Köznevelési törvény: ideológia vagy stratégia?

"A pedagógushivatás tekintélyvesztése mélyponton van, ami mára a köznevelés megújításának gátjává vált" - olvasható a köznevelési törvény koncepciójának előszavában az a pont, amellyel nehéz lenne vitatkozni. A megoldást egyebek között a pedagógus életpályamodell kiépítése jelentheti, elősegítve azt, hogy a szakma jó irányba tisztuljon, emelkedjenek a bérek, ezáltal pedig a szakma presztízse. Az új törvény magasabb követelmények mellett magasabb bérezésűvé teszi a pedagógus életpályát, - új finanszírozási és bérezési rendszer elveit fekteti le - olv ashatjuk a tervezetben. A gyakorlati megvalósulás szerint a törvény biztosítaná a pedagógusoknak a szakmai előmenetel lehetőségét, a jövőben a pályán lévők Gyakornok, Pedagógus I., Pedagógus II., Mesterpedagógus, illetve Kutatótanár fokozatot érhetnek majd el. A tervezet alapján a pedagógus a Gyakornok kivételével háromévenként eggyel magasabb fizetési kategóriába léphet. A minősítő vizsgát a kormányhivatal szervezi, ha a megismételt minősítő vizsga eredménye "nem felelt meg", akkor a közalkalmazotti jogviszony, munkaviszony megszűnik. Az illetményalap főiskolai végzettség esetén a mindenkori minimálbér száznyolcvan, egyetemi végzettség esetén kétszáz százaléka lenne - tudjuk meg a tervezetből.

Egy életpályamodell bevezetése cseppet sem egyszerű kérdés, elsősorban időt igényel mind a szakmai előkészítést, mind a költségvetést illetően - hangsúlyozza Lannert Judit oktatáskutató, a TÁRKI-TUDOK Zrt. vezérigazgatója, aki szerint a mostani tervezet még messze áll az ideálistól, nincs elég információ arról, hogyan jutunk el a kitűzött célokhoz. A szakember úgy látja, a tervezet nem alapoz hazai és a nemzetközi tapasztalatokra, hiányoznak a háttérelemzések, és kidolgozatlanok a részletek.

Péter, egy vidéki gimnázium matek-fizika-informatika szakos tanára üdvözlendőnek tartja az életpályamodell bevezetését, de mint mondja, ennél egyszerűbbnek látja a kérdést, úgy gondolja "nem kell a körítés", a versenyképes munkabérnél hatékonyabban semmi sem oldaná meg a problémát. - Harminc éve vagyok a pályán, de a fizetésem szinte csak kevesebb lesz, a lányom, aki pályakezdő mérnök, dupla annyit keres, mint én - a tanári pályáról pedig én magam beszéltem le, annak ellenére, hogy végtére is szerencsés vagyok, mert szeretem a munkám.

Péter ennek ellenére elégedett lenne a tervezetben felvázolt béremelés mértékével, de pesszimista annak megvalósulását illetően. 2013-tól lépne életbe, de ki tudja, mi történik addig, és az is kérdéses, honnan lenne rá megfelelő fedezet. Péter egy nemzetközi kutatás (McKinsey) eredményeire hívja fel a figyelmet, mely szerint a tanári teljesítmény és a bérezés között egyértelmű összefüggés van, az alacsony fizetések mellett pedig sosem valósulhat meg az egészséges verseny a munkahelyekért.

Bújtatott óraszámemelés

Az utóbbi hónapokban éles viták bontakoztak ki a pedagógusok kötelező óraszáma körül is. Péter az óraszámemelés kapcsán kialakult vitára is csak legyint, és még egyszer nyomatékosítja, szerinte az óraszámokról végtelen vitázhatunk, a lényeget illetően mellékes kérdés. A koncepcióból az olvasható ki, hogy a kötelező óraszámok helyett a törvényben megszabott heti kötelező munkaidő 80 százalékát kellene a pedagógusoknak a közoktatási intézményekben eltölteniük - ebből az adatból a szakszervezetek 22-ről 32-re való bújtatott óraszámemelést olvastak ki.

A törvénytervezet jelenlegi változata azonban úgy fogalmaz, hogy a heti munkaidő nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő) az intézményvezető által meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni a pedagógus, a teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában (a továbbiakban: neveléssel-oktatással lekötött munkaidő) pedig tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el - ez 22-26 kötelező óraszámot, azaz óraszámemelést jelentene.

A TÁRKI-TUDOK által végzett Pedagógus 2010 kutatás eredménye szerint a pedagógusok átlagosan heti 51 órát töltenek szakmai tevékenységgel. Lannert Judit azonban a felméréssel kapcsolatban egy szakmai cikkében kifejtette, ezzel az adattal óvatosan kell bánni, mert egyrészt ez az óraszám nagyon sokféle tevékenységet foglal magában, például a fizetett túlórát, és a hétvégi szakirodalom olvasgatását is, másrészt az elemzés kimutatta, hogy a kötelező óraszám és a heti terhelés között nincs statisztikailag szignifikáns kapcsolat. Az, hogy valaki mennyi időt szán a munkájára, leginkább egyéni habitusából, motivációiból, az általa tanított tanulók jellegéből és az iskolavezetés politikájából fakadhat - írja Lannert Judit a Kölöknet portálon megjelent cikkében.

Az oktatáskutató a kötelező bennlét kapcsán a HR Portálnak elmondta, semmiképpen sem hatékony módja az ösztönzésnek. Ahhoz, hogy az emberek a politika által kitűzött célokat kövessék, érdekeltté kell tenni őket, nem pedig tovább ostorozni. A mi politikusaink sajnos inkább a korbácsokban hisznek, ami kevésbé hatékony, ez egészen biztos - fűzte hozzá a szakember. Ha létezne tanulói teljesítményeket követő kontroll, akkor teljesen mindegy, otthon vagy az iskolában dolgozik-e a pedagógus, előbb-utóbb lesújt rá az igazság pillanata. Nem attól lesz jobb egy pedagógus, hogy reggeltől estig az iskolában van, hanem attól, hogy a gyerekek fejlődnek - mutat rá az oktatáskutató.

Mária 25 éve van a pályán, egy vidéki, 480-as fős általános iskolában tanítónő. Kis számolás után úgy nyilatkozik, alapvetően 32 órán keresztül tartózkodik az iskolában. Ebben a tanévben 22 kötelező, és egy plusz órája van, de a versenyekre való felkészülés, felkészítés, korrepetálás, ügyelet, adminisztráció révén 32 órát az intézmény falai között tölt, és csak ezután következik az otthoni munka, a dolgozatok javítása és a felkészülés másnapra. "Egy alsós tanítónő egy pillanatra sem hagyhatja egyedül az osztályt, szinte anyukaként kell helytállni a gyerekek mellett." Mária a törvénytervezet alapján úgy érzi, több feladatot is a nyakába varrhatnak, és még jobban le lesz terhelve.

Egész napos iskola - adottak a feltételek?

"Általános iskolában a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak, továbbá tizenhét óráig" - írja az új köznevelési törvény tervezete. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár portálunknak elmondta, "az iskolarendszert most készülünk alkalmassá tenni az egész napos iskola bevezetésére."

Lannert Judit ennek kapcsán kifejtette, egy 2010-es kutatás során felmérték, milyen körülmények között folyik a munka az iskolákban. Míg Magyarországon több helyen a tanároknak még asztaluk sincsen, Finnországban a tanári szobában fotelekkel ösztönzik arra a pedagógusokat, hogy leüljenek és beszélgessenek egymással, tapasztalatot cseréljenek. - Ahhoz, hogy a pedagógusokat benntartsuk az iskolában, olyan körülményeket és eszközöket kell biztosítani, hogy jobban tudjanak dolgozni, mint otthon - mondja a kutató, de hozzáteszi, az egész napos iskola jó lehetőség lenne a gyerekek fejlesztésére.

Mária az egész napos oktatás, és a kötelező napközi mellett teszi le a voksát. Egy kisvárosban élünk, ahol nagy a munkanélküliség, a szülőknek nincs pénze különórákra vagy költséges hobbikra, de egyébként is korlátozottak a lehetőségek. A gyerekek, akik nem kérnek napközit, az utcán sodródnak és nem tudnak mit kezdeni magukkal, haszontalanul töltik el a szabadidejüket. A szülők reggeltől estig robotolnak, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem érnek rá foglalkozni a gyerekkel, aki nem tanul meg tanulni, nem készül fel másnapra, az állandó lemaradások miatt pedig sosem lesz sikerélménye. A kudarcok aztán magatartásproblémákhoz vezetnek, zavarja az órát és nem akar együttműködni - innentől ördögi kör kezdődik - mutat rá a tanítónő.

A pedagógusok képviselete

A köznevelési törvény koncepciója szerint a pedagógusok "országos szintű szakmai véleményező, javaslattevő, döntés-előkésztő és döntéshozó testülete a közeljövőben megalakuló Pedagógus Kamara." Lannert Judit jó ötletnek tartaná a kamara megvalósulását, de nehezményezi, hogy a részleteiről nem tudhatunk meg semmit. Olyan kvázi független szakmai szervezetre van szükség, amely a tanítás színvonalát, és a pedagógus érdekeit tartaná szem előtt, és amelyet a pedagógus társadalom termel ki magából, így a pedagógusok bizalmát élvezi - hangsúlyozza a szakember.

Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban portálunknak elmondta, "a Pedagógus Kamara nem egy központilag létrehozandó testület, külön törvény fogja meghatározni alapítását, működését, nem a köznevelési koncepció tartalmazza ezen részleteket."

A törvénytervezet alapján a pedagógusok nevelő munkáját pedagógiai szakszolgálat, továbbá pedagógiai szakmai szolgáltatások segítenék - melyek része az értékelés, a tanácsadás, a továbbképzések megszervezése - ezt a munkát felsőfokú végzettségű szakember látja el - írja a tervezet.

Szakmai ellenőrzés és értékelés

Az új köznevelési törvény bevezetné a pedagógusok munkájának külső szakmai ellenőrzését és értékelését: az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés az intézményekben ötévente ismétlődő, értékeléssel záruló vizsgálat, melyet a hivatal szervez a kormányhivatal közreműködésével. Az ellenőrzés különösen az óra- és foglalkozáslátogatás, a megfigyelés, az interjú és a pedagógiai dokumentumok vizsgálata módszereit alkalmazza. Az intézmény ellenőrzését legalább három, a jogszabályi feltételek szerint kijelölt köznevelési szakértőből álló csoport végzi - derül ki a tervezetből. A helyettes államtitkár tájékoztatása szerint a szakértők ebben a funkciójukban kizárólag állami alkalmazottak lesznek, mivel egységes ellenőrzésről van szó.

A külső szakmai ellenőrzés kapcsán Mária úgy gondolja, ettől nem fog másként tanítani, azt viszont szívesen venné, ha tanácsokat kapna. Lannert Judit szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az értékelés standardjaira, és a pedagógusok szűrésének intézményi hátterét is ki kellene dolgozni, ebbe a munkába pedig a legjobb szakmai embereket bevonni. Hozzáteszi, nem derül ki, vizsgálják-e majd a tanulói eredményeket - melyek a pedagógus teljesítményének legfontosabb mutatói.

"Külföldön az életpályamodellek központi eleme a teljesítménymérés, a tanulók eredményeinek vizsgálatára a kompetenciamérés ad lehetőséget. Ilyen szempontból tényleg félő, hogy nálunk a 70-es, 80-as évek tanfelügyelete köszön majd vissza, ahol az állami kinevezettek elmennek beszélgetni egyet, és megnézik megtanították-e a János vitézt." Gloviczki Zoltán portálunknak úgy nyilatkozott, a "tervezet szól a minőségről, sőt a kompetenciamérésből és a tanulói véleményekből leszűrhető teljesítménymérés is része lesz az értékelésnek."

"A gyermekeink jövőjét kockáztatjuk"

Az oktatáskutató szerint a koncepcióból fájóan hiányoznak a tények. Tizenegy pontban olvashatunk az előszóban a megoldandó problémákról, melyeket semmilyen háttérelemzés nem támaszt alá. A hatos pont, mely egyértelműen kijelenti, hogy romlik az oktatás eredményessége, szintén egy légből kapott kijelentés, melyet a legújabb PISA eredmények nem támasztanak alá - folytatja Lannert Judit, aki szerint további hiányosság, hogy a tervezetben az oktatáskutatás fejlesztéséről szinte egy szó sem esik: "mára szinte megszűnt az oktatáskutatás, hiányoznak majd azok a tények, melyekre támaszkodhatunk. Ez pedig azt eredményezi majd, hogy csak az bizonyulhat ténynek, ami alátámasztja azt, amit a politika akar. Sajnos azt kell mondanom, ez nem stratégia, hanem ideológia. Azzal pedig, hogy egy tollvonással elintézzük az elmúlt húsz évet és nem figyelünk oda a tények által megalapozott valós folyamatokra, a gyerekeink jövőjét kockáztatjuk" - teszi hozzá Lannert Judit.

Gloviczki Zoltán szerint fontosak a PISA és az egyéb nemzetközi felmérések során szerzett adatok, ám maga a mérés csupán a vizsgálatok egyik eszköze. A mérések néhány ponton valóban az utóbbi évek javulását mutatják, de hosszú távú fejlődésről, illetve generálisan magas színvonalról nem szólnak. Hiteles mérce lehet ugyan, hiszen számokkal támasztja alá a más tapasztalatok, megfigyelések útján szerzett ismereteket, és az objektív tapasztalatokat a mérések meg tudják erősíteni, de semmiképpen nem írják felül - folytatja a helyettes államtitkár.

A pedagógiai döntéseknél nemcsak az eredmények ismerete a fontos, hanem szükség van azokra a visszajelzésekre is, amelyek a pedagógiai tanítási folyamat eredményességét jelzik, hiszen meglehetősen eltérő adatok születtek a különböző felmérések során - Gloviczki Zoltán hangsúlyozza azt is, nem oktatáspolitikai, hanem az oktatást-nevelést működtető jogszabálytervezetről van szó. A köznevelésről szóló törvénytervezet a közoktatási rendszer működésének biztonságos rendjét szabályozza.

Tehetséggondozás kontra tehetségvesztés

A koncepció sokat foglalkozik a hátránykezeléssel, a speciális igényű gyerekek gondozásával, és a megoldást alapvetően kis létszámú osztályok létrehozásában látja. Lannert Judit szerint adatok is bizonyítják, hogy a korai szelekció/leválasztás nem javítja az eredményességet és nem érvényesül az esélyegyenlőség. "Jobb helyeken a gyerekeket nem egy dimenzióban osztják gyengébbekre és jobbakra, hanem többen, így mindenkinek van lehetősége jónak lenni valamiben. Illúzió, hogy ez a fajta hátránykezelő kiscsoportos foglalkozás valóban felhúzza ezeket a gyerekeket. Mindenképpen korlátozni kell az idejét és szankcionálni azokat a pedagógusokat, akik láthatóan parkolópályának használják ezt az opciót. De ilyen garanciális elemek nincsenek a koncepcióban" - mondta portálunknak az oktatáskutató.

A rendszerrel mindenesetre biztosan baj van, a legutolsó PISA-felmérés eredményei szerint ugyanis szinte Európa egyetlen országában sem olyan meghatározó a családi háttér, mint Magyarországon - mutat rá a helyettes államtitkár. "Álláspontunk szerint kevesebb kudarc éri a hátránnyal induló gyermekeket, ha kis létszámú csoportban felzárkóztató oktatásban vesznek részt, mintha a feltételek biztosítása nélkül nagyobb osztályközösségbe kerülnek. A közösségformálás egyébként nem egyetlen esztendő alatt megy végbe, így a második osztályban csatlakozó gyerek tökéletesen be tud illeszkedni az osztályközösségbe" - teszi hozzá Gloviczki Zoltán.

Szektorsemlegesség helyett államosítás

A törvénytervezet egyik kiindulópontja, hogy a köznevelés nem szolgáltatás, hanem közszolgálat, illetve kinyilvánítja, hogy a köznevelés ellátása alapvetően a magyar állam feladata. Az iskolák államosítása alapvetően változtatná meg a viszonyokat. Kedvező változás lenne a szegényebb iskoláknak, viszont megvonja a többletforrást a jobb iskoláktól. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pedagógusok a jövőben közvetlenül az államtól kapnának fizetést. Mindez beláthatatlanul nagy feladat, közben pedig a tervezetben szó van egy kompromisszumos megoldásról is, a 2000 főt meghaladó lakosságú települési önkormányzat - törvényben meghatározott feltételek alapján - ugyanis átvállalhatja az iskola fenntartását. Mária és Péter, a portálunk által megkérdezett két pedagógus úgy nyilatkozott, bíznak az esélyegyenlőségben, és az állami bérfinanszírozásban.

Lannert Judit oktatáskutató viszont már kritikusabb álláspontot képvisel, véleménye szerint a rendszer teljes irányítását a megyei oktatási hivatalok önmagukban nem képesek megoldani, tankerületekről és járási szintről pedig nem esik szó. Az oktatáskutató nehezményezi azt is, hogy a mostani tervezetből teljesen hiányzik a szektorsemlegesség. "A szektorsemlegesség elve szerint az állam egy támogató kontrollt biztosít, az adófizetők pénzét oda helyezi ki, ahol azzal a legnagyobb hatást lehet elérni - legyen szó önkormányzati, egyházi, vagy magániskoláról - ez látszik megvalósulni Nyugat-Európában. A köznevelési törvény koncepciója ugyanakkor arról szól, hogy kizárólag az állam dönthet mindenről - erről pedig már van egy negyvenéves nagyon rossz tapasztalatunk. Mitől lenne most okosabb az állam, mint akkor?" - teszi fel a kérdést Lannert Judit.

Az államtitkárság álláspontja szerint fontos a központi szabályozás, nem lehet eltekinteni az állami beavatkozástól. Gloviczki Zoltán portálunknak elmondta, a jövőben az állam biztosítja a működés feltételeit ott, ahol ezt a helyi közösség, önkormányzat nem képes megtenni. Összehasonlíthatjuk magunkat például Finnországgal, ahol állami fenntartás helyett valóban önkormányzati dominál, viszont mindössze húsz önkormányzattal. A szakmai kontrollon kívül kényszerű lépés ez, mely a szemünk láttára összeroppanó önkormányzati rendszer válságából adódott - mutat rá a közoktatásért felelős helyettes államtitkár.