Hogyan nő az, ami csökken?

A KSH lakossági megkérdezésen alapuló felmérése szerint 2013 végén már 4 millió fölött volt az előző héten legalább 1 órát dolgozók, vagyis a foglalkoztatottak száma (a számok pedig januárra tovább javultak) – emlékeztet a GKI. Ebből jelentős részt tettek ki a közfoglalkoztatás keretében megélhetést találók, valamint a külföldön munkát vállalók, ezek nélkül még e felmérés szerint sem változott a foglalkoztatási helyzet, írja az elemzés.

Tovább árnyalja a képet a KSH 5 fő feletti foglalkoztatott létszámmal rendelkező cégek és a teljes (állami és önkormányzati) intézményi kört felölelő adatgyűjtése, vagyis a „Keresetek” statisztika. Eszerint a közszférában 2008, a válság kezdete óta közel 9 százalékkal bővült a dolgozók száma, igaz, ennek nagyobb része 2010 előtt talált megélhetést az állami intézményekben. 2010 óta ugyanis csak 1,8 százalékos a bővülés.

Ha mélyebben vizsgáljuk a kérdést, akkor látható, hogy a létszámnövekedés tetemes részét a közfoglalkoztatottak (közmunkások) teszik ki. Ha őket kivesszük az adatokból, akkor a közszférában a növekedési ütem 2008-hoz képest 4,7 százalékra szelídül, míg 2010 óta 2,1 százalékos csökkenés figyelhető meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a korábban közalkalmazottként, esetleg normál munkaszerződéssel alkalmazottak egy részét elbocsátották, s helyettük közmunkásokat vettek fel, illetve jó néhány iskola átkerült egyházi irányítás alá, s így vált a nonprofit szektor részévé. Más oldalról az egészségügyi intézmények államosításával a nonprofit szektorból is kerültek át a költségvetési intézményi körbe dolgozók.

A versenyszféra – a közszférától eltérően – masszív létszámvesztő volt a vizsgált időszakban. 2008 óta a vizsgált körben csaknem 7 százalékkal csökkent a foglalkoztatás, de 2010 óta is csaknem 0,5 százalékkal. A részletes az adatok azonban még rosszabb képet mutatnak. A teljes munkaidős létszám ugyanis 2008 óta 10,5 százalékkal lett kisebb, míg a részmunkaidős foglalkoztatás 31 százalékot meghaladó mértékben emelkedett, így védekezve a gyorsan növekvő minimálbér-emelés és a gazdasági helyzet romlásának káros hatásai ellen. Ha 2010-hez viszonyítjuk a jelenlegi helyzetet, akkor a 8 órás munkát találók aránya 1,2 százalékkal esett vissza a versenyszférában, míg a részmunkaidősöké több mint 10 százalékkal gyarapodott. Nem az a baj, hogy a részmunka nőtt, hanem az, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatás nem emelkedett.

Mindez a GKI szerint úgy valósult meg, hogy az állami tulajdonú vállalati körben szinte nem volt elbocsátás (illetve helyettük másokat vettek fel). Vagyis a tényleges magánvállalkozói körben a helyzet valószínűleg sokkal rosszabb lett. Összességében megállapítható a 2013-as adatok alapján, hogy a vizsgált körben az állam – a közmunkásokat nem számítva – még a közszférában sem volt képes a létszámot megtartani, miközben a vállalkozói szférában jelentős létszámvesztést okozott a követett gazdaságpolitika. (Noha hála a 2010 előtt megkezdett fejlesztéseknek, egyes ágazatokban, főleg az autó- és gumiiparban jelentős létszámbővülés valósult meg.)

GKI Gazdaságkutató Zrt.