Igaz mese egy kultúraváltásról

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy vezérigazgató. Ezt a vezérigazgatót egy napon felkérték arra, hogy hagyja ott a világ egyik legnevesebb nyugati cégét, és szegődjön el egy nagy magyar vállalathoz, hogy megváltoztassa az ottani keleti kultúrát.

Ez a vezérigazgató igencsak kalandvágyó hírében állott. Fogta hát a tarisznyáját, meg a hamuba sült pogácsáját, és nekiindult a nagy magyar vállalkozásnak.

Amikor odaért, látja ám, hogy az igazgatók naphosszat mással sem törődnek, minthogy hogyan taszítsa le egyik a másikát a megszerzésre kiszemelt kiskirályság trónjáról. Nem volt ott se vége, se hossza az ármánykodásnak.

Nem lesz ez így jó! Morfondírozott a vezérigazgató. Ezekkel ugyan egy jottányit sem jutok előre a kultúraváltásban. Mitévő legyek hát? Törte és törte a fejét, míg egyszer csak eszébe ötlött valami.

Hozzátok elém a legkiválóbb és legambiciózusabb embereiteket! Parancsolta az igazgatóknak. No, azoknak sem kellett több, rohantak, és már vitték is őket. Hisz, hogy ne vitték volna, amikor annyira megörültek, hogy ily könnyedén megszabadulhatnak azoktól, akiktől a legjobban féltették a kiskirályságukat.

Az igaz mese folytatása a HR Blogon.