Meddig terjed a cégvezetők felelőssége?

Komoly bizonyítási kihívások elé állította az adóellenőröket 2012-től kezdődően az Európai Bíróság, mely magyar vonatkozású ítéleteivel annak igazolását követelte meg, hogy az adózási jogokat gyakorló társaság kellő körültekintés mellett tudott vagy tudhatott volna az értékesítési láncban elkövetett adókijátszásról. A kezdeti megtorpanás óta azonban az adóhatóság egyre sikeresebben felel meg ennek a kihívásnak.

„A jelenlegi joggyakorlat alapján elmondható, hogy hamis biztonságérzetbe ringatják magukat azok az adózók, akik arra számítanak, hogy ennek a bizonyítási kötelezettségüknek a revizorok nem tudnak eleget tenni. Egy kedvezőtlen adóellenőrzési megállapítás ugyanakkor a céget sújtó fizetési kötelezettségeken felül számos egyéb kockázatot felvethet mind a társaság, mind pedig a céget vezető magánszemélyek vonatkozásában” – mondták az Ernst & Young Ügyvédi Iroda szakértői.

Oda kell figyelni, hogy a partner se járjon el törvénytelenül

Az elmúlt években az adóhatóság számos esetben sikeresen bizonyította a bíróság előtt, hogy az egyébként normál piaci kapcsolatok keretében, átlagos üzleti körülmények között tevékenykedő alkalmazottaknak, vezetőknek fel kellett volna ismerniük üzleti partnereik csalárd magatartását. Ugyanakkor a tapasztalt mulasztások többsége könnyen kiküszöbölhető lett volna például a belső szabályzatok betartásával, illetve betartatásával, valamint az üzleti partnerek folyamatos ellenőrzése révén.

A rendezvényen résztvevő szakértők egyetértettek abban, hogy a kellő körültekintés vizsgálatának logikus következménye lehet a vezetők felelősségre vonása, mivel az új bírósági elvárás óhatatlanul azzal a következménnyel jár, hogy az adóhatóság olyan bizonyítékokat igyekszik szisztematikusan összegyűjteni, melyekkel az adott helyzetben a társaság nevében eljáró, tipikusan vezető beosztású alkalmazottak felróható magatartását alá lehet támasztani.

Az adóhatóság szűk kivételektől (a társaság megalakulási, illetve megszűnési létszakaszától, büntetőjogi felelősségre vonás esetétől) eltekintve jelenleg nem rendelkezik jogi eszközökkel arra, hogy a társaság tartozásaiért közvetlenül a vezető tisztségviselőt vonja felelősségre, azonban a társasággal szembeni felelősségre vonás az új Polgári Törvénykönyv vezetőkre vonatkozó, a szerződésszegéssel okozott károkért történő helytállás szigorúbb szabályai alapján könnyen elképzelhető.

Felmondás és kártérítés is lehet a vezető tisztségviselő számára a kockázat

Amennyiben a vezető tisztségviselők nem megbízási szerződés alapján, hanem munkaviszonyban látják el feladataikat, akkor a munkajogi felelősségre vonás szabályaira is figyelemmel kell lenni.

„Bár a munkajogi, felróhatóságon alapuló felelősségi fokozat a polgári joghoz viszonyítva kevésbé szigorú, az adóhatóság által összegyűjtött bizonyítékok a munkavállaló vétkes kötelezettségszegését is alátámaszthatják, amely az azonnali hatályú felmondás indokolhatósága mellett kártérítési kötelezettséghez is vezethet.

A vezetői kockázatok csökkentésének több módja létezik, ezek közé tartozik az úgynevezett felmentvény, a felelősséget előre szabályozó munkaszerződés, valamint az ilyen helyzetekre kötött vezetői felelősségbiztosítás is” – mondta dr. Piskóti Adrienn, az ügyvédi iroda ügyvédje. Az új Polgári Törvénykönyv szerint a károkozással kapcsolatos felelősség szélesebb körben korlátozható, illetve zárható ki. Ennek következtében a vezetők számára kulcsfontosságúvá válik, hogy megbízójukkal megállapodjanak abban, milyen mértékig kell helytállniuk a saját vagy az általuk ellenőrzött munkavállalók kötelezettségszegéséből a társaságnak okozott esetleges károkért. Ugyanakkor a társaság tagjai által évente adható felmentvény kizárólag a megfelelő ügyvezetési tevékenységet állapítja meg. Amennyiben később kiderül, hogy a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények és adatok valótlanok vagy hiányosak voltak, a társaság a vezető tisztségviselő ellen e felmentvény ellenére is felléphet.