Gazdaságilag is megéri az ukránok foglalkoztatása

2016 óta új szabályozás van Magyarországon a harmadik országbeli munkaerővel kapcsolatban. Eszerint a szomszédos, nem európai uniós tagországokból származó munkavállalókat egyszerűsített eljárásban lehet foglalkoztatni, ebben az esetben két ország esik ebbe a kategóriába, Ukrajna és Szerbia. Az előző szabályozás idején legalább harminc napos engedélyeztetési eljárást kellett végig vinni a cégeknek, most viszont az ukrán munkavállalók szinte egyik napról a másikra munkába tudnak állni.

Fontos végig gondolni, hogy hogyan érdemes meghonosítani az ukrán munkavállalókat az adott termelési környezetben. Lehetséges-e egyáltalán számukra az adott feladatok elvégzése, ugyanis itt olyan ukránokról és szerbekről beszélünk, akik nem feltétlen beszélnek magyarul. A megkérdezett szakember olyan tevékenységekre ajánlja őket, ahol nagyobb a foglalkoztatott létszám, elegendő lehet egy 150-250 magyar szóból álló szókészlet, ki lehet alakítani csoportvezetői munkakört, aki adott esetben tolmácsol, a munkafolyamatokat irányítja.

De gazdasági értelemben megéri-e az ukrán munkavállalók foglalkoztatása? Fel kell mérnünk, hogy mennyi a költségünk és a ráfordításunk összessége a magyar munkavállalókra és mennyi lenne az ukrán munkavállalókra nézve. Amivel biztosan számolni kell, az a Magyarországra szállítás, a szállás költsége, valamint az ukrán irodáké, amelyek a munkaerő toborzásában segítenek.

Mindezek mellett rengeteget nyer a munkaadó Krátky Márk szerint. Elsősorban csökken a kitettsége a hazai munkaerőpiac felé. Ha itthon valaki másfél-két hónap alatt 30-50 főt szeretne felvenni nagyon nagy nehézségekbe ütközik. Jelenleg a magyar munkavállalók toborzása esetén magasak a toborzási költségek, a jelentkezők egy része hamar kiesik a foglalkoztatásból, ha nem tud olyan csomagot felajánlani a számára a munkáltató, mint amit elvár. Borzasztóan rugalmatlan a munkaerőpiac egy gyorsan felfutó, magas foglalkoztatási igénnyel rendelkező vállalkozással szemben.

Főleg a kékgalléros munkakörökben az a tapasztalat, hogy a magyar munkaerőnél magasabb a fluktuáció, mivel gyorsabban és egyszerűbben tudnak váltani, mint egy ukrán származású dolgozók. Utóbbi lojálisabb a céghez, míg a magyarok könnyedén találnak másik munkahelyet itthon, több lehetőségük van, addig az ukrán munkavállaló információ hiányában nehezen válthat. Vagyis az ukrán munkavállalók esetében a fluktuációval járó be- és kiléptetési költségek jóval alacsonyabbak.

Ha ukrán munkavállalókról beszélünk, a betanítási költségek is jobban megérik ugyanezért, mivel a megszerzett tudást nem viszi máshová a munkavállaló. Sokszor előfordul, hogy a betanítás után nem sokkal a dolgozó munkahelyet vált a magasabb fizetés reményében, mivel a megfelelő tudással már rendelkezik. A harmadik országbeli munkavállalók esetében ez a veszély nem fenyegeti a munkaadót.

Az ukrán munkaerő szívesebben túlórázik és vállal hétvégi munkavégzést, tehát a felmerülő fix költségek nem egy klasszikus 174 órás foglalkoztatásra oszlanak el, hanem egy 200-210 órásra. Innentől kezdve fajlagosan sokkal kedvezőbbé válik a harmadik országbeli munkavállaló alkalmazása.

Mindemellett a legnagyobb nyereség a nem kieső termelés nyereségében, fedezetében köszön vissza. A munkaerőhiány miatt magyar munkavállalóval nem lehet feltölteni bizonyos pozíciókat, amik így betöltetlenek maradnak, és csökken a termelés. A kieső termelés pedig óriási veszteséget okoz a cégeknek. Az ukrán munkavállalókkal ezek a pozíciók betölthetők, így a meglévő vevőkör kiszolgálása biztosított, sőt új vevőkör kialakítása is lehetséges.

„Azok a partnereink az euJOBS-nál - teszi hozzá Krátky Márk -, akik óvatosan kezelték az ukrán munkavállalók foglalkoztatását, ma már nyitottabbak feléjük, mert a HR előnyökön túl a konkrét gazdasági előnyök is jól érzékelhetők. Hosszú távon tervező vállalatok csak profitálhatnak a harmadik országbeli munkaerőből.”