Értéket teremt vagy mérgez a munkahelyi pletyka?

Pletyka vagy csevegés? - zavar a definícióban

Tudunk-e különbséget tenni az ártatlan csevej és az ártó pletykálkodás között? Egyes vélemények szerint a csevegés, a könnyed társalgás semleges értékű, míg a pletyka gyakran negatív és kínos arra a személyre nézve, akiről a fáma szól. Mások szerint a pletykának az is fontos jellemzője, hogy torzított, nem bizonyítható vagy teljesen hamis információkat tartalmaz.

Illetve ott van a pozitív pletyka is, például amikor híre megy a folyóson, hogy mindenkire érvényes fizetésemelés várható - ebben az esetben nem beszélhetünk negatív következményekről, hacsak a csalódás nem számít annak, ha a híresztelés mégsem igaz. Valójában minden megalapozatlan információ lehet pletyka, azonban nem mindegy, milyen a hangulata. Vajon pletykának számít-e, ha az a hír járja, hogy az egyik kollégánkat előléptették? Ha bántó, káros vagy negatív szövegkörnyezetben hangzik el, akkor igen, ha csupán semleges értékű hír marad, akkor csak szimpla információ-megosztásról van szó.

A beszélgetések 90%-a valójában pletykának minősül. Ez azt jelenti, hogy nagy bizonyossággal vagyunk mi magunk is a pletykák kezdeményezői vagy hallgatói. De nem csak a kávézói és folyosói susmorgások számítanak pletykának, hanem a munkahelyi levelezések közel 15%-a is, ahol a negatív pletykák 2.7 alkalommal többször fordulnak elő, mint a pozitívak.

A pletykának számos mellékhatása van a cégre nézve. Növelheti a belső konfliktust és csökkentheti a morált, feszült kapcsolatokat eredményezhet, lebonthatja a bizalmi kapcsolatokat a csoporton belül, klikkesedéshez vezethet - vagyis a csapatmunka gyilkosa. A pletykálkodás miatt a vezető rengeteg időt pazarolhat el arra, hogy kitalálja, ki mit mondott kinek, ahelyett, hogy érdemi munkát végezne.

A munkáltató sokat tehet a megoldásért

Ahol nem eléggé hatékony a belső kommunikáció, ott sokkal jobban felértékelődik az informális csatornák szerepe, és gyorsabban terjednek a hírek és a pletykák. A cégek életében történő nagy változások - pl. a felsővezetők elbocsátása, az osztályok átstrukturálása - számos spekulációt eredményezhet, ha a változást nem kommunikálják le egyértelműen a dolgozók felé. Mivel a bizonytalanság űrt teremt, ezt mindenképpen ki kell tölteni valós tényekkel, mielőtt a dolgozók gyanakvása tényszerű hírré nem válik. Minél gyorsabban cselekszik a vezető, és osztja meg beosztottjaival még a nem éppen kellemes információkat is, annál kevésbé esnek a dolgozók pánikba és válnak a híresztelések áldozataivá. Azonban nem csak a gyorsaság számít, hanem a kommunikáció rendszeressége és következetessége is: ha a vezetői gyakorlat része a rendszeres tájékoztatás, a pletyka szükségessége és hatása is a minimumra csökken.

De nemcsak a cég életével kapcsolatos híresztelések ellen léphet fel a vezető, hanem a személyközi pletykálkodást is megakadályozhatja azzal, ha nyíltan kommunikál a beosztottjaival erről a problémáról, és egyértelművé teszi mindenki számára, hogy a pletykálkodás elfogadhatatlan viselkedés.

De biztos tenni kell ellene? - a pletyka akár még erősítheti is a közösséget

A Standford Egyetem tudósai szerint a pletyka és az ezzel járó kirekesztés nem mindig rosszindulatú, vagy okoz bizalmatlanságod és morális problémákat egy csoportban, sőt pozitív hatásai is lehetnek, hiszen ösztönözheti az együttműködést, fényt deríthet a „jó munkaerőkre”, és kiküszöbölheti az úgynevezett bullyinget, avagy a munkahelyi bántalmazást. A kutatás rámutatott, hogy azok a csoportok, akiknek tagjai között megengedhető a pletykálkodás, fenntartják az együttműködést, megakadályozzák az összetartás szempontjából önző egyének érvényesülését Bár a pletykával könnyen vissza lehet élni, a kutatások mégis azt támasztják alá, hogy a pletykálkodás igen fontos funkciókat tölthet be a közösségek életében. Ugyanis amikor az emberek a pletykán keresztül betekintést nyernek mások viselkedésébe, arra használják az információt, hogy együttműködjenek a csapat többi tagjával, és kizárják a csoportaktivitásból azokat, akiket a pletyka alapján önzőnek ítélnek meg, így sokkal zökkenő mentesebben tudnak együttműködni, és a közösségért munkálkodni. Az integráció érdekében tehát sokszor olyan kolléga a pletyka célpontja, akinek gondjai vannak a beilleszkedéssel, valamilyen szempontból deviáns a viselkedése. A pletykák érintettjei pedig a kirekesztésből adódó rossz tapasztalat miatt hajlamosak tanulni a történtekből, és a többiekhez igazítani a viselkedésüket.

A túlzott engedékenységgel azonban nem árt vigyázni: a pletyka gyakran tartalmaz hamis, vagy legalábbis nem bizonyítható információkat egy másik emberről, a hátterében gyakran az irigység, a bizonytalanságtól való félelem áll. A pletykálkodás helyett tehát inkább a nyitott és őszinte kommunikációra törekedjünk.

Bánosi Eszter