Hova vezet a diplomások számának csökkentése?

A magyar felsőoktatás a sok irányból érkező elvárásoknak és a túl alacsony szintű finanszírozottságnak igyekszik egyszerre megfelelni. Ez így egyszerre a hatékonyságot romboló, ugyanakkor nagyon drága rendszert eredményezett.

A legfontosabb kérdésekre egyelőre nincsenek válaszok. Például, hogy melyik célcsoport igényeit elégítené ki a felsőoktatás. Ha a diákok a megrendelők, akkor túl tág a célzás rendszere, mert gyakorlatilag kettes eredményű, középszintű érettségivel is be lehet kerülni, úgynevezett "fizetős" szakokra, és ott végig lehet 6-7 év alatt bukdácsolni a képzési időt. Ugyanakkor a diplomák értékét ma senki nem nézi, pontosan ugyanannyit ér egy kettes átlag, mint egy kitűnő. Maga az oktatást nyújtó intézmény neve,- a tömegesedési folyamata miatt-, egyre kevésbé fontos szempont. Egyéni kompetenciákon, tulajdonságokon és a kapcsolat-rendszeren múlik, ki talál állást és ki marad munka nélkül.

Ha felsőoktatás a munkaerőpiacnak szeretne megfelelni, akkor kezelnie kell a magyar álláspiac egyenlőtlen és erősen szegmentált szerkezetét. Nem lehet ezentúl csak autóipari mérnököket képezni, mert felborul az egyensúly. A hetvenes-nyolcvanas években Ózd és Diósgyőr, a későbbi Miskolci Egyetem az akkor korszerűnek mondott nehézipari mérnökképzésre koncentrált, ami a rendszerváltással össze is roppant. Nagyon fontos a munkáltatókkal a jó kapcsolat kialakítása, de az oktatáspolitikának ellensúlyként kell működnie, vigyázva arra, nehogy aránytalanságok alakulhassanak ki ezen a piacon. Végül, az oktatás megrendelőjeként definiálhatjuk az államot is, amely a nagy összegű működési támogatásért cserébe a pályájukat és hazájukat elhagyni nem akaró, lelkes, ambiciózus értelmiséget szeretne kineveltetni. Ehelyett kivándorló orvosokat, elhelyezkedésre képtelen kommunikáció-szakosokat és alapvető, a munka világában fontos kompetenciákkal nem bíró természettudományos végzettségűeket kap.

Diplomás túlképzés?

A magyar társadalom-szerkezetben az Európai Unióban mértekhez képest alacsony a diplomások száma. Az Európa 2020 elnevezésű uniós stratégia is ennek emelését tűzte ki célul. E szerint a jövőben a fiatalok 40 százalékának kellene felsőfokú végzettséggel rendelkeznie. A 25-34 éves korosztály esetében ez az arány jelenleg átlagosan 34 százalék az unióban. A tagállamok sorában Írország áll az élen 45 százalékkal. Idehaza jelenleg a 30-34 évesek körében a felsőfokú végzettségűek aránya 23,9 százalékos. A felsőoktatási "kibocsátást" majdhogynem a duplájára kellene emelni a következő 10 esztendőben.

Dupla esélyekkel indul pályakezdőként egy diplomás, mint egy szakmunkás végzettségű (lásd keretes írásunkat - a szerk.). A 2010-es, oktatáspolitikai OECD-jelentés (ec.europa.eu) is alátámasztja, hogy a globális pénzügyi válság az alacsonyabb iskolázottságú munkavállalókat sújtotta a legnagyobb mértékben. Az egyetemi diplomás munkavállalókkal összehasonlítva ugyanis a középiskolai végzettséggel nem rendelkezők közül sokkal többen veszítették el állásukat a recesszió idején. Egyre nagyobb igény mutatkozik olyan kurzusok iránt, melyek egyetemi szintű képzést nyújtanak. Az egyetemi oktatásba beruházott közpénzek megtérülnek, mivel a magasan képzett munkavállalók foglalkoztatásából több adóbevétel folyik be.

Ezenkívül az egyén haszna az is, hogy lényegesen magasabb jövedelmet lehet diplomásként elérni, mint középfokú végzettséggel. Magyarország pedig ki is emelkedett a bérelőny tekintetében a többi ország közül: a 30-44 év közötti, egyetemi szintű diplomával rendelkezők jövedelmi előnye a középfokú végzettséggel rendelkezőkkel szemben 125 százalék, ez pedig a legmagasabb érték az OECD-országok körében.

Az intézmények működésmódját is rendszeresen monitorozza az OECD oktatási bizottsága. A 6 éve, 24 országban vizsgált adatok szerint a magyar felsőoktatás képezi az egyik legolcsóbban a diplomásokat. A magyar diplomaszerzés közpénz-közhaszon aránya így a legjobb három között van.

A Felsőoktatási Műhely 2010-ben Diplomás Pályakövetés IV.-Frissdiplomások (www.felvi.hu) címmel adott közre egy komplex kutatást, amelyben rámutattak, hogy az oktatási államtitkárság által ezentúl nem támogatott agrár-, közgazdász-, jogász- és kommunikációs szakokat végzők helyett a természettudományos végzettségűek azok, akik hosszú ideig állás nélkül maradnak a diploma kézhezvétele után.

Ahol magas az elvárás és jó a minőség: Corvinus Egyetem

A minőséggel kapcsolatos kételyek, megállapítások, nagy általánosságban igazak a magyar felsőoktatási intézményekre, mégis van néhány kivétel, amely a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően működik. Az egyik a budapesti Corvinus Egyetem. Kitűnő a humán erőforrás-háttérre, adott a legjobb hallgatói összetétel, és azok az eredmények, amelyeket a felvételiken és a tudományos diákköri konferenciákon elértek; a Financial Times felsőoktatási rangsorában évek óta egész jó helyen szerepel az egyetem, és tagjaivá váltak az elit menedzsment iskolák hálózatának is - mondta minap az egyetem sajtótájékoztatóján Mészáros Tamás, a Corvinus rektora.

Azért érdemes ezeket a neves eredményeket átolvasni, mert ezt az intézményt, az egyetem vezetője kezébe került munkaanyag alapján, karainak több részre tagolásával alakítanák át.

Erre reakcióként Mészáros Tamás korábban azt mondta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában, hogy a Corvinus Egyetemet nem ebben a kontextusban szokták megemlíteni, és fontosnak tartja, hogy az összes, minőség és finanszírozást javító változtatást együtt gondolják át, tervezzék meg. Az egyetem, a rektor szavai szerint, nagyon sok mindenre készen áll; vita tárgya lehet az, legyen-e államilag finanszírozott hallgatójuk és milyen arányban bővítsék a költségtérítéses képzéseket, növeljék a felnőttképzések arányát. Felmerült, hogy esetleg próbáljon meg az egyetem külföldről hozni a meglévő létszám mellé további hallgatókat. Sok mozgástér van, amivel esetleg a költségvetés helyzetét könnyíthetik - mondta Mészáros Tamás.

Hoffmann Rózsa május 10-re összehívta ugyan az úgynevezett "nem-kutató" egyetemek rektorait, ahol a Corvinus vezetője a 3 műszaki főiskola integrációjából létrejött Óbudai Egyetem, a Kaposvári Egyetem, a Moholy- Nagy, a Képzőművészeti és a Győri Egyetem rektoraival együtt értesült arról, hogy a jelenleg 201 helyen, 300 szakon folyó oktatást integrációval, illetve összevonásokkal, magánegyetemekké válással, a költségtérítés kiterjesztésével, illetve az állami finanszírozás megszüntetésével ésszerűsíteni kell.

Ahogy Mészáros Tamás az Indexnek nyilatkozta, ezen a beszélgetésen nem volt szó a Corvinus megszüntetéséről. A rektor is belátta, hogy versenyképesebbé kell tenni a magyar felsőoktatást, és az államtitkár asszonynak is ez az elsődleges célja. Ígértet kapott ugyanakkor arra, hogy az adatgyűjtés után, még a döntéshozatal előtt konzultál az egyetemmel a minisztérium. Ha azonban a Fővám téri campus 3 kara ( társadalomtudományi, közgazdasági, gazdasági) közül bármelyiket is "leemelnék" az intézményről, akkor ehhez már Mészáros Tamás nem adná a nevét.

A munkáltató az elavult tudás helyett a szemléletmódra tart igényt

Bár fölkapta a fejét a patinás intézmény bezárásával kapcsolatban Fehér Tamás, a Grafton Recruitment Kft. ügyvezetője is, nem szeretett volna állást foglalni - a részletek ismerete nélkül - egyetlen intézmény mellett, vagy ellen sem, hiszen egyelőre túl kevés a konkrétum, ami az esetleges intézményi integrációk kapcsán kiderült.

Ami azonban egyértelmű szerinte, hogy a diplomások számának csökkentése a munkaerőpiac jelenlegi helyzete alapján, jó döntés. A Grafton munkatársai azt vették észre az utóbbi 10-15 évben, hogy a diplomát nem igénylő pozíciókra is főiskolai, illetve egyetemi, illetve BA és MA szintű diplomákkal jelentkeznek a munkavállalók. A munkáltatók pedig ezt felismerve emelték a kritérium-szintet, és ezzel a lehető legrosszabb helyzet alakult ki. Magas elvárásokkal, ambiciózusan kikerülnek az egyetemekről a fiatal diplomások, és bekerülnek egy szűk mozgásteret engedélyező munkahelyre. Hamar kiégnek, "lekopnak", lemorzsolódnak. A cég ugyanis nem tud mindenkit tehetség-menedzsment programokba betenni, vezetővé képezni. A diploma ezért mára a meglévő szint jelzője lett, nem pedig a későbbi előmenetel zálogává vált.

Az ügyvezető úgy látja, az intézmények integrációja 10 évvel ezelőtt nem eléggé átgondoltan zajlott le. Akkor csak az adminisztratív kiadások csökkentése volt a fő szempont, és ezért jöttek létre "öszvér"-megoldások. A minőségi oktatást nyújtó intézményeknek a kínálati piac zsugorodása jó hír, mert a presztízsük tovább fog ebben a helyzetben nőni, ugyanakkor el kell fogadni azt is, ha egy felsőfokú intézmény csődbe megy, mert ez a normális piaci reakció a rossz működésmódra.

A jelenlegi, minőségében felhígult felsőoktatás legnagyobb okaként Fehér Tamás a 12-14 évvel ezelőtti expanziót jelölte meg. 2003-2004-től kezdve gyakorlatilag bárki bejuthatott az egyetemekre, főiskolákra. A fejkvóta-alapú finanszírozást az intézmények a tanári kar növelésére fordították, ezért elmaradtak azok a fejlesztések, amelyek a minőségi oktatással együtt járnak. Az eszközpark, a kutatások, projektek finanszírozása csökkent, ugyanakkor a hallgatói létszám hatalmasra duzzadt. Az intézmények arra mentek, amerre kifizetődőbb volt a működés.

Olyan szakokat indítottak, amelyekre bárki, bármilyen középiskolai eredménnyel jelentkezhetett. Ez az úgynevezett "túlélési finanszírozással" működtetett rendszer azonban életképtelen. A Grafton ügyvezetője e helyett inkább azt látná szívesen, ha a felsőoktatási intézmények is bekapcsolódnának a munkaerő-piaci folyamatokba és megkeresnék a munkáltatókat a különböző projekt-terveikkel. Alkalmazott területeken kutatásokat, fejlesztéseket ajánlhatnának. Az USA-ban már működik ez a struktúra. Ott már a vállalatok versenyeznek egy-egy kurzus támogatásának jogáért. Manapság idehaza is van néhány nagy egyetem, (többek közt a Corvinus is ilyen - a szerk.), amelyek rendszerré fejlesztett vállalati kapcsolattal bírnak, de Fehér Tamás szerint ez még nem általános.

A magán főiskolák, egyetemek most még a könnyű bekerülés és az állami oktatás elérhetősége miatt a gyengébb eredményű diákok számára nyújtanak "menekülési útvonalat". Azonban ha beszűkül az állami oktatás bemeneti csatornája, akkor ezek az intézmények versenyelőnyt tudnak például a jobb technológiával, külföldi részképzéssel nyújtani.

Azt a döntést, miszerint a divatszakok számát és arányát az állami finanszírozási keretben csökkenteni kell, Fehér Tamás szintén üdvözli, bár hiányolja azt a fajta egyeztetést, amelyre a munkaerő-közvetítők alkalmasak lennének. Ők ugyanis jól látják, hogy most az ipari területeken a mérnöki, illetve a számítástechnikai szakon végzettek felfuttatása zajlik, de az olyan divatszakmának minősülő, mégis kitűnően konvertálható szakon végzett munkavállalók, mint például a közgazdászok, szintén nehézség nélkül találnak állást.

A felsőoktatásban eltöltött időszak ma már relatívan hosszúnak mondható. Egy IT-területen tanuló diák amit az első évben megtanul, azt az ötödik-hatodik év végére a szakmája fölülírja. Új eszközök, programnyelvek, technológiák kerülnek forgalomba. Még egy gazdasági képzést kapó diák számára sem az aktuális jogi környezet elsajátítása a fontos, hanem az, hogy megtanulja, ezt a munkakörnyezetet hogyan lehet kezelni és folyamatosan frissíteni. Fehér Tamás úgy látja, hogy a pályakezdők az első 2-5 munkaévükben újratanulnak mindent, és még kevés az az érték, amit ebben az időszakban a működéshez hozzátesznek. Ehhez a gyorsan változó piachoz igazodva veszik fel őket a munkaadók. Nem a konkrét szakmai tudásukra van szükségük, hanem inkább az egyetem által előszelektált, változni-tanulni tudó, nyitott szemléletmódjukat keresik.

Komoly és annak látszó megoldási lehetőségek

Azért történt nagyarányú beáramlás a felsőfokú oktatásba, mert a középfokú végzettségűek számára nem sok lehetőséget kínál a szakképzés. Fehér Tamás úgy látja, hogy az OKJ-s szakmák nagy része alacsony színvonalon oktat. Pedig az érettségit követő, egy-két éves, a gyors piaci változásokat lekövető, szakmai képzéseknek fontos szerepe lenne. Ma, ha valaki az egyetem első két éve után mégsem a kiválasztott foglalkozást választaná, nem tud veszteség nélkül váltani. Ugyanakkor ez az olcsóbb, rugalmasabb képzés akkor is biztosít piaci mozgást a hallgatónak, ha a végzés után mégis inkább felsőfokú oktatási intézményben tanulna tovább. Ráadásul, Fehér Tamás arról is meg van győződve, hogy a gyorsan hozzáférhető, szakképzett munkavállalók miatt a munkaadók is szívesen támogatnák az ilyen típusú oktatásokat. Akár tanmenettel, folyamat-átadással, tananyaggal, szponzorációval szívesen segítenek a hozzájuk forduló szak-oktatási intézményeknek a cégek.

A másik, egyelőre még kidolgozatlan javaslatot a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) ez év márciusában és áprilisában a Magyar Felsőoktatás Stratégiai Szabályozásának Megalapozása- címmel a felsőoktatási törvény előkészítésére készült tanulmányában adták közzé.

A komoly törvényelőkészítő munka a felsőoktatási demográfiai hullámvölgyet kísérő csökkenő résztvevő-számot, - sok más ötlet mellett - a 10-15 évente megújító képzéseken való részvétellel oldaná meg. Ezeknek a - tanulmány szerint féléves, vizsgával záródó - továbbképzéseknek költség-vonzata is lenne, amit felerészt a munkáltató, felerészt a munkavállaló fizetne meg. A tanulmány a kötelező továbbképzést elő nem író szakmacsoportoknál hasznosnak tartja a továbbtanulást a munkavállaló szempontjából is, mivel "módszertani/kompetencia szempontú megújulást" kaphatnak az egyetemeken, főiskolákon a 10-15 éve a pályán lévő szakemberek.

Fehér Tamás ezzel szemben úgy látja, az ilyen típusú továbbképzést a piac munkáltatói oldala nem értékeli eléggé. A cégek nagy többsége képzi a munkavállalóit, illetve az igényes szakember ezt a saját pénztárcájából, idejéből is szívesen megteszi. Fontos a naprakész szakmai ismeret-csomag, de ezt a Grafton ügyvezetője szerint nem a mai felsőfokú oktatási intézmények birtokolják. Arról nem is beszélve, mekkora kultúrsokk érné azt a diákot, aki a dinamikus munkahelyről a lelassult felsőoktatási környezetbe kerülne vissza.