Még erősebb ösztönző a munkáltatóknak: emelkedik a rehabilitációs hozzájárulás

A jelenleg is hatályos jogszabályok szerint egy adott munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, de megváltozott munkaképességű dolgozói átlagos statisztikai létszáma a teljes állomány 5 %-át (kötelező foglalkoztatási szint) nem éri el. A kötelező foglakoztatási szint teljesítésével, azaz a megváltozott munkaképességű munkavállalók megfelelő számban történő foglalkoztatásával a munkáltatónak a rehabilitációs hozzájárulás befizetési kötelezettsége nem áll fenn.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 23. paragrafusa határozza meg a rehabilitációs hozzájárulás összegét: a hozzájárulás teljes évi összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata, maga a rehabilitációs hozzájárulás mértéke pedig éveken keresztül 964 500 Ft/fő/év volt.

Annak ellenére, hogy a hozzájárulás összege csekélynek soha sem volt mondható, a statisztikai adatok szerint még mindig több mint 60 ezer olyan betöltetlen pozíció van hazánkban, amelyek esetében a kérdéses szervezetek inkább befizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mintsem megváltozott munkaképességű munkavállalókat alkalmaznának, miközben több tízezer érintett áll készen a munka világába történő visszalépésre.

2016 májusában benyújtásra került a T/10536. számú törvényjavaslat Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról. A később elfogadott költségvetési törvény számos jogszabály módosítását tartalmazza: abban többek között a rehabilitációs hozzájárulás összegének emelésére vonatkozólag is megfogalmazódtak változások. A 2016. évi LXVII. törvény 115. §.-a módosította a 2011. évi CXCI. törvényt: a 23. § (5) bekezdésében a „964 500 Ft” szövegrész helyébe az „a tárgyév első napján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese” szöveg lépett.

Mi tette mindezt szükségessé?

A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2010 óta változatlan. 2010-ben a hozzájárulás mértéke még összemérhető volt az akkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) szintjével: akkor a minimálbér havi mértékének mintegy tizenháromszorosa volt. Tekintettel arra, hogy 2010 óta a minimálbér folyamatosan emelkedett, a hozzájárulás összege viszont változatlan maradt, a megváltozott munkaképességű személyek integrált foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a jogalkotók indokoltnak találták a rehabilitációs hozzájárulás mértékének emelését, annak a minimálbér összegéhez való viszonyítása mellett. Annak érdekében, hogy az intézkedés ne jelentsen túl nagy terhet a fizetési kötelezettséggel érintett szervezeteknek, a törvényjavaslat májusban kilencszeres mértéket indítványozott. Az új szabály értelmében tehát a rehabilitációs hozzájárulás összege a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított minimálbér havi összege kilencszeresének megfelelő mértékére emelkedik. A kötelező 5%-os foglalkoztatási szint nem változik.

Az intézkedés várt hatása, hogy az még erősebb ösztönzőként legyen jelen a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkaerőpiacon történő foglalkoztatása kapcsán: a megváltozott munkaképességű személyek alkalmazásával a 25 főnél magasabb létszámot foglalkoztató munkaadók csökkenthetik a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettségüket, így alacsonyabb költségek mellett foglalkoztathatnak megváltozott munkaképességű személyeket, akik pedig valódi értékteremtő munkával járulhatnak hozzá a szervezeti hatékonyság erősítéséhez.

Kappel Katalin munka- és szervezetpszichológus, a HR Portal állandó szakértője