Mama ne coacholj!

Pedig részemről jönnek a profibbnál profibb kérdések:
„Mit tehetnél ebben a helyzetben? Milyen megoldást látsz? Mi lenne a legkedvezőbb számodra?….” És kapom a választ: „Mama ne coacholj.”

Mára az már világos számomra, hogy fű alatt nem tudom becsempészni a coachingot, mert ahhoz már eleget tudnak a szakmámról tőlem és a munkahelyi képzéseiken keresztül. Nehezített helyzetben érzem magam, mert habár coachként tudom, hogyan kell egy tartalmas beszélgetést lefolytatni, fiaim megoldásokat kereső gondolkodását elindítani, családom rögtön szakmai megközelítésnek veszi és kedvesen leállít, hogy ne dolgozzak. Pedig hiszem, hogy coachként, egy másik hozzáállással többet tudok segíteni, mint megmondó szülőként.
És őszintén: Engem már csak az ilyen jellegű beszélgetések vonzanak igazán.

Tehát, ha nem tudom észrevétlenül becsempészni, akkor marad az, hogy tudatosan építem be a coachingot a beszélgetéseinkbe; ismerjék meg és fogadják el, hogy mikor és miben segíthet, ha coaching típusú kérdések mentén gondolják végig a következő lépésüket.
Én fejlődtem, újat tanultam és ennek eredményeként változtam. Így most szülőként is másképp szeretném csinálni.

Későn kezdtem, de sokat tanultam, hogy coach legyek. Még most is folyamatosan tanulok. És persze próbálom alkalmazni, amiket tanultam; a coach készségeket. Leginkább a jelenlétem, a figyelmem, a kérdezéstechnikám és a nem-akarok-mindent-én-tudni-és-megmondani hozzállásom jelenik meg mindennapi viselkedésemben.

Korábban szülőként a megmondás volt a leggyakoribb viselkedésmódom és szinte elvárásként is megéltem, hogy nekem kell mindent tudnom és irányt mutatnom. Ez volt hosszú-hosszú évek gyakorlata. De most másként szeretném. Gyermekeim már felnőttek és sok jó coaching szemléletből kimaradtak gyermeki és serdülő éveik alatt, de gondolom sosem késő hozzáállást változtatni. Most más előnyük lehet belőle, mint korábban lett volna. És én pontosan látom azokat a pontokat, témákat, ahol jól jöhetne nekik egy kis coaching.
És persze ilyenkor nyáron a szabadságok alatt többet vagyunk együtt, és jön a lehetőség egy kis hazai, családi coachingra…..

Most lehetne nyugodtan, szabadon…. és egy-egy jól irányzott coaching kérdéssel sok hasznosat végig gondolni, megtervezni, felvázolni – legalább a gondolatok szintjén.

És én örülök, nagyon örülök, amikor a tudományom a családom használatába állíthatom.
Hisz nekünk coachoknak legnagyobb öröm, ha szeretetteink tanulását, fejlődését, dilemmáiknak a megoldását tudjuk coaching szemléletünkkel előmozdítani. Mert így nem lesz lyukas a suszter cipője.

Von Bartheldné Ábri Judit PCC
executive coach és kommunikációs tanácsadó
Coaching Határok Nélkül HRBlog
HR Blog