Az atipikus foglalkoztatás jelentheti a megoldást a válságban

Válság idején a legtöbb vállalat a leépítés mellett dönt, holott a munkajog rugalmas megoldásoknak is teret enged. Ilyen például az atipikus foglalkoztatás keretében való munkavégzés: a részmunkaidő, a bedolgozói munka, a távmunka, az önfoglalkoztatás, a határozott idejű munkaszerződéssel történő foglalkoztatás, az alkalmi munkavállalás, a megbízásos szerződéses jogviszonyok, továbbá az állami támogatással létrejövő határozott idejű munkaviszonyok, mint például a bértámogatás, a közmunka, a közhasznú- és a közcélú munkavégzés.

Az atipikus foglalkoztatási formák annak ellenére, hogy könnyítenék a munkaerőpiacra háruló terheket, mégsem szokványosak a hazai gyakorlatban, mert az atipikus megoldások még nem váltak elterjedtté a magyar gazdaságban. Sokunkban felmerül az a kérdés, hogy a nem tipikus munkavállalási formák valóban rugalmasak-e, vagy inkább kiszolgáltatottak? Atipikus foglalkoztatás esetén a munkavállaló nagymértékben kiszolgáltatottja a vállalatvezetésnek. A rugalmasság sok esetben fordul át a kölcsönös alkupozícióból a munkavállaló érdekeinek megsértésébe.

Az ILO az atipikus foglalkoztatáson a megszokott, eddig dominánsan munkaszerződéssel megkötött és szociális jogokkal körülbástyázott munkavállalástól eltérő munkavégzést érti. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az Európai Unióval közösen az atipikus foglalkoztatás témájában azt az álláspontot képviseli, hogy a túlságosan kiszolgáltatott, szociális jogaitól részben megfosztott dolgozó aligha lehet stabil alapja egy hosszú távú fejlesztésnek. Ezt a nézetet támasztja alá az EU által nem régiben elfogadott új munkaerő-kölcsönzési alapelv is. Ennek értelmében a jelenlegi magyar rendszer három éven belül hatályát fogja veszíteni, az új szabály szerint ugyanis a kölcsönzött munkást is ugyanolyan feltételekkel kell majd alkalmazni, mint a többi munkavállalót.

A magyar vállalatoknak csak a 14 százaléka alkalmaz távmunkásokat, és a cégek további egy százaléka tervezi ezt a közeljövőben bevezetni, holott a távmunka a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a munkaerő- és a céghűség megtartását jelentheti. Ha a dolgozók otthonról el tudják látni feladataikat, akkor a cégnek nem kell fenntartania nagy irodát, gépparkot, ezáltal csökkentheti költségeit és nem kell munkavállalóitól megválnia. Amennyiben a munkafolyamat alkalmas arra, hogy otthonról elvégezhető legyen, és azt a munkavállaló az internet és a telefon segítségével el is tudja látni, akkor az már távmunkának minősíthető. A távmunka egyik alapfeltétele a törvényi szabályozás, így azok a munkák, amelyeket nem munkaviszony keretében végeznek nem számítanak távmunkának. Ennek megfelelően a multilevel marketing egyáltalán nem számít távmunkának.

Az idő előrehaladtával a vezetők hozzáállása is változik. Egyre több vezető támogatja a projektalapú munkaszervezést, vagyis az eredmény érdekli őket, és nem az, hogy mikor és hogyan végzik el a feladatot a munkavállalók. Napjainkban az informatika-, a pénzügy- és a média területén működik leginkább a távmunkarendszer.

A recesszió az országon belüli gazdasági erőviszonyokat, a regionális különbségeket még inkább felerősíti, a leszakadt régiók felzárkóztatása nehéz feladatokat jelent. Az elmaradott térségek foglalkoztatási problémáira nyújthat segítséget a távmunka megoldása, és annak is egy speciális fajtája, a távmunkaház. A távmunkaházak olyan nem nyitott közösségi munkahelyek, ahová az ott dolgozók kizárólag munkavégzés céljából léphetnek be. A távmunkaházakban a munkavállalók olyan vállalatoknak, intézményeknek az alkalmazottai, amelyeknek nem székhelye és nem is telephelye a távmunkaház. Ezeket a házakat egy harmadik fél - akár az önkormányzat, akár egy vállalkozó - alakítja ki és tartja fenn a munkaadók egyedi elvárásai alapján. A távmunkaházban általában egy, vagy kevés cég alkalmazottai dolgoznak az internet, a telefon segítségével. Hazánkban nemrégiben került átadásra az első ilyen típusú munkaház, de egyes országokban már széles körben elterjedtek. Angliában 57, Finnországban 49, Németországban 26 távmunkaház működik. Nemrégiben országszerte mintegy 100 vidékfejlesztő közösség alakult az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében. Az érintett közösségek legfontosabb feladata a térségek legígéretesebb adottságainak megfelelően a vidéki területek 2013-ig tartó fejlesztési irányvonalainak meghatározása.

A válság természetesen nem egyforma mértékben érinti az ágazatokat sem. A recesszió következtében Magyarországon eddig leginkább az autóipari cégek jelentettek be leépítéseket, de az elbocsátási hullám a pénzügyi szektort, az elektronikai cégeket is érinti. Minél inkább olyan ágazatról van szó, amely összefüggésben van az alapvető szükségletekkel, annál biztosabbak az ágazat álláshelyei. A recesszió idején ugyanis leginkább csak arra van kereslet, ami az emberek alapvető szükségleteit elégíti ki. Gazdaságkutatók összegyűjtötték a legválságbiztosabb és legválságérzékenyebb munkaköröket. Gazdasági válság idején legbiztosabb munkája a gyorskölcsönügynöknek van, ugyanis megnehezedik a hitelhez jutás, de a magas hasznot hozó forinthitelekre azért még szükség lesz.

Ebben az időszakban megnő a fizetési gondokkal küszködő cégek és magánszemélyek száma, ezzel megélhetést nyújtva a pénzbehajtó cégeknek. Előtérbe kerülnek az olcsó, helyettesíthető termékek, szolgáltatások is. Az igényes kikapcsolódást váltja majd fel az olcsó szórakozás. Így hát a gazdaság visszaesésének nem a kocsmárosok lesznek a legnagyobb vesztesei. Az élelmiszeripari álláshelyek is elég biztosnak tűnnek, hiszen enni mindig kell. Igaz, előtérbe kerülnek a kedvezőbb árfekvésű termékek, de ezeket is elő kell állítania valakinek. Recesszió idején a romló életfeltételeknek köszönhetően a bűnözések száma növekszik, ezért rendőrre, személy- és vagyonőrre még ebben az élethelyzetben is szükség lesz, sőt a bűnözési ráta emelkedésével akár még kereslet is kialakulhat irántuk. Az egészségügyhöz kapcsolódó munkakörök kevésbé érzékelik a gazdaság ingadozásait. Az ember, ha beteg kénytelen orvoshoz menni, kénytelen a gyógyszert megvásárolni.

Leginkább a gyártásban a betanított munkások, műszaki kereskedelemben az eladók állása inoghat meg, de az építőipari munkavállalók sem érezhetik magukat biztonságban. A recesszió további nagy kárvallottjai a vendéglátás, az idegenforgalom, a turisztika és a személyszállítás területén tevékenykedők. Valószínű, hogy egyre kevesebb pincérre, szakácsra, idegenvezetőre, légiutas-kísérőre, sofőrre lesz szükség. Ez vonatkozik a személyi szolgáltatások iparágára is, ugyanis a létfenntartáshoz nem szükséges szolgáltatásokat veszik egyre kevesebben igénybe. Az is általános tény, hogy az alacsony képzettségűeket küldik el először, mert őket könnyebb pótolni a későbbi fellendüléskor. Továbbá az alacsony képzettségűek helyére beléphetnek a képzettebbek.

Amennyiben a munkavállaló a recesszió által érintett szektorban vesztette el az állását, érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy részt vegyen valamilyen átképzésen. A tanfolyamok, tréningek nemcsak az elavult szakmák esetén segíthetnek az újbóli elhelyezkedésben. A munkaerő-közvetítők korábban gyakran panaszkodtak, hogy főként olyan szakemberekből van hiány, akik valamerre specializálódnak, valamilyen pluszt fel tudnak mutatni. A munkaügyi központok támogatják a regisztrált munkanélkülieknek a tanfolyamokat, illetve néhány civilszervezet is szervez például vállalkozóvá válást segítő oktatást. Ezek általában ingyenesek. Ám egy tanfolyam több hónapig is eltarthat, és ha nem jár hozzá keresetpótló támogatás vagy ösztöndíj, akkor a munkanélküli kénytelen elvállalni valamilyen alkalmi munkát. A karriertanácsadók óva intenek mindenkit a kényszervállalkozóvá válástól. Szerintük csak akkor szabad belevágni, ha a leendő "magánzó" valóban már régóta tervezte, és van egy jó ötlete, amire szüksége van a piacnak, és a tőkéje is megvan hozzá.

A leépítések kezelésének egyik módja az outplacement, azaz a "gondoskodó elbocsátás", ami egyre nagyobb jelentősséggel bír a munkaerőpiacon. Tréningekkel, álláskeresési tanácsokkal, szakmai és érzelmi támogatással, coachinggal próbálják átsegíteni a munkavállalókat az állás elvesztésének krízisén, hogy az egyén ne önmagát okolja, és ne csak rossz emlékeket vigyen magával a cégtől.

Angyalné Puszta Szilvia, HR Portal