Hogyan oldja meg ezt a 3 tipikus munkahelyi konfliktust?

1. Túl sok beszéd, túl kevés beszéd

Mikor olyan emberek kerülnek egymás mellé, akiknek más a munkahelyi csevegés iránti igénye, a súrlódások borítékolhatóak. Mindkét véglettel lehetnek problémák: ha túl szegényes a kommunikáció, az éppúgy probléma, mintha túl intenzív. Kellemetlen lehet, hogyha egy „Milyen szép időnk van!” felkiáltást síri csend követ, mert a kollégák arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy „Ühüm”-öt kipréseljenek magukból. Szintén zavaró, amikor egy Csacsogó Csilla vagy Csaba mellett kell ülnöd napi minimum 8 órát, aki az életének ÖSSZES apró rezdüléséről tudósít neked.

Ilyenkor jöhet a felmentő hadsereg: a fülhallgató és a kedvenc zenéd. Őket bevetheted akkor is, hogyha az irodában mindenki némasági fogadalmat tett és még a légy zümmögését is lehet hallani, valamint akkor is, hogyha úgy éreznéd, hogy munkatársad véget nem érő fecsegése átlépett már mindent határt. A fülhallgató egy modern „ne zavarjanak” táblának felel meg, így a kollégáid nagy valószínűséggel venni fogják a lapot, ha előveszed. Rosszabb esetben viszont 2 másodpercenként megkocogtatják a vállad- ilyenkor próbáld meg elmagyarázni az adott kollégádnak, hogy szükséged van a zenére ahhoz, hogy el tudj merülni a munkádban.

2. Túl sok DE

Napjainkban egyre több „DE” típusú emberrel találkozhatunk, így nagy valószínűséggel munkatársaink, esetleg főnökeink között is akadhat egy-egy ilyen személy. Velük azért nehéz kijönni, mert bármiről is legyen szó, sűrűn közbevágnak egy „DE” felkiáltással és utána végeláthatatlanul hajtogatják a maguk igazát. A „DE” típusú egyének szeretnek élni a kommunikációs korlátozás erejével, a félbeszakítás után csípőből kritizálnak, bírálnak, általában alaptalanul, súlyosabb esetben üvöltöznek és fenyegetőznek is, hogyha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelték.

Ilyen esetben – mivel a másik ember viselkedését gyökeresen megváltoztatni nem tudod – érdemes tudatosan arra összpontosítanod, hogy ne idegesítsd fel magad ezekben a szituációkban. Hogyha azt veszed észre a másikon, hogy már megint el kezdte a szokásos „DE” játszmáját, akkor számolj el tízig. Meglátod, ha higgadt maradsz, azt a másik fél nem fogja tudni mire vélni és még az is lehet, hogy előbb-utóbb leszokik arról, hogy veled kekeckedjen, hiszen furcsa lesz neki a kiegyensúlyozottságod.

3. Túl sok dráma

Ahogy Barney Stinson kiválóan megfogalmazta az Így jártam Anyátokkal című sorozatban: az ordításlánc (vagy az ordításkör) az élet része. Aki nem látta volna ezt az epizódot: a főnök leordítja a srác fejét, aki hazamegy és kiabál a barátnőjével, aki történetesen óvónő, így a mérgét az egyik gyereken tölti ki, az a gyerek pedig végül összeveszik az apjával, aki éppenséggel a főnök és a kör szépen bezárul.

Sajnos a hétköznapokban ez efféle szituációk legtöbbször nem viccesek, mint a sorozatokban. A mindennapos, esetenként teljességgel felesleges dráma, vita és hangos szó egyértelműen rontja a munkahelyi morált, akár meg is betegítheti a dolgozókat. Egy ilyen helyen csak a legnagyobb stressztűrő képességgel rendelkező egyének bírják ki, a legtöbben viszont fejvesztve iszkolnak el, hogyha tehetik.

Bien.hu