Karrierutak a világ országaiban - egy tanuló Dániából
Dániában a tanulók a legboldogabbak, de Kristian Sylvest szerint más országokkal összehasonlítva nincs rossz dolga a munkanélkülieknek sem. A 26 éves dán fiatalember kihasználja, hogy országában ingyenes a felsőoktatás, és az állami támogatásnak köszönhetően csak a tanulásra kell koncentrálnia. Megtapasztalta már a munka világát, de addig nem kötelezi el magát, amíg nem tudja pontosan, hogy mit akar.
- Melyik ország, melyik településén élsz? Hol, milyen munkakörben dolgozol, esetleg tanulsz-e még valamit?
- Dánia negyedik legnagyobb városában, Aalborgban élek, jelenleg kommunikációt és médiát tanulok. Korábban informatikai és értékesítési területen dolgoztam.
- Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?
- Ez egy érdekes kérdés. Gyerekként nagy álmodozó voltam, és mindennél jobban szerettem volna profi futballista lenni. Persze nem így lett. Sosem vágytam arra, hogy tűzoltó, rendőr, vagy politikus legyek, amiről a legtöbb fiatal fiú álmodik, így inkább sodort az élet, és én igyekeztem minden utamba kerülő lehetőséget megragadni. Persze a karrier az a pont, ahol mindezt konkrétabban kell definiálni. A jelenlegi tanulmányaimból adódóan főként a marketing és a média területén nyílnak meg a kapuk.
- Milyen lehetőségeid voltak, hogy tanuljál? Mennyire jelentett ez áldozatot a családodnak, kellett-e dolgoznod iskola mellett? Hogyan működik országodban a felsőoktatási rendszer, fizetned kell a tanulmányaidért?
- Dániában közép-, és felsőoktatásban az állam finanszírozza a tanulmányokat, tehát nem kell fizetni érte, illetve csak az adórendszeren keresztül. Mindemellett az állam egy kevés pénzzel minden hónapban támogatja is a hallgatókat, ez elég arra, hogy fenntartsd magad, már amennyiben nem élsz túl nagyvilágian. Ez az összeg attól függ, hogy a szüleiddel élsz-e, és hogy vannak-e gyerekeid. A szülőknek egyedül az alsóoktatásban kell fizetniük az oktatásért, de ha valaki nem tudja megengedni a magániskolát, akkor még mindig megvan a lehetősége, hogy a közoktatásba vigye a gyerekét.
Kristian Sylvest
- Diák vagyok, így korlátozott, hogy mennyit tudok dolgozni, és mennyit félretenni. Időnként elvállalok valamilyen munkát, de minden attól függ, hogy éppen hol lakom, mennyi az albérletköltség. A tanulás sok időmet elveszi, csak arra van pénzem, hogy minden hónapban megéljek. Persze igyekszem félretenni, ha csak tehetem, ez utazásra jól jöhet, és az sem árt, ha van az embernek megtakarítása.
- Mennyire érzed kiegyensúlyozottnak, boldognak a környezetedben élő embereket, vannak-e olyan általános nehézségek, melyek meghatározzák a mindennapokat?
- Úgy gondolom, általánosságban az a jellemző, hogy a diákok a legboldogabb emberek Dániában.
- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, melyek az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam?
- Ahogy manapság Európa nagy részében, Dániában is komoly probléma a munkanélküliség. A ráta magas, mint mindig, és ez igaz a munkaerőpiac valamennyi szintjére. Úgy gondolom, hogy a dániai munkanélküliek nagyon szerencsések más országok állástalanjaihoz képest. Alapvetően egy munkanélküli Dániában kevés erőfeszítéssel havi segélyhez juthat, csak azt kell igazolnia minden héten, hogy folyamatosan munkát keres. A munkanélküli támogatás legkisebb összege csak kevéssel magasabb annál, amit tanulóként kaphat valaki.
- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok? Mennyi szabadnapod van egy évben?
- Mivel nincs munkám, röviden csak annyit, hogy Dániában teljesen mindegy hol dolgozol, legalább három hét garantált szabadságod van évente.
- Hogyan telik egy napod? Mennyi szabadidőd van, könnyű vagy nehéz számodra, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyt?
- Diákként ez érdekes. Egyrészről egyáltalán nincs szabadidőm, másrészről csak szabadidőm van. Ezt egy teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló tudná jól megválaszolni.
- Mik a terveid, céljaid a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben?
- Nem a kedvencem ez a kérdés. Ahogy már említettem, eddig sodort, és továbbra is csak sodor az élet. Igyekszem élni a felbukkanó lehetőségekkel, megpróbálom a legtöbbet kihozni annyi dologból, amennyiből csak lehet. Ha megpróbálok tömörítve válaszolni ezekre a kérdésekre, és megfogalmazni mi lenne az álom munka számomra - természetesen a profi focista mellett - akkor a filmkészítést mondanám. Szerencsére ez is egy azok közül a karrierutak közül, melyek megnyílhatnak számomra, ha befejezem a tanulmányaimat. Röviden szólva az életcélom az, hogy mindig képes legyek harag, megbánás vagy sajnálat nélkül visszanézni azokra a dolgokra, melyekkel egyszer foglalkoztam, és az időmet töltöttem.
- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?
- Mindenképpen el tudnám, és szerencsés vagyok, mert pár évvel ezelőtt már volt lehetőségem kipróbálni, milyen más országban élni. Főként a különleges tapasztalatokért, élményekért tenném meg ezt ismét, melyeket egy különböző kultúra közelsége adhat meg. Emellett azért tenném, hogy friss levegőt szívjak, no és persze, hogy távol legyek a dániai időjárástól. Több dologtól is függ ez a kérdés, például ha nem találok majd itt munkát, akkor mindenképpen megnézem a külföldi lehetőségeket. De vannak érvek amellett is, hogy miért nem tenném meg: nem jó magad mögött hagyni azokat az embereket, akiket szeretsz, és akik szeretnek. Az biztos, hogy ha elmennék, sokat tennék azért, hogy kapcsolatokat építsek magam körül. Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem: minden hely annyira jó, amennyire jó emberek élnek ott.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Karrierutak a világ országaiban - egy tanuló Dániából
2. oldal - Az interjú angolul
- Dánia negyedik legnagyobb városában, Aalborgban élek, jelenleg kommunikációt és médiát tanulok. Korábban informatikai és értékesítési területen dolgoztam.
- Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?
- Ez egy érdekes kérdés. Gyerekként nagy álmodozó voltam, és mindennél jobban szerettem volna profi futballista lenni. Persze nem így lett. Sosem vágytam arra, hogy tűzoltó, rendőr, vagy politikus legyek, amiről a legtöbb fiatal fiú álmodik, így inkább sodort az élet, és én igyekeztem minden utamba kerülő lehetőséget megragadni. Persze a karrier az a pont, ahol mindezt konkrétabban kell definiálni. A jelenlegi tanulmányaimból adódóan főként a marketing és a média területén nyílnak meg a kapuk.
- Milyen lehetőségeid voltak, hogy tanuljál? Mennyire jelentett ez áldozatot a családodnak, kellett-e dolgoznod iskola mellett? Hogyan működik országodban a felsőoktatási rendszer, fizetned kell a tanulmányaidért?
- Dániában közép-, és felsőoktatásban az állam finanszírozza a tanulmányokat, tehát nem kell fizetni érte, illetve csak az adórendszeren keresztül. Mindemellett az állam egy kevés pénzzel minden hónapban támogatja is a hallgatókat, ez elég arra, hogy fenntartsd magad, már amennyiben nem élsz túl nagyvilágian. Ez az összeg attól függ, hogy a szüleiddel élsz-e, és hogy vannak-e gyerekeid. A szülőknek egyedül az alsóoktatásban kell fizetniük az oktatásért, de ha valaki nem tudja megengedni a magániskolát, akkor még mindig megvan a lehetősége, hogy a közoktatásba vigye a gyerekét.
Kristian Sylvest- Diák vagyok, így korlátozott, hogy mennyit tudok dolgozni, és mennyit félretenni. Időnként elvállalok valamilyen munkát, de minden attól függ, hogy éppen hol lakom, mennyi az albérletköltség. A tanulás sok időmet elveszi, csak arra van pénzem, hogy minden hónapban megéljek. Persze igyekszem félretenni, ha csak tehetem, ez utazásra jól jöhet, és az sem árt, ha van az embernek megtakarítása.
- Mennyire érzed kiegyensúlyozottnak, boldognak a környezetedben élő embereket, vannak-e olyan általános nehézségek, melyek meghatározzák a mindennapokat?
- Úgy gondolom, általánosságban az a jellemző, hogy a diákok a legboldogabb emberek Dániában.
- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, melyek az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam?
- Ahogy manapság Európa nagy részében, Dániában is komoly probléma a munkanélküliség. A ráta magas, mint mindig, és ez igaz a munkaerőpiac valamennyi szintjére. Úgy gondolom, hogy a dániai munkanélküliek nagyon szerencsések más országok állástalanjaihoz képest. Alapvetően egy munkanélküli Dániában kevés erőfeszítéssel havi segélyhez juthat, csak azt kell igazolnia minden héten, hogy folyamatosan munkát keres. A munkanélküli támogatás legkisebb összege csak kevéssel magasabb annál, amit tanulóként kaphat valaki.
- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok? Mennyi szabadnapod van egy évben?
- Mivel nincs munkám, röviden csak annyit, hogy Dániában teljesen mindegy hol dolgozol, legalább három hét garantált szabadságod van évente.
- Hogyan telik egy napod? Mennyi szabadidőd van, könnyű vagy nehéz számodra, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyt?
- Diákként ez érdekes. Egyrészről egyáltalán nincs szabadidőm, másrészről csak szabadidőm van. Ezt egy teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló tudná jól megválaszolni.
- Mik a terveid, céljaid a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben?
- Nem a kedvencem ez a kérdés. Ahogy már említettem, eddig sodort, és továbbra is csak sodor az élet. Igyekszem élni a felbukkanó lehetőségekkel, megpróbálom a legtöbbet kihozni annyi dologból, amennyiből csak lehet. Ha megpróbálok tömörítve válaszolni ezekre a kérdésekre, és megfogalmazni mi lenne az álom munka számomra - természetesen a profi focista mellett - akkor a filmkészítést mondanám. Szerencsére ez is egy azok közül a karrierutak közül, melyek megnyílhatnak számomra, ha befejezem a tanulmányaimat. Röviden szólva az életcélom az, hogy mindig képes legyek harag, megbánás vagy sajnálat nélkül visszanézni azokra a dolgokra, melyekkel egyszer foglalkoztam, és az időmet töltöttem.
- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?
- Mindenképpen el tudnám, és szerencsés vagyok, mert pár évvel ezelőtt már volt lehetőségem kipróbálni, milyen más országban élni. Főként a különleges tapasztalatokért, élményekért tenném meg ezt ismét, melyeket egy különböző kultúra közelsége adhat meg. Emellett azért tenném, hogy friss levegőt szívjak, no és persze, hogy távol legyek a dániai időjárástól. Több dologtól is függ ez a kérdés, például ha nem találok majd itt munkát, akkor mindenképpen megnézem a külföldi lehetőségeket. De vannak érvek amellett is, hogy miért nem tenném meg: nem jó magad mögött hagyni azokat az embereket, akiket szeretsz, és akik szeretnek. Az biztos, hogy ha elmennék, sokat tennék azért, hogy kapcsolatokat építsek magam körül. Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem: minden hely annyira jó, amennyire jó emberek élnek ott.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Karrierutak a világ országaiban - egy tanuló Dániából
2. oldal - Az interjú angolul
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók