Miért mennek el?

A hazai jövedelemnek az EU-s bérszinttől való jelentős, tartós elmaradása folyamatosan ösztönözi a magyar elvándorlást, sőt lényegében ez és ennek következményei (például a hitelek fizetésén, a felnőttkorukat kezdő gyerekek szülői támogatásán vagy nyugdíj-előtakarékosságon keresztül) a domináns indok az elvándorlás vagy ingázás mögött. A nagy bérkülönbségek mellett a jövővel kapcsolatos várakozások, az ország helyzetével és az otthoni élettel való elégedetlenség, valamint főleg korábban a nagyfokú hazai munkanélküliség sürgette leginkább az elvándorlást. „Magyarország helyzete különösen kedvezőtlen, a nominális jövedelmek relatív szintje lényegében nem változott, ez az országok összehasonlításában példátlan stagnálást jelent, az élenjáró legmagasabb relatív jövedelemszintű országok közül a legelmaradottabb relatív jövedelem színvonalú országok közé került Magyarország, alig haladja meg az EU-15 + 2 országok átlagának az 50 százalékos szintjét.”

A visszavándorlás

Az elvándorlók egy része hazatér, majd ismét külföldre megy, azaz a vándorlás folyamata nem egyirányú. A hazatérők között azonban negatív szelekciót találtak lengyel és balti kutatások: rövid távon csökkenti a munkanélküliséget az elvándorlás, a kedvező hatások azonban visszaütnek, mert a hazatérők leginkább a korábban munkanélküliek vagy marginális foglalkoztatottak közül kerülnek ki. Feszültséget okoz továbbá, hogy a hazatérők a külföldi tapasztalataik alapján magasabb bérigényeket érvényesítettek, ez torzítja a hazai bérszerkezetet, éppen a hazatérő alacsonyabb státusú foglalkoztatottak javára.

Magyarország esetében különösen fontos még az ingázás többévtizedes gyakorlata is, főleg a nyugati országrészben Ausztria irányába. Ennek jelentősége a nyugat-dunántúli régió esetében kiemelten fontos és nem igazán várható az ingázók visszatérése a magyar munkaerőpiacra, annak ellenére, hogy ez az életmód megterhelő mind a munkavállaló, mind pedig a családja számára is.

Hazatelepítési programok

Az egyetlen jelentősebbnek szánt, de kudarcba fulladt hazatelepítő kísérleti program a „Gyere haza, fiatal!” volt. A hazai gazdaság tartós gyengesége, és a fejlett EU-régió és az új EU-országok közötti nagy bérkülönbségek miatt ezek a programok sikertelenek, ugyanis az az ország vonz szakembert külföldről, amelyik a sajátját is képes megtartani. „A Világgazdasági Fórum „globális versenyképességi indexe” alapján a szakembereket megtartó és vonzó képesség szerint az európai országok sorrendjében mindkét mutató szerint az új EU-országok többsége a leggyengébbek között, a sor végén található.”

Mivel nem indult meg a tömeges hazavándorlás, az erősödő munkaerőhiány hatására a magyar kormányzat rövid időre szóló munkavállalási engedélyek kiadásával próbálja ösztönözni az EU-n kívüli szomszédos országokból érkező munkavállalók foglalkoztatását, előre meghatározott hiányszakmákban és keretek között. Ám ez az elvándorlást és a hiányt ellensúlyozó lépés az érzékelhető kereslet ellenére is sikertelen maradt, alig néhány ezer fővel növelte a külföldről érkezők foglalkoztatását. A migrációs hálók erősödnek és ezzel stabilizálódik az elvándorlás is. Úgy látszik tehát, hogy az elvándorlást ösztönző tényezők erősek, az elvándorlás intenzitása tartósan fennmarad.

***

A sorozatunk következő fejezetében a KÖZÉPVÁLLALATI SZEKTOR fontosabb mutatóival foglalkozunk. Palócz Éva és Vakhal Péter szerzők elemzésükben azt illusztrálják, hogy mennyire sikerült túlélnie és fejlődnie a magyar gazdaság e nagyon fontos szegmensének egy a gazdaság szempontjából rendkívül mozgalmas másfél évtizedes időszakban.



Sorozatunk előző cikkét a fiatalkori munkanélküliségről ITT olvashatják.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Kivándorló ország lettünk
2. oldal - Miért mennek el?