Az emberi tőke és a szervezeti tudástőke értelmezése

A munkában a gép által képviselt tőkerész, mind a beruházás, mind a megtérülés és amortizálódás szempontjából számvitelileg nyomon követhető. Paradoxon, hogy az élőmunkát biztosító emberi erőforrás (?) beszerzése és felhasználása csak költség oldalról nyilvántartott tényező, tehát számviteli szempontból profitcsökkentő hatású, miközben nyilvánvaló, hogy hozzájárulása nélkül az értékteremtő folyamat nem valósítható meg.

Miből fakad a probléma?

A számviteli rendszert a tőketulajdonosok és az adóelvonásokban érdekelt állam úgy alakították ki, hogy egyrészt nyomon követhető és menedzselhető legyen a befektetett tőkék profitrátájának alakulása, másrészt gazdálkodni lehessen a termelési folyamatban felhasznált erőforrásokkal (energiákkal) és rezsianyagokkal. Amíg az élőmunkához szükséges energiát a társadalom által felkínált emberi erőforrások szolgáltatják, addig ez a rendszer hibátlanul működik. Rendszerelméleti alapját az a hagyományos közgazdasági megközelítés képviseli - mely Theodore Schultz elméletének ismerete és annak Nobel díjjal történt elismerése óta tarthatatlan -, amely a termelési folyamatban csupán az anyagi tőke oldalt képes, eszköz és tulajdonlás szempontjából egyaránt, tőkeként kezelni. Ez a számviteli rendszer tehát korszerűtlen, elavult, és fogalmi rendszere miatt a modernizálásra alkalmatlan.

Ugyanebben a csapdában vannak a munkaerő-piaci tevékenységgel foglalkozó szakemberek is, hiszen ha ott az emberi erőforrás kereslet-kínálat találkozása és ármeghatározása történik, akkor ez emberpiac, ahol a modernkor rabszolgái, a bérmunkások kínálják fel munkaerejüket, termelési energiájukat. A munkaerőpiac szabályozása - a munkaadók jól felfogható érdekei miatt - ma ennek a felfogásnak felel meg. Ha az a munka-piaca lenne, akkor azon a munka elvégzéséhez szükséges tőkével rendelkező tőketulajdonosok találkoznának és kínálnának fel tőke-javaikat.

Ha a megoldást keressük, akkor vissza kell térnünk a Theodore Schultz által kidolgozott alapvetésig, mely szerint az emberi tőke az egyén és a társadalom emberi tőkebefektetéseinek eredménye, s mint ilyen, többleteredmény (profit) létrehozására képes. Ez számviteli szempontból értelmezve azt jelenti, hogy tulajdonosi oldalról az egyén a birtokosa, eszköz oldalról pedig a termelési folyamat egyik fontos inputja, a befektetett szellemi és fizikai tőkejavak szempontjából egyaránt. A munka-piacot pedig célszerűbb lenne, a pénz- vagy tőkepiac szinonimájaként, emberitőke piacnak nevezni, és ennek megfelelően kezelni.

Fenti eszmefuttatás elfogadása esetében, ha az embernél elfogadtuk a szellemi és fizikai képességeket tőkejavaknak, akkor a következetesség megkívánja, hogy terjesszük ki a fogalom használatát a termelési- és azt támogató szervezeti folyamatok immateriális eszközeire is. A nem anyagi tőkejavakat összefoglaló fogalom a szervezeti tudástőke, mely az anyagi tőkéhez hasonlóan eszköz és forrásoldalról egyaránt elemezhető és definiálható. A tudástőkében tulajdonosi szempontból, vagyis forrásoldalról nézve, az emberi tőke idegen tőke, amellyel szemben a szervezet részéről - a bérleti szerződés szerint - rövidebb vagy hosszabb lejáratú kötelezettségek állnak. Az emberi tőke eszközoldalán a szellemi-, a fizikai- és a kapcsolati (bizalmi) tőkejavak állnak, melyek értékesíthető (pénzre váltható) kompetencia struktúrákat alkotnak. A tudástőke forrásoldalán jelenik meg a részvényesek saját tőkéje is, amely eszközoldalon az immateriális eszközöket, a vevői (partneri)kapcsolati tőkét és a működési folyamatokba befektetett szervezeti tudást tartalmazza.

Mindez számviteli és munkaerő-piaci szempontból egyaránt, egy új, a tudástőke sajátosságaira épülő rendszer kialakítását teszi szükségessé. Egy rendszert csak tiszta fogalmakra lehet építeni, ezért szükséges a közhasználatban elterjedt és részigazságokat tartalmazó elnevezéseket, meghatározásokat megvizsgálni.

A fogalomzavar egyik oka az, hogy gyakran használjuk ugyanannak a fogalomnak a magyar és az idegen nyelvű meghatározását. Erre példa a tudástőke, melynek szinonimája az intellektuális tőke (latin). A másik ok, egyes fogalmak rugalmas, emiatt következetlen használata. Ilyen fogalom az immateriális eszközök, mely egyrészt a tudástőke tárgyiasult elemeinek gyűjtőfogalma, pl. know-how, mely mint gyártási eljárás a tudástőke terméke, leltárba vehető, tehát a látható tőkeelemek közé kerül, és mint adás-vételt képező árú, más szervezeteknek is a birtokába kerülhet. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk az immateriális eszközök fogalmát helytelenül kiterjeszteni minden nem materiális, tehát a tudástőkéhez tartozó más elemre is.

A harmadik ok a BSC tervezési módszerének alkalmazásával tárható fel legvilágosabban, mert az ok-okozati összefüggést keres a teljesítményt okozó és a teljesítmény eredmény mutatói között. A goodwill ilyen eredménymutató, amelynek teljesítményokozói a tudástőke különböző - jól menedzselt -tőkejavai, eszközei. A goodwill kialakulása ok-okozati szempontból jól nyomonkövethető a négy nézőpont kölcsönhatásai alapján, amíg - mint a szervezet eszmei értéke - eléri a negyedik nézőpontban a pénzreválthatóságot, vagyis a tőzsdei értéknövekedést.

A társadalmi tőke értelmezésére - mint gazdaságszociológiai fogalomra - nem térek ki, mert annak igen széles szakirodalmi háttere van, ezért a szervezetre gyakorolt hatáselemzése sokrétű és bonyolult. Mikroökonomiai szempontból csupán annyit rögzítenék, hogy az emberi erőforrások társadalmi kategória, a szervezetek által bérbevett emberi tőke annak csak a pénzre váltható tőkejavait tartalmazza, valamint a szervezet immateriális eszközei sok vonatkozásban a társadalmi tőke tárgyiasult elemei (Pierre Bourdieu).

Végezetül fontosnak tartom, hogy kezeljük tisztán a kontrolling szempontjából alapvető fogalmakat, melyek egy új számviteli rendszer alapját képezhetik, és ne keverjük abba azokat a menedzsment eljárásokat és fogalmakat, amelyek a tudásszervezet, tanulószervezet, stratégiai emberi erőforrás menedzsment szakirodalmában - gyakran egyoldalú megközelítéssel vagy definiálatlanul - előfordulnak, és sajnos elterjednek.

Dr. Szeicz János szociológus
Budapesti Corvinus Egyetem