Kiküldöttek adózása: kritikus pont a cégek életében

Adóügyi illetőség az első fogalom, mely az ilyen esetekben mindig szóba jön, mely nem egyenlő a magánszemély egyéb törvényekben foglalt illetőségével. Ez azért fontos, hogy meghatározzuk pontosan, mert az adóügyileg belföldi adóalanyok jövedelme az adott országban korlátlan (kiterjed a világjövedelemre), míg a külföldiek jövedelme csak korlátozottan adóköteles az adott országban, azaz csak az adott országban megszerzett jövedelemre terjed ki.

Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben az adóügyi illetőség fogalma az alábbiak szerint alakul, mely elsődlegességgel bír a nemzeti vagy belső adójogszabályokkal szemben, így ezt nézzük meg mindig először:

1. állandó lakóhely

2. létérdek központja (család stb.)

3. szokásos tartózkodási hely

4. állampolgárság

Ezzel szemben a magyar jogszabályok szerint, konkrétan a személyi jövedelem adó törvény szerint:

1. állampolgárság (kivéve kettős állampolgárok, akiknek nincs Magyarországon bejelentett lakhelye)

2. 183 nap/naptári év Magyarországon tartózkodó magánszemély

3. Magyarországon letelepedett személy

4. hontalan

Előzőeken túlmenően meghatározó szempontok még

- állandó lakóhely kizárólag Magyarországon

- létérdek központja

- szokásos tartózkodási hely

A fenti szabályok azért konzekvens szabályok, mert egy magánszemély csak egy államban lesz a fenti teszt elvégzése során adóügyileg illetékes, de természetesen adóéven belül egy magánszemély adóügyi illetősége több országban is megvalósulhat.

Ezt az amúgy sem egyszerű helyzetet tetézte idén az adóhivatal a gazdasági munkáltató mint új nemzetközi adózási fogalom és gyakorlati tudnivalók bevezetésével.

Hogyan tette ezt?

Úgy, hogy az egyik országban illetékes munkavállaló személyt, ha kiküldöm egy másik országba, akkor idáig, ha a másik országban nem töltött 183 napnál többet és a bérét nem számláztam át a másik országban lévő cégnek, akkor a kiküldő tagállamban tudta fizetni a személyi jövedelem adóját.

Ez a modellegyezmény újraértelmezése miatt sok esetben nem fog működni, azaz ha a kiküldött munkavállaló a kiküldetés célországában lévő társaságba "beintegrálódott", akkor hiába nem volt az adott célországban 183 napnál kevesebbet, hiába nem terhelik át a bérét a kiküldetés célországában lévő társaságra, hiába nem lesz ott adóügyileg illetősége, mégis az adott országban fog adózni, feltéve ha ezt a szabályt a fogadó állam is alkalmazza.

Mivel fogja ezt mindenki "áthidalni"?

Egy jól megfogalmazott szolgáltatási szerződéssel, mely tartalmában ugyanezt fogja fedni csak egy szolgáltatási csomagot fog mindenki köré építeni, ha nem szeretne a fenti kérdésekkel szembesülni.

Verlag Dashöfer