Így változnak a nyugdíjtörvény egyes rendelkezései - mi a 13. havi nyugdíj feltétele?

A javaslat legfontosabb módosító rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben január 1-jétől módosulnak a 13. havi nyugdíjra vonatkozó rendelkezések:

6/A. § (1) bekezdésében a „januárjára” szövegrész helyébe a „februárjára” szöveg,

6/A. § (3) bekezdésében a „január” szövegrész helyébe a „február” szöveg,

6/A. § (4) bekezdésében az „első negyedévében” szövegrész helyébe a „februárjában” szöveg lép.

A jelenleg hatályos vonatkozó rendelkezések:

6/A. § (1) Tizenharmadik havi nyugdíjra az jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára, valamint a tárgyév januárjára társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátásban részesül.

(3) A tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév január hónapjára a jogosultat megillető, a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára is folyósított, tizenharmadik havi nyugdíjra jogosító társadalombiztosítási nyugellátások és a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátások együttes összegével.  

(4) A tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv a tárgyév első negyedévében, hivatalból, külön határozat meghozatala nélkül folyósítja.

A javaslat szerinti új szövegezés 2025. január 1-jétől:

6/A. § (1) Tizenharmadik havi nyugdíjra az jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára, valamint a tárgyév februárjára társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátásban részesül.

(3) A tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév február hónapjára a jogosultat megillető, a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára is folyósított, tizenharmadik havi nyugdíjra jogosító társadalombiztosítási nyugellátások és a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátások együttes összegével.  

(4) A tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv a tárgyév februárjában, hivatalból, külön határozat meghozatala nélkül folyósítja.

A módosítások jelentését egyes híradások tévesen értelmezték, mivel a módosító javaslat nem azt jelenti, hogy a 13. havi nyugdíjra való jogosultságnak már nem feltétele az, hogy az előző év legalább egy napján az érintett már nyugdíjas legyen. 

Lényegében csak annyi változott, hogy az érintettnek februárban is nyugdíjasnak kell lennie. Ennek indoka az, hogy 2025. január 1-jétől a 13. havi nyugdíjat mindig az adott év februárjában fizetik (ez eddig is így volt a gyakorlatban, de a törvény eddigi szövege általában az első negyedévi kifizetésről rendelkezett, amely elvileg akár januárra is eshetett, ezért került a korábbi feltételek közé az, hogy az érintett nyugdíjasnak januárban is nyugdíjasnak kellett lennie).

A módosítás feltehetően nem szándékolt mellékhatása következtében viszont azok a nyugdíjasok, akik a tárgyév januárjában meghaltak, és így csak január 31-éig jár részükre a nyugdíj, már nem szereznek jogosultságot a tárgyévi 13. havi nyugdíjra, így a velük együttélő hozzátartozójuk, vagy ilyen hozzátartozó hiányában az örökösük sem kérheti a 13. havi nyugdíj kifizetését.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint a januárban elhunyt nyugdíjassal közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér ebben a sorrendben, kérelemre felvehette a januárban elhunyt nyugdíjas tárgyévi 13. havi nyugdíját a halál napjától számított egy éven belül.

Ha nem volt az elhunyttal közös háztartásban együtt élő ilyen rokon, akkor az örökös kérhette a 13. havi nyugdíj kifizetését a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.

2025-től már csak a tárgyév februárjában (lényegében a február 12 - 28. között) elhunyt nyugdíjasok hozzátartozói vagy örökösei kérhetik a 13. havi nyugdíj kifizetését, ha az még nem történt meg.

A javaslat megerősíti a 13. havi nyugdíj februári kifizetésének eddigi gyakorlatát.

Amit még érdemes kiemelni a javaslatból:

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(1) A megállapított nyugellátásról – a kivételes nyugellátás kivételével – a megállapító határozat véglegessé válását követő 15. napot követően nem lehet lemondani. A megállapított nyugellátást nem lehet átruházni, engedményezni. Lemondás esetén a felvett nyugellátást, nyugdíjelőleget vissza kell fizetni. Lemondás esetén ‒ más ellátásra való jogosultság szempontjából ‒ a nyugellátást úgy kell tekinteni, mint amit nem állapítottak meg.

A jelenleg hatályos rendelkezés:

83. § (1) A megállapított nyugellátásról – a kivételes nyugellátás kivételével – a megállapító határozat véglegessé válását követő 15. napot követően nem lehet lemondani. Lemondás esetén a felvett nyugellátást, nyugdíjelőleget vissza kell fizetni. A megállapított nyugellátást nem lehet átruházni, engedményezni.

Amint látható, egy pontosító rendelkezésről van szó, a lényegen nem változtat: a jelenleg hatályos szabályozás szerint is és a módosító javaslat szerint is a nyugdíjmegállapító határozat véglegessé válásától (azaz a kézhezvételétől) számított 15 napon belül le lehet mondani a megállapított nyugdíjról (és aztán később újra lehet igényelni), viszont e 15 nap leteltével a nyugdíjról már nem lehet lemondani.

A 15 napon belüli lemondás például akkor lehet indokolt, ha valaki az év végén igényli az adott évi valorizációs szorzókkal a nyugdíját, de annak összegével nincs megelégedve, így arról inkább lemond és a nyugdíját új igénylés alapján a tárgyévet követő év első napjától a tárgyévet követő év magasabb valorizációs szorzóival kéri ismételten megállapítani.

A pontosítás szerint lemondás esetén ‒ más ellátásra való jogosultság szempontjából ‒ a nyugellátást úgy kell tekinteni, mint amit nem állapítottak meg (eddig is ez volt a gyakorlat).

Ez az eset például akkor fordulhat elő, ha egy rokkantsági ellátásban részesülő személy betölti a nyugdíjkorhatárát, így igényli az öregségi nyugdíját, de annak összege kisebb lesz, mint a rokkantsági ellátása összege - ilyen esetben a nyugdíjmegállapító határozat kézhezvételét követő 15 napon belül lemondhat a megállapított nyugdíjról, így megszakítás nélkül továbbra is a rokkantsági ellátását folyósítják a részére - vagyis a nyugdíjat úgy tekintik, mint amit nem állapítottak meg. (A megállapított és folyósítani kezdett nyugdíj ugyanis megszünteti a rokkantsági ellátásra való jogosultságot.) 

Ezt a helyzetet egyébként inkább a rokkantsági ellátásban részesülő személy nyilatkozatával célszerű kezelni, amelyben az ellátott kijelenti, hogy ha a megállapított nyugdíja összege kisebb lenne, mint a rokkantsági ellátása összege, akkor a nyugdíjigénylését visszavonja. (Így megspórolható a határozathozatal és a nyugdíjról való lemondás.)

A többi módosító javaslat pontosításokat és az adatvédelmi rendelkezéseknek való megfelelést szolgálja, érdemi változtatást nem tartalmaz.

dr. Farkas András - NyugdíjGuru News