Leépítéskor is jól jöhet a gyors alkalmazkodás képessége
-Itt az év eleje, sokan újévi fogadalmakat tesznek. Van ennek értelme?
- Egy fogadalom általában arról szól, hogy új viselkedési formákat, szokásokat igyekszünk az életünk részévé tenni. Ez gyakran azzal jár, hogy a megszokott, kényelmet adó ún. komfortzónánkból kilépünk, és ismeretlen vizekre evezünk. Ez a lépés szorongást okoz, mivel az új környezetben eleinte idegenül mozgunk. Például ha valaki elhatározza, hogy az új évben sportos életmódot fog folytatni és elmegy egy hipermodern gépekkel felszerelt konditerembe, kissé ijesztőnek hathat számára a közeg. Ezért sokan rövid időn belül visszatérnek az otthon jól megszokott melegébe, tudatt alatt is a "jobb az ismerős rossz, mint az ismeretlen jó" elvét alkalmazva.
- Miért baj, ha fontosnak tartjuk a biztonságot, kiszámíthatóságot?
- A biztonság egyike a legalapvetőbb emberi szükségleteknek, természetes, hogy enélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Önmagában a biztonság érzése azonban nem tesz bennünket boldoggá, a fejlődéshez szükségünk van arra is, hogy kockázatokat vállalva lépjünk az ismeretlen felé.
- Vannak olyan helyzetek is, amikor nem a saját választásunkból hagyjuk el a komfortzónánkat. Ilyen például a manapság egyre gyakoribb leépítés.
- Az elmúlt évben a humánus elbocsátás programokban olyan emberekkel is találkoztam, akik 15 éve dolgoztak egy munkahelyen és a leépítés hidegzuhanyként érte őket. Úgy gondolták, ennyi idő után ilyen hirtelen nem kerülhetnek az utcára. Természetesen a "miért pont én?" kérdés foglalkoztatta őket először, ráadásul jogi okok miatt gyakran választ sem kaphattak a munkáltatójuktól. Többen már a döntés közlése után pár perccel azt kérdezték: találnak nekem állást ugyanennyi fizetéssel? Hová küldjem most el az önéletrajzomat?
- Egy ilyen drasztikus változás sokaknál kapkodást, elhamarkodott lépéseket is eredményezhet, hogyan lehet ezeket megelőzni?
- A cél segíteni a munkáltató által finanszírozott programban résztvevőknek a helyzet kezelését és növelni az újraelhelyezkedés esélyét. Ennek érdekében az azonnali és kétségbeesett önéletrajz-küldözgetés helyett először a résztvevők érzelmeivel, a sokkhatás feldolgozásával kell foglalkozni. A komfortzóna visszahúzó hatását ebben az esetben is érzékelni, mivel a legtöbben más cégnél bár, de ugyanolyan munkakörben gondolkodnak kezdetben. Először a bizalmukat kell elnyerni ahhoz, hogy belássák, érdemes várniuk pár hetet az önéletrajz elküldésével. Segíteni kell nekik a kompetenciáik felmérésében, az ezek alapján feltáruló lehetőségek megbeszélésében, és a javadalmazásról pontos képet adó személyre szabott tanácsadás után lehet csak rátérni az álláskeresés témájára. Ebben a fázisban készítem fel a résztvevőket egy kommunikációs tréning keretében az állásinterjúkon való eredményes szereplésre. A sorrend nagyon fontos, hiszen a kompetenciák felmérése során akár korábban nem tudatosított készségek és érdeklődési körök is felszínre kerülhetnek. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy több résztvevő is kilépett a komfortzónájából, olyan állásokat pályáztak meg, amelyekre előtte nem is gondoltak.
- A leépítésen kívül sok más helyzetben is jól jöhet a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás képessége. Hogyan fejleszthetjük ezt a készséget a hétköznapokban?
- Azt javaslom, hogy minden nap lépjünk ki a komfortzónánkból. Tegyünk valamit, amire vágyunk, ugyanakkor félünk is tőle. Kezdjük a kisebb, egyszerűbb helyzetekkel, például a megszokott útvonal helyett válasszunk egy másikat hazafelé, az étteremben ne a megszokott ételeinket rendeljük, vagy a liftben törjük meg a kínos csendet. A lényeg, hogy kitartóan, folyamatosan és tudatosan törekedjünk a komfortzónánk határainak tágítására. Így nem csupán felkészültebbek leszünk bármilyen változásra, hanem egy izgalmasabb és élvezetesebb életet is élhetünk.
Kommunikációval kapcsolatos kérdéseiket itt tehetik fel Szerémi Péternek: www.hrportal.hu
Szerémi Péter blogja videókkal: http://szeremipeter.blogspot.com
- Egy fogadalom általában arról szól, hogy új viselkedési formákat, szokásokat igyekszünk az életünk részévé tenni. Ez gyakran azzal jár, hogy a megszokott, kényelmet adó ún. komfortzónánkból kilépünk, és ismeretlen vizekre evezünk. Ez a lépés szorongást okoz, mivel az új környezetben eleinte idegenül mozgunk. Például ha valaki elhatározza, hogy az új évben sportos életmódot fog folytatni és elmegy egy hipermodern gépekkel felszerelt konditerembe, kissé ijesztőnek hathat számára a közeg. Ezért sokan rövid időn belül visszatérnek az otthon jól megszokott melegébe, tudatt alatt is a "jobb az ismerős rossz, mint az ismeretlen jó" elvét alkalmazva.
- Miért baj, ha fontosnak tartjuk a biztonságot, kiszámíthatóságot?
- A biztonság egyike a legalapvetőbb emberi szükségleteknek, természetes, hogy enélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Önmagában a biztonság érzése azonban nem tesz bennünket boldoggá, a fejlődéshez szükségünk van arra is, hogy kockázatokat vállalva lépjünk az ismeretlen felé.
- Vannak olyan helyzetek is, amikor nem a saját választásunkból hagyjuk el a komfortzónánkat. Ilyen például a manapság egyre gyakoribb leépítés.
- Az elmúlt évben a humánus elbocsátás programokban olyan emberekkel is találkoztam, akik 15 éve dolgoztak egy munkahelyen és a leépítés hidegzuhanyként érte őket. Úgy gondolták, ennyi idő után ilyen hirtelen nem kerülhetnek az utcára. Természetesen a "miért pont én?" kérdés foglalkoztatta őket először, ráadásul jogi okok miatt gyakran választ sem kaphattak a munkáltatójuktól. Többen már a döntés közlése után pár perccel azt kérdezték: találnak nekem állást ugyanennyi fizetéssel? Hová küldjem most el az önéletrajzomat?
- Egy ilyen drasztikus változás sokaknál kapkodást, elhamarkodott lépéseket is eredményezhet, hogyan lehet ezeket megelőzni?
- A cél segíteni a munkáltató által finanszírozott programban résztvevőknek a helyzet kezelését és növelni az újraelhelyezkedés esélyét. Ennek érdekében az azonnali és kétségbeesett önéletrajz-küldözgetés helyett először a résztvevők érzelmeivel, a sokkhatás feldolgozásával kell foglalkozni. A komfortzóna visszahúzó hatását ebben az esetben is érzékelni, mivel a legtöbben más cégnél bár, de ugyanolyan munkakörben gondolkodnak kezdetben. Először a bizalmukat kell elnyerni ahhoz, hogy belássák, érdemes várniuk pár hetet az önéletrajz elküldésével. Segíteni kell nekik a kompetenciáik felmérésében, az ezek alapján feltáruló lehetőségek megbeszélésében, és a javadalmazásról pontos képet adó személyre szabott tanácsadás után lehet csak rátérni az álláskeresés témájára. Ebben a fázisban készítem fel a résztvevőket egy kommunikációs tréning keretében az állásinterjúkon való eredményes szereplésre. A sorrend nagyon fontos, hiszen a kompetenciák felmérése során akár korábban nem tudatosított készségek és érdeklődési körök is felszínre kerülhetnek. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy több résztvevő is kilépett a komfortzónájából, olyan állásokat pályáztak meg, amelyekre előtte nem is gondoltak.
- A leépítésen kívül sok más helyzetben is jól jöhet a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás képessége. Hogyan fejleszthetjük ezt a készséget a hétköznapokban?
- Azt javaslom, hogy minden nap lépjünk ki a komfortzónánkból. Tegyünk valamit, amire vágyunk, ugyanakkor félünk is tőle. Kezdjük a kisebb, egyszerűbb helyzetekkel, például a megszokott útvonal helyett válasszunk egy másikat hazafelé, az étteremben ne a megszokott ételeinket rendeljük, vagy a liftben törjük meg a kínos csendet. A lényeg, hogy kitartóan, folyamatosan és tudatosan törekedjünk a komfortzónánk határainak tágítására. Így nem csupán felkészültebbek leszünk bármilyen változásra, hanem egy izgalmasabb és élvezetesebb életet is élhetünk.
Kommunikációval kapcsolatos kérdéseiket itt tehetik fel Szerémi Péternek: www.hrportal.hu
Szerémi Péter blogja videókkal: http://szeremipeter.blogspot.com
A karrierépítés szakma. Megjelenése előtt elolvastuk, mit ír egy fejvadász az álláskeresőknek a „Karrierszerviz - Kulcs a karrierhez” című könyv második, frissített kiadásában.
Aki válaszol: Sipőcz Iván
Visszatérnek a Dolgozó anyák