Jaguár a magyar mezőn

Budapesten lesz a Jaguar új műszaki fejlesztő központja és a jövő év elején megnyíló központban első lépésben 100 magyar mérnök dolgozik majd az elektromos meghajtás és az informatikai fejlesztés területén. Már lehet is jelentkezni ezekre az állásokra. A Jaguar márka értékét ismerve feltehetően nem is lesz hiány beérkező CV-kben.

Nem olyan régen, értsd 10 éve, a HOA (Magyar Outsourcing Szövetség) elnökségének a tagjaként minden ilyen hírnek, projektnek felhőtlenül örültem. A magyar infrastruktúra, a törvényi stabilitás és a jól képzett magyar munkaerő elismerését láttam benne. Erősen hittem, hogy az országban meghonosodó szolgáltatóipar lehet a magyar gazdaság egyik húzóágazata, az SSC-k pedig ennek a kultúráját hozzák Magyarországra.
Manapság, mikor alig találunk munkaerőt a meglévő IKT feladatokhoz az öröm mellett más gondolataim is vannak.

Legegyszerűbben talán a közlegelők tragédiájaként ismert modellezéssel tudom megmutatni mi a helyzet. Ezt a fajta többszereplős fogoly dilemmára hasonlító társadalmi csapdát Hardin Garret 1968-ban írta le. Magyarországon Hankiss Elemér Társadalmi csapdák című 1979-ben megjelent könyve tette ismertté. Majd az elszaporodó budapesti taxisok körüli helyzetet írták le vele.

Az eredeti modellben egy rögzített méretű mezőre hajtanak ki teheneket. Az első gazdálkodók első tehenei szépen gyarapodnak és magas tejhozamot érnek el. A következő időkben az új gazdák által kihajtott új tehenek egyre kevesebb szabad területhez jutnak, így egyre kevésbé éri meg a gazdálkodás. S, ez így megy tovább amíg alig-alig vagy egyáltalán nem éri meg már újabb tehenet kihajtani. A modellben mindez számpéldával van alátámasztva, és pontosan bemutatja az önző, mohó egyéni magatartás összegségében káros voltát, amely végső soron visszahat minden gazdálkodóra.

A közlegelő véges erőforrásként szerepel a modellben, s ebből a szempontból az országban rendelkezésre álló képzett munkaerővel állítható párhuzamba. A megoldási lehetőségek egy része, a kooperatív stratégiák is többé-kevésbé alkalmazhatóak, mint az információáramlás gyorsítása, a károk visszacsatolása, a koalíció alakítás és a központi szabályozás.

Szerintem a jó hír, hogy a modell sántít egy lényeges pontban, ugyanis a szakemberek száma nem szükségszerűen véges erőforrás. Megfelelő oktatási rendszerrel a „legelő” növelhető, hadd jöjjenek a tehenek, vagy akár a jaguárok.

A nyilvános adatok szerint 2017-ben 3 511-en szereztek felsőfokú informatikai végzettséget. Ebből csak 106 fő kapott MsC diplomát, a többiek kb. fele-fele arányban felsőfokú szakképzésben vettek részt, vagy BsC képzésen. Nem véletlen, hogy az informatika képzések területén gombamódra szaporodnak a magán kezdeményezések.

Összegezve a helyzetet, ahhoz, hogy a frissen belépő szolgáltatóipari szereplők ne kannibalizálják a magyar képzett munkaerőpiacot és az egész szektort, szükséges a szereplők kooperatív stratégiája és az oktatás tudatos fejlesztése. Fontos tényező az idő. Hosszúnak mondható, 1-3 éves, döntés előkészítő fázis után helyezi Magyarországra egy-egy cég szolgáltató központját. Azonban a jövendő munkavállalók képzése ennél is lényegesen hosszabb, 3-6 éves képzési ciklusidővel számolható. Ma kell elkezdeni az öt év múlva megérkező cégek munkaerő igényeit kielégítő szakemberek képzését. Nem tudjuk mit akarnak majd? Ettől nehéz tervezni. Churchill mondta "A tervek sosem működnek, de tervezni fontos". Jó soft skillekkel és stabil mérnöki ismeretekkel rendelkező szakemberek biztos találnak majd megfelelő kihívásokat.

Gasparetz András
a MagiCom ügyvezetője, korábban a HOA elnökségi tagja