Mérhető károkat okoz a kiégett dolgozó

A kiégés fogalmát megalkotó Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus meghatározása szerint a kiégésszindróma a tartós érzelmi megterhelés (stressz) nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok elvesztésével jár, s amelyet a saját személlyel, munkával, illetve másokkal szembeni negatív beállítódás jellemez. Végső soron veszteségélmény, amelyet a gyász dinamikája jellemez.

- Állandósult fáradtságérzet, alacsony energiaszint, ingadozó hangulat.
- Nem találjuk a harmóniát munkabeli teendőink és életfeladataink között.
- Elveszítjük a kapcsolatot legbensőbb érzéseinkkel, gyakran ürességet érzünk.
- Ritkán teszünk többet a minimálisan elvártnál, és alig építünk be új ötleteket a munkánkba.
- Kellemetlen testi tüneteink megszaporodnak.
- Túlontúl kritikussá és cinikussá válunk a termék, a munkahely, a főnök, vagy a vásárló iránt.
- Életérzésünkké válik a negatív szemlélet, a fásultság, a kiábrándultság vagy éppen a túlzott agresszivitás és lobbanékonyság.

Ha a fenti jelzéseket felfedezzük magunkon, ne essünk kétségbe. Nem vagyunk ezzel a problémakörrel egyedül. A burn-out - magyarul kiégés - kifejezés kiválóan érzékelteti a jellegzetes állapot lényegét, a belső tűz elapadását. A hétköznapok sűrűjében megszoktuk, hogy minél gyorsabban, minél hatékonyabban oldjuk meg a felmerülő problémákat. A lelki egészséget érintő kérdésekben azonban kifizetődőbb más stratégiához nyúlnunk, és a megértésre helyezni a hangsúlyt a gyors megoldáskeresés helyett. A kiégés állapotainak megértése a lelki történéseink, a viselkedésünk, esetleges testi tüneteink megfigyelésével kezdődik. A figyelmünk könnyen elkalandozhat. Gyakorlásra, kitartásra, vagy akár szakember bevonására is szükség lehet, hogy meg tudjuk zabolázni csapongó gondolatainkat. Ha ily módon sikerül kapcsolatba kerülnünk belső történéseinkkel, máris komoly lépéseket tettünk a megértéshez vezető úton. (A munkahely is segíthet a kiégés kezelésében.)

Szeretetteljesség magunkkal szemben

Gyakori jelenség, hogy látványosan vagy alig tetten érhetően bántjuk magunkat, gúnyolódunk önmagunkon. A viselkedésünket elítélhetjük, és természetesen felelősséggel tartozunk cselekvéseink következményeiért, miközben a szeretetteljes viszonyulást saját magunkhoz érdemes megőrizni. Hosszú hetek, sőt hónapok türelmére és állhatatos gyakorlásra lesz szükség ahhoz, hogy saját magunkra szeretetteljesen és ítélkezés nélkül tudjunk tekinteni. Amikor képessé válunk ily módon kapcsolódni a lelki történéseinkhez, az érzések elképesztő részletgazdagságban, szimbólumrendszerben és elevenségben jelennek meg. A kiégés ágairól életünk valamennyi elágazásáig eljuthatunk. Érdemes első körben a feltáruló alapproblémát megvizsgálni és ki fog derülni, mi minden húzódik meg a kiégés tünet együttese mögött. Így önkábítás nélkül adhatunk esélyt arra, hogy ismét örömöt találjunk a munkánkban, amelynek kedvező hatása a magánéletünkben is megmutatkozik.

Felfedezhetjük tehát, honnan ered tüzünk erejének és fényének apadása. A probléma forrásához jutva nekiláthatunk a szisztematikus megoldáskereséshez, amely már jól ismert területe az üzleti működésnek. Gondolná, hogy munkahelyi burn-out szindróma mögött a házastárs megerősítésének hiánya vagy a saját hobbi elhanyagolása is állhat? Gyakori eset például, hogy egy, a munkába be nem épített készség elhanyagolása hívja fel magára a figyelmet burn-out szindrómába csomagolva. De egyéb mögöttes okokra is fény derülhet. Ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül:

- A munkatárs kevesebb figyelmet kap a főnökétől, mint szeretné.
- Pozitív visszajelzés hiánya a vállalati hierarchia bármelyik szintjén zavart okozhat.
- A munkatárs késve és hiányos formában jut lényeges üzleti információkhoz. Ráadásul a vezetőség az illetőt szinte soha nem kérdezi meg a fejlesztési javaslatairól, illetve az általa tapasztalt nehézségekről.
- Az ember tudását, képességeit minimálisan kiaknázó napi munka.

Néhány ötlet, amivel segíthetjük önismeretünket:

- Mérjük fel a saját felelősségünket a helyzetünk alakulásában és gondoljuk át, tehetnénk-e valamit mi is a szervezetünk igényelte változásért.
- Verbuváljunk néhány ismerőst, akikkel közösen dolgozunk a burn-out tünetegyüttesének megértésén, illetve a megoldáskeresésben.
- Ne feledkezzünk meg a rendszeres testedzés és az egészséges táplálkozás fontosságáról.
- A relaxáció, a pihentető alvás jelentős mértékben segíti a mentális ráhangolódást.
- Teremtsünk időt arra, hogy nyugodt körülmények között gondolkodhassunk elakadásainkról.

Amennyiben a kiégés tünetei a hétköznapi munkavégzést, illetve életvitelt jelentősen megnehezítik, érdemes szakember segítségét kérni. Ilyenkor gyakran a burn-out mellett egyéb magánéleti és egészségügyi problémák is terhelik az egyént.