Életközépi válság a nőknél: "Ez a sors várószobája"!

Az életközépi válság - melynek szabályszerűségeit Bernard Lievegoed kutató, interjúk ezrein keresztül vizsgálta - körülbelül a 30-40 éves életkorra tehető és jellemzően erősebben érinti a nőket. A lehangoltság, a teljesítménykényszer, a lelkiismeret-furdalás a beteljesítetlen korábbi életcélok miatt éppúgy meghatározója e válságnak, mint az önmagát kétségbeesetten kereső, és igen gyakran a környezetét értelmetlenül is bántó, kritizáló fellépés. Különösen igaz ez a vezető nők esetén. A közép-, és felsővezető nők életközépi válságának leggyakoribb problémáiról Wiesner Edit mestercoachot, az egyik legnevesebb magyar coach-képzőt kérdeztük.

Mint arról Wiesner Edit beszámolt, "az életközépi válság azt a sajátos felismerést hozza magával, hogy ahogy eddig kontrolláltuk az életünket, céljainkat, környezetünket, ahogy eddig fejlődni tudtunk - legyen az karrier vagy család témában - az a növekedési, fejlődési ütem már nem tartható." A mestercoach szerint az életközépi válság tipikus jelei könnyen felismerhetőek és kezelhetőek.

Úttalan utakon - avagy miről ismerhető fel a nők életközépi válsága?

Wiesner Edit

Az életközépi válsággal küzdő nőre jellemző, hogy nem találja a helyét. "A ki vagyok és kivé lettem? - izgalmas kérdése ennek az időszaknak. Ha megakadtunk a fejlődésben, nincs a szakmában, a munkahelyünkön, az emberi környezetünkben továbblépési lehetőség, akkor kritikusan kezdjük el figyelni a környezetünket" - teszi hozzá a mestercoach. Ilyenkor fontos tudni, hogy a céltalanság forrása a belső nyugtalanságunk. A kritika, az eltávolodás, az új szakmakeresés jellemző magatartása helyett tudatosítanunk kéne magunkban, hogy milyen ténylegesen fontos céljaink vannak.

"Miért nem jó semmi, amikor minden jó lehetne?" - ez az életközépi válság egyik tipikus kérdése. Jellemző, hogy ilyenkor a rosszra koncentrálunk a pozitív gondolatok helyett, kritikusabbakká válunk. "Olyan kisebb zavarok, amelyekre hagyományosan nem is nagyon reagáltunk volna, most fullasztó stresszként jelennek meg. A szabadulni akarás és a meglévő biztonsága közötti libikókázás és agyalás határozhatja meg a hétköznapokat." Ilyenkor az olyan stressz-faktorok, mint például a vállalati leépítés, a párkapcsolati problémák felemésztik a meglévő energiát.

Jó esetben csak rövid ideig tarthat ez az időszak és néhány hét leforgása alatt túl lehet lépni a gondokon, de főleg a kiemelten erős önkritikával rendelkezőknél figyelhető meg, hogy évekig ebben az életszakaszban maradnak.

Van kiút a "várószobából"

Miért fontos változtatni? Mert változtatások hiányában "a kevésbé üdvös aspektusa a korszaknak, hogy a szakítások, kilépések, otthagyások, kiszállások, váltások amennyiben nem hozzák meg a hozzájuk fűzött reményeket, egy még elégedetlenebb, most már a változtatások miatt önmagára is haragvó embert hagynak hátra".

A mestercoach véleménye szerint első lépésként el kell fogadtatnunk magunkkal, hogy milyen helyzetben vagyunk. "A sors várószobájaként szoktam az ügyfeleimnek és hallgatóimnak magyarázni ezt a válságot, amiben egyrészt a saját fejlődésünk ütemét, másrészt a fejlődés terén a saját felelősségünket is tudatosítani tudjuk." A szakértő úgy gondolja, fontos annak a felismerése, hogy a változás szükségessége tudatosan, önmagunkért történjen, ne menekülésből, vagy a kritikáknak való megfelelésből. Minden "a belső nyugtalanságunk feldolgozásán múlik".

A változás kulcsa Benned van!

A megújuláshoz kívül-belül rendbe kell tennünk magunkat. "A rendszeres testmozgás bár klisének tűnhet, nagyon jó eszköz ahhoz, hogy elkezdjük felkészíteni magunkat életünk második felére" - vélekedik a mestercoach, aki szerint az sem mindegy, hogy napi energiaszintünket mennyire vagyunk képesek kontrollálni. Wiesner Edit szerint meg kell tanulnunk odafigyelni arra, hogy mi, vagy ki tesz jót a lelkünknek, mi erősít meg bennünket, milyen intuíciónk van egy-egy helyzetről. "A tudatosabb életvitel: alvás, pihenés, étkezés éppen annyira nagy segítség a továbblépéshez, mint ahogy az erősségeink és gyengeségeink, árnyaink tudatosítása is szükséges segítő eszköz lehet az önismeretünk fejlesztésében."

Teremts önmagadnak energiát!

Az életközépi válság időszakát az aktív gondolkodás jellemzi, de nem mindegy hogy milyen gondolatok határozzák meg mindennapjainkat. Fontos, hogy "ténylegesen a pozitív emlékeinkre, szemléletünkre, alapvető értékeinkre" koncentráljunk. Ebben a szakaszban érdemes külső személy - szakember, vagy társ - segítségét kérni, hogy a "beakadt gondolati sémákból" kiszakítson bennünket.

Nem megfelelő táptalaj a válságból való kilábalásra, ha a negatív gondolatokra koncentrálunk, mint például: "Ennyi lenne az életem? Nincs hová továbblépjek!". A negatív gondolkodás helyett a pozitív szemléletre kell törekedni, amiben nagyon hangsúlyosak a megerősítő szavak. Ilyenek lehetnek például: "Jó ember vagyok. Kompetens vagyok. Engem szeretnek a kollegáim. Értékes a munkám.". A megerősítő gondolkodás gyakorlásával hosszú távon automatizálhatjuk a pozitív attitűdünket is.

Az önmagunkkal való kapcsolatunkat az életközépi válság esetén különösen fontos átértékelnünk. Az, "hogy önmagunkon kívül még milyen események, személyek alakították a rendszerünket, ezek a tényezők szólhatnak bele abba, hogy kik vagyunk, illetve hogyan akarjuk az életünket a továbbiakban élni. A rendszerszemlélet a varázsszó ehhez a szinthez" - mondja Wiesner Edit. A mestercoach tapasztalatai szerint önmagunkkal való kapcsolatunkat alapvetően determinálják a korábbi emlékeink is: "meg kell tanulnunk elfogadni sorsunkat, elengedni korábbi sürgető akarásainkat és akkor kezdenek számunkra történni a dolgok". A spiritualitás szintén nagy segítséget adhat ebben az időszakban. "Az önmagunkkal való ismerkedésben az öngyógyító odafigyelés, mantrák, imák nagy segítségünkre lehetnek. Meg kell békülni a világgal."

A fenti szempontok figyelembe vétele különösen fontos, mivel az életközépi válság elhanyagolása esetén életünk alakítására hosszú távon negatívan ható viselkedésminták alakulhatnak ki. Ilyenek például a karrier szempontjából különösen hátrányos bűntudat és a sérelmek felerősödése, az abszolút elzárkózás a munkatársaktól, a saját teljesítményszint alábecsülése, vagy az innovatív karrierlépésektől való abszolút elzárkózás. A legfontosabb, hogy ezek elkerülése érdekében nyissunk a környezet felé, és ha szükséges, forduljunk szakemberhez, mert saját korlátainkat és fejlesztési céljainkat a kívülállók láthatják legreálisabban.

Hank Kata