadság egynegyedét a termelési szükséghelyzetek esetén is átvihessék a munkáltatók a következő évre, a szakszervezetek azonban ezt elutasították.
A szakszervezeti oldal viszont azt javasolta, hogy a munkavállaló által szabadon igénybe vehető egynegyed résznyi szabadságról az igényt ne 15 nappal előbb kelljen jelezni a munkáltatónak. A kormány és a munkaadói oldal a kollektív szerződéseket nevezte lehetséges megoldásnak, amely szerintük a legjobb eszköz, hogy rendezzék a szabadságok kérdését, de a szakszervezetek elutasították, hogy a kollektív szerződésekbe bekerüljenek a szabadság átvitelére vonatkozó határidők.
Az OÉT ülésén a felek ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a kölcsönzött munkavállalók is részesüljenek az adott cégnél szokásos természetbeni juttatásokban. Ezeket a juttatásokat a kölcsönbevevő munkáltató biztosítaná a kölcsönzötteknek, és az ezzel járó adókedvezményeket is érvényesíthetné.
A fórum egyetértett azzal is, hogy a csődtörvény módosításával a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia alap részéből azok is hozzájuthassanak az elmaradt munkabérhez, akiknek a követelése a felszámolási eljárás befejezése után válik esedékessé. A módosítás szerint a felszámoló köteles lenne a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően kifizetni ezeknek a munkavállalóknak a bérkövetelését, ha annak teljesítésére egyébként nincs elegendő fedezet.
Egyetértés volt abban is, hogy pontosítsák az igényelhető támogatás munkavállalónkénti legmagasabb összegét.
Az értékelő és fejlesztő központ hatékony módszer a legjobb jelöltek kiválasztására, a fejlesztési szükségletek megállapítására, a kompetenciák fejlesztésére. 
HR: tehetség megspékelve pofátlansággal
Miért legyek online? Miért ne legyek online?