Leépítenek, majd drágán visszavesznek embereket – új trend a munkaerőpiacon?

A vállalatok egyre nagyobb része számol tartós és ismétlődő leépítésekkel a következő időszakban – derül ki az LHH nemzetközi kutatásából. A felmérés szerint a HR-vezetők 87 százaléka azt mondta, hogy szervezetük már végrehajtott vagy a következő 12 hónapban tervez létszámcsökkentést.

A kutatás szerint a leépítéseket elsősorban a készségigények átalakulása, a mesterséges intelligencia terjedése és a gyorsan változó üzleti környezet hajtja. A válaszadók 39 százaléka már most is csökkentette a létszámot, és további elbocsátásokra számít.

Az LHH szerint a munkaerő-átalakítás már nem egyszeri válságreakció, hanem folyamatos működési jelenséggé vált: a HR-vezetők 78 százaléka már „rendszeres eseményként” írja le a leépítéseket.

A cégek leépítenek, majd később jóval többet fizetnek ugyanazért a szakértelemért

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása az úgynevezett „Layoff Cost Paradox”, vagyis a leépítési költségparadoxon. A vállalatok sok esetben elküldenek olyan munkavállalókat, akiknek a tudására később ismét szükségük lesz, ezért később drágábban kénytelenek új munkaerőt toborozni.

Azok közül a cégek közül, amelyek mérik az újrafelvétel költségeit, közel háromnegyed úgy látja, hogy a külső toborzás többe kerül, mint a munkavállalók belső áthelyezése vagy átképzése.

A költségeket nemcsak a toborzás és onboarding növeli, hanem az elveszett termelékenység és az intézményi tudás kiesése is. Az LHH szerint ezért egyre fontosabb lenne az úgynevezett redeployment, vagyis a munkavállalók szervezeten belüli áthelyezése és új szerepkörökbe irányítása.

Óriási szakadék van a HR és a dolgozók érzékelése között

A kutatás szerint a cégek és a munkavállalók teljesen másképp látják a belső mobilitási programok működését.

Miközben a HR-vezetők 77 százaléka állítja, hogy vállalatánál működnek belső áthelyezési és mobilitási programok, a dolgozóknak mindössze 19 százaléka mondta azt, hogy érzékeli vagy tapasztalja ezeket a lehetőségeket.

A kutatás szerint ez az egyik legsúlyosabb probléma: hiába léteznek elvileg ilyen programok, azok nem jutnak el a munkavállalókhoz, ezért a cégek nem tudják megtartani a jövőben is fontos készségekkel rendelkező embereket.

A dolgozók egyre jobban félnek attól, hogy elavul a tudásuk

A kutatás alapján a munkavállalói szorongás is új szintre lépett. A dolgozók már nemcsak az elbocsátásoktól tartanak, hanem attól is, hogy a tudásuk elveszíti piaci értékét.

A megkérdezettek:

• 67 százaléka aggódik a gazdasági helyzet és a folyamatos leépítési hírek miatt,
• 58 százalék attól fél, hogy az iparági leépítések rontják saját jövőbeli esélyeiket,
• 56 százalék pedig úgy érzi, hogy készségei már nem relevánsak.

Az LHH ezt „skills confidence gap”-nek, vagyis készségbizalmi válságnak nevezi.

A leépítések a vállalati bizalmat is rombolják

A felmérés szerint a leépítések nemcsak az érintett munkavállalókra hatnak, hanem azokra is, akik maradnak.

A dolgozók 73 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt egy évben a saját csapatában is történtek elbocsátások. A leggyakoribb következmények:

• megnövekedett munkaterhelés,
• romló morál,
• bizonytalanság,
• a vezetésbe vetett bizalom csökkenése,
• termelékenységromlás.

Minden negyedik munkavállaló arról számolt be, hogy egy leépítés közvetlenül rontotta a vezetés iránti bizalmát.

A HR-esek mentális terhelése is nő

A kutatás szerint a folyamatos átszervezések a HR-szakembereket is egyre jobban megterhelik.

A HR-vezetők 64 százaléka mondta azt, hogy a folyamatos restrukturálás negatívan hat mentális jóllétére. A legnagyobb akadályok között szerepel:

• a stratégiai munkaerő-tervezés hiánya,
• a gyenge AI- és adatelemzési képességek,
• valamint az úgynevezett „talent hoarding”, amikor a vezetők nem akarják átengedni jó munkavállalóikat más területekre.

Közben a cégek jelentős része még mindig nem méri megfelelően a belső mobilitási programok eredményességét:

• 36 százalék méri a tanulási aktivitást,
• 32 százalék a mobilitási költségmegtakarítást,
• 30 százalék az áthelyezések számát,
• 25 százalék pedig azt, mennyi idő alatt sikerül új szerepkörbe helyezni a dolgozókat.

A leépítések már employer branding kockázatot is jelentenek

A leépítések kezelése már nemcsak HR-folyamat, hanem reputációs és employer branding kérdés is.

A dolgozók 46 százaléka azt mondta, hogy akár rögzítené vagy nyilvánosságra hozná saját leépítési élményét, miközben a HR-vezetők 63 százaléka tart attól, hogy ezek a beszélgetések nyilvánosságra kerülhetnek.

A kutatás szerint emiatt a vállalatok számára kulcskérdéssé válik, hogyan kezelik az elbocsátásokat, a belső mobilitást és a távozó munkavállalók támogatását.

A jövőben azok a vállalatok kerülhetnek előnybe, amelyek képesek összekapcsolni a leépítési folyamatokat a belső mobilitással, az átképzéssel és a karriertámogatással.

kép: magnific.com