Cégvezetőből árufeltöltő, majd színész - Czeczeli Tamás többszörös karrierváltó

„Egy kis élelmiszerbolt közelében lakom. Szoktam ott kávézgatni a Nikivel. Ő az üzletvezető.

És kérdezte: Nos, Tamás, akkor most mi van munkahellyel? 
Válaszoltam: Ma még bemegyek, de holnap már lehet, hogy nem. 
Erre a Niki: Áááá! A múltkor is ezt mondtad...
És akkor bementem a munkahelyemre, megnéztem a postafiókomat, kettő email szerepelt benne. Mindkettőt tisztességesen megválaszoltam és miután a főnököm megkérdezte, hogy egyébként Tamás, te ma mit csinálsz? Azt válaszoltam: Most felmondok. És akkor megírtam a felmondásomat. És azt éreztem, hogy ez most így jó.”

A beszélgetésből kiderül mi motiválta Tamást, hogy portásnak szegődjön, és miért füllentett az önéletrajzában? Derogált neki vagy sem, hogy szellemi foglalkozásból fizikai munkára váltott?

Azt is elmeséli, mire tanította meg a Családsegítőnél töltött 13 hónap és mi az, ami lélekemelően vagy lélekrombolóan hatott rá. Úgy fogalmaz: „Olyan történeteket ismertem meg, amiből arra jöttem rá, hogy nekem nagyon szép és boldog életem van. És az, hogy most elfogyott otthon a nutella és a gyereknek mást kell adnom, az egy eléggé apró problémának számít.”

Annál a pontnál pedig, hogy búcsú nélkül köszönt el a közel másfél évnyi portaszolgálattól, elérzékenyül. Megállunk a felvétellel.

Majd belekezdünk talán a legutolsó üzleti élethez köthető karrierváltásába. Amikor Tamást felkerestük, még egy marketing ügynökségnél dolgozott, az interjú előtt 2 nappal pedig felmondott. Kiderül miért váltott ismét és helyezkedett el értékesítőként egy újhullámos marketing ügynökségnél? Hogyan dolgozott értékesítőként és miért adta azt a tanácsot a főnökének, hogy rúgjon ki mindenkit a cégtől. Azt mondja: „Tegnap köszöntem el a csapattól és viccesen azt beszéltük, hogy már kaptam is egy megbízást. A 9 éves kisfiamtól, Brúnótól. Közölte velem, hogy akkor most minden nap én hozom el őt az iskolából.”

Szó lesz arról is, hogyan engedheti meg magának az újlipótvárosi pezsgő polgári élet forgatagát, akár délután 4 órától. És arra a kérdésre, hogy van-e benne bármiféle karriercél, így válaszol: „Persze, színész akarok lenni.”

„Átfuttattam az életemet: 28 évig játszottam, focista voltam. Utána jött 28 év üzleti világ, ami hétfőn talán véget ért. Közben született 4 gyermekem. Tepertem rendesen, sok pénzt kerestem, sok helyre eljutottam. Miért ne lehetne még 28 évem, amikor megint tudnék játszani? Színpadon. Tehát ilyen játékosan fejezném be az életemet.”

Végezetül pedig elárulja szerinte mi szükséges ahhoz, hogy a vágyaink teljesüljenek? Hogy kitartsunk, akkor is, ha az oda vezető út göröngyös.

Hallgassátok meg legújabb karrierváltó podcastunkat! Czeczeli Tamással Hadobás Bernadett beszélget.