Szerző: Berta László Megjelent: 12 hónapja

Az én színházam az én bordélyházam

Egy fővárosi színházigazgató következetesen bordélyháznak nevezi a színházát, és másoktól is elvárja, hogy annak hívják. “Mondja azt, hogy bordélyházam!” - így szól rá azokra, akik színháznak nevezik az épületet, ahol ő élet, halál ura, és jogot formál arra, hogy fiatal színészeket szexuális céljaira használjon - írja a Working Dead a HRBlogon.

Méltatlan bordélyháznak nevezni bármelyik magyar színházat, még akkor is, ha egyesek úgy tekintenek rá. 2017 őszén eddig két elismert színházi rendező nem tudta lesöpörni magáról a vádakat, hogy fiatalokba törölte a lábát. Két sértett beleállt, és névvel vállalta, hogy zaklatták. Hogy képzeljük el a két rendezőt? Ennek a kérdésnek egy aspektusa elevenedik meg előttem. Évtizedeken át úgy léptek be a munkahelyük kapuján, mintha az lett volna a homlokukra írva: „Az én színházam az én bordélyházam”.

Ez a mondat Émile Zola Nana című regényéből származik, és azért hozom ide, mert amit a teljhatalmú párizsi színházigazgató mond kb. már 140 éve, az most lett aktuális Budapesten, Magyarországon. Marton Lászlóról, a Vígszínház korábbi igazgatójáról és főrendezőjéről Sárosdi Lilla állítja, hogy zaklatta, amikor fiatal rajongóként meg akarta ismerni a színházat. Azután többen vádolták szexuális zaklatással, hatalommal való visszaéléssel, orális szexre kényszerítéssel Martont. Kerényi Miklós Gáborról, az Operettszínház művészeti vezetőjéről Maros Ákos, a társulat egykori táncosa mondja, hogy vállfával verte, és ezt követően több történet is a színház vezetésének tudomására jutott.

Tehát több esetben előfordulhatott Magyarországon, hogy fiatal rajongókat és munkatársakat szexuális, szadista célokra használtak rendezők. Az esetek számát, valamint Marton és Kerényi bocsánatkérését tekintve ez a helyzet. A perek - ha lesznek - valószínűleg még több esetet hoznának felszínre és mélyebb szégyenbélyeget égetnének, ezért úgy tűnik, a rendezők nem fognak perelni. Perekkel vagy azok nélkül kell megtisztulniuk a színházaknak.

Az a színház, amiről a francia írt, elsősorban nem az igazgatójáról szólt, akit szexuális céljaira is használta a színészeit, hanem egy színészettel próbálkozó fiatal prostituáltról. Nana (a könyv szájbarágós) végén holtan fekszik, s mert sokakat tönkretett, az írói ítélet szerint fekély a társadalmon, amit megfertőzött, de ugyanilyen ocsmány a társadalomnak az a közege is, ahonnan magába szippantotta a mérget. A regényben a színház ilyen mérgező hely.

Az élet természetesen nem regény, nem mindegy, hogy ugyanaz a szituáció eldönt egy életet, vagy esztétikai minőségében fontos, de az nem baj (sőt hasznos), ha adódik köztük párhuzam. Zola regénybeli színháza kupleráj volt, mély tocsogós fekély, és ami újat 2017-ben megtudtunk a magyar színházról, látni rajta mély, büdös fekélyeket. Ezek az intézmények évtizedekre nyomon követhetően létjogosultságot adtak annak a romboló gyakorlatnak, amiben nagy biztonsággal terpeszkedhettek túl a saját jogaikon vezető beosztású emberek. Azt olvassuk, hogy több színészt és rajongót részesítettek ennek megfelelő elbánásban. Képzeljük el, hogy annak, aki tűrte a megaláztatást, az volt az egyik lehetséges „fizettsége”, hogy jövőt képzelhetett el magának, amiben majd befutott színész lesz, annak a nagy embernek köszönhetően, aki kihasználta, megalázta.

A 22-es csapdája, hogy az áldozatnak azért nehéz megszólalni, mert jogosan tarthat attól, hogy hazugnak, kurvának fogják nevezni, még akkor is, ha tudja, hogy a gyalázkodók többségüket tekintve nem teljesen normális emberek. Az áldozat ezzel szemben biztosan azt is mérlegeli, hogy a szavaival sokat segítene abban, hogy a társadalom tovább tanuljon és mihamarabb nagykorúvá váljon. Nemcsak a bűnösök vannak az áldozatok kezében, hanem mindannyian, és akkor sem lehet rossz szót szólni rájuk, ha többségük a hallgatást választja, de minden újabb megszólalót ünnepelni kell.

Working DeadHR Blog
Follow hrportal_hu on Twitter

Nem minden védett tulajdonság, ami annak látszik

A múlt héten arról írt Oláh Zsófia a Munkaiszony vagy Munkaviszony blogon, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése egy felmondásnál két okból is fontos. Egyrészt egy egyébként, a szokásos szempontok szerint jogszerű felmondás ellenére el lehet bukni a munkaügyi pert, ha a munkáltató megszegi a diszkrimináció tilalmát. Másrészt, ilyen esetben a munkavállaló kérheti, hogy helyezzék vissza a munkakörébe. A mai posztban arról ír, hogy mi is az a védett tulajdonság.tovább..

További cikkek
Most egy IX. kerületi gimnáziumban mondott fel 15 tanár

Egy újabb botrányos igazgatóválasztás miatt áll a bál, ezúttal a IX. kerületi Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban. Teljes cikk

A parlamentekben is éri zaklatás a nőket

A női politikusok és parlamenti dolgozók fele állítja, hogy érte már zaklatás vagy fenyegették meg nemi erőszakkal. Mindezt úgy, hogy közben a... Teljes cikk

Riválisa ügyfeleit próbálta lenyúlni az Amazon

Az Amazon emberei visszaéltek a versenytárs levelezőrendszerével, a rivális eBay eleadóival vették fel a kapcsolatot. Ezzel piaci szabályokat is sértettek. Teljes cikk

Vártnál nagyobb mértékben csökkent a munkanélküli segélyt kérők száma az Egyesült Államokban

Elemzők által vártnál nagyobb mértékben csökkent az első alkalommal munkanélküli segélyért folyamodók száma a múlt héten az Egyesült Államokban. Teljes cikk

A BMW üzemi tanácsai is nyitottak a debreceni beruházásra

A BMW üzemi tanácsai is nyitottak arra, hogy a vállalat autógyárat építsen Debrecenben - mondta Palkovics László innovációs és technológiai... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár