Jajj ne, már megint csapatot építünk!
Kevés szervezeti történés vált ki reakciókat az érzelmek annyira széles spektrumán, mint egy csapatépítő tréning. Lelkesen imádjuk és tiszta szívből gyűlöljük és kötelességtudatból tűrjük és türelmetlenül várjuk. Vezetőként és HR-esként pedig hatalmas felelősség dönteni… Béhm Zsuzsanna írása a HR Blogon.
Szűk családi körben és barátaim között is többen vannak, akik a tavasz (azaz a klasszikus csapatépítő idény) beköszöntével már előre azon izgulnak, idén milyen kifogást találjanak ki, hogy lemondhassák a részvételt.
Merthogy csapatépítés gyanánt:
• Ötvenes éveiben járó kedves hölgy ismerősöm többszáz kollégájával egyetemben megnézte a Shreket, egyen pólóban és egyen baseball sapkában, majd activityt játszottak a szervezet aktuális jelszavaival, pl. HR transzformáció, diversity, visibility, empowerment. Yaaay!
• Harmincas férfi barátom cégénél csapatépítő bográcsolással húzták meg kreatívan a tréning büdzsét. Az munkatársak közösen „főztek”, azaz elmondása alapján a lúzerek és/vagy hölgyek pepecseltek a bográccsal, saját késsel és hozzávalókkal és recepttel, a többiek kottarészegen néztek ki a fejükből délelőtt 11-re. Nem az volt az élménye, hogy megbecsült munkatárs.
• A sziklamászást passzolta egy férfi ismerősöm, ahova meglepetésből vitték el a csapatát. Rendkívül kellemetlen volt számára, hogy még magyarázkodnia is kellett és védenie férfiúságát, amiért köszönte, de nem akart aznap meghalni.
• Egy vitorlás csapatépítő alatt mindenki lelkesen végighányta mindkét napot (azóta sem tudják, hogy az idő vagy az étkezések miatt) - ami ugyan erősen össze tudja kovácsolni a társaságot (végül is akár sikeresnek is mondható a projekt), de nem szívesen ismételne senki.
• Rokonom multi munkahelye a jótékonysági csapatépítést választotta, együtt kifestettek egy gyermekotthont. Sajnos mivel az előző rétegeket nem volt eszköz / idő / szakértelem levakarni, rámentek még egy réteggel a flódni konzisztenciájú falra, ami nyilván azonnal potyogni kezdett. A kerítésre nem maradt elég festék és idő, így félbe kellett hagyniuk. Szerencsére megtudták, hogy a cég által fizetett profi festő brigád majd megy és levakar és kijavít és újrafest mindent… ami persze az intézménynek szuper, de a csapat számára több mint abszurd. Együtt összegányoltak valamit, ráadásul feleslegesen...
Legyen-e kötelező mindenkinek a csapatépítő? És ha ilyen macerás, akkor minek csináljuk? Mire jó egyáltalán a csapatépítő? - válaszok a HR Blogon.
Fotó: Pexels.com
Merthogy csapatépítés gyanánt:
• Ötvenes éveiben járó kedves hölgy ismerősöm többszáz kollégájával egyetemben megnézte a Shreket, egyen pólóban és egyen baseball sapkában, majd activityt játszottak a szervezet aktuális jelszavaival, pl. HR transzformáció, diversity, visibility, empowerment. Yaaay!
• Harmincas férfi barátom cégénél csapatépítő bográcsolással húzták meg kreatívan a tréning büdzsét. Az munkatársak közösen „főztek”, azaz elmondása alapján a lúzerek és/vagy hölgyek pepecseltek a bográccsal, saját késsel és hozzávalókkal és recepttel, a többiek kottarészegen néztek ki a fejükből délelőtt 11-re. Nem az volt az élménye, hogy megbecsült munkatárs.
• A sziklamászást passzolta egy férfi ismerősöm, ahova meglepetésből vitték el a csapatát. Rendkívül kellemetlen volt számára, hogy még magyarázkodnia is kellett és védenie férfiúságát, amiért köszönte, de nem akart aznap meghalni.
• Egy vitorlás csapatépítő alatt mindenki lelkesen végighányta mindkét napot (azóta sem tudják, hogy az idő vagy az étkezések miatt) - ami ugyan erősen össze tudja kovácsolni a társaságot (végül is akár sikeresnek is mondható a projekt), de nem szívesen ismételne senki.
• Rokonom multi munkahelye a jótékonysági csapatépítést választotta, együtt kifestettek egy gyermekotthont. Sajnos mivel az előző rétegeket nem volt eszköz / idő / szakértelem levakarni, rámentek még egy réteggel a flódni konzisztenciájú falra, ami nyilván azonnal potyogni kezdett. A kerítésre nem maradt elég festék és idő, így félbe kellett hagyniuk. Szerencsére megtudták, hogy a cég által fizetett profi festő brigád majd megy és levakar és kijavít és újrafest mindent… ami persze az intézménynek szuper, de a csapat számára több mint abszurd. Együtt összegányoltak valamit, ráadásul feleslegesen...
Legyen-e kötelező mindenkinek a csapatépítő? És ha ilyen macerás, akkor minek csináljuk? Mire jó egyáltalán a csapatépítő? - válaszok a HR Blogon.
Fotó: Pexels.com
Egy különleges üzleti könyv jelent meg a napokban Digitális sikertörténetek címmel. 
Az emberek fontosabbak, mint a folyamatok - a Netflix rendhagyó szervezeti kultúrájáról