Mi szükséges a sikerhez a jövő társadalmaiban?
Hogyan tudunk felkészülni egy olyan jövőre, amit nem tudunk megjósolni? Milyen tudás tesz képessé arra, hogy sikeresek legyünk a XXI. században? Mit jelent a tanulás ebben az évszázadban - és mit érdemes tanulnunk? Hogyan házasíthatjuk össze sikerrel a tudást, a bölcsességet és a felelősséget? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a TEDxBudapestMetropolitanUniversity "A tudás almája - A tudás helye és szerepe a XXI. századi életünkben" eseményének meghívott előadói.
Az egyetem szerepe a változó világban
Hogyan készíthet fel az egyetem olyan jövőre, melyet nem láthatunk? A digitális robbanás korában úgy tűnhet, hogy a tradicionális felsőoktatás kora lejárt. Milyen szerep jut az egyetemnek a totálisan automatizált világban, amikor online minden elérhető? Elképzelhető, hogy az egyetemek továbbra is a tudásmegosztás központi szereplői maradnak?
A mobiltelefon átveszi az egyetem szerepét, ma már nagyon sokak számára elérhető az okostelefonokon egy hatalmas tudásadatbázis, amihez bármikor hozzájutunk, ha nálunk van a készülék - mondta el Tóth Ágnes, a METU ügyfélkapcsolati vezérigazgató-helyettese. A tudás demokratizálódik, a keresőrendszer már majdnem bárki számára elérhető az internet terjedésének köszönhetően.
Ma az egyetemeken a szakok 65 százaléka olyan munkakörre készít fel, ami a jövőben bizonyítottan nem fog létezni, így igazából nem kell rá szakember. Terjed és virágzik az e-learning, rengetegen tanulnak online kurzusokon. Feltehetjük a kérdést: nem elég ez? Miért van szükség továbbra is egyetemre? Elsősorban azért, mert gondolkodni kell megtanítani a leendő munkavállalókat és mindenekelőtt a változásokra kell felkészíteni őket.
A Világgazdasági Fórum 2016 januárjában meghatározta azokat a készségeket, amelyek a következő tíz éves időtávlatban meghatározók lesznek: komplex problémák megoldása, kritikai gondolkodás, kreativitás, emberek menedzselése, másokkal való koordinálás, érzelmi intelligencia, ítélőképesség és döntéshozatal, szolgáltatás-orientáltság, tárgyalás, kognitív rugalmasság.
A szakmai tartalom átadása még mindig az egyetem feladata, de ma már fontos, hogy a tágasságát, a mélységét is mutassuk meg a tananyagnak, hiszen olyan világot élünk, hogy a mai állításunk már holnapra megdőlhet. Tehát nagyon fontos egyfajta rugalmasság megtanítása a jövendő nemzedéknek, hiszen a diploma átadásával nem ér véget a tanulás, folyamatosak a változások. A készségfejlesztés is elsődleges cél az egyetemen, hiszen a jövő munkaköreihez, tehát a nehezen automatizálható feladatokhoz, mint a menedzselés, oktatás, kreativitást igénylő munkákhoz elengedhetetlenek egyes készségek. Nem utolsó sorban a szocializáció, a közösségekben érvényesülő kommunikáció megtanítása is fontos feladat, hiszem a teamben való munka érzéseket vált ki, a közös tevékenykedés mozgósítja, inspirálja a munkavállalót. Ezért is olyan fontos hely mindenhol a kávézó, mert sokszor az informális beszélgetésekből születnek meg az új gondolatok, a lebilincselő beszélgetések több esetben ezen vagy hasonló színtéren zajlanak. Tehát az egyetem a tanárok és a tanítványok közössége kell legyen.
Nemcsak az egyén, hanem a társadalom, a tágabb környezetünk is fontos a jövő szempontjából, hol, milyen helyen tudjuk kibontakoztatni a képességeinket, megvalósítani álmainkat. Veszély és konfliktusok forrása a sok különböző földi kultúra? Vagy kincs, amit fel kell fedeznünk, mert válaszokat találhatunk bennük olyan égető kérdésekre, amelyek a Föld jövőjét határozzák meg?
A mai Magyarországon a közelmúlt eseményeinek köszönhetően jó néhány muszlim származású embert hátrány, megkülönböztetés ér - hangzott el Kepes András Purlitzer-díjas író, a Kommunikációs és Művészeti Kar volt dékánja, a Metropolitan Művészeti Tanácsának elnöke előadásában. Előfordult sajnos olyan eset, mikor a kendőt hordó muszlim nőt terroristának nézték, leköpték az utcán. Joggal mondhatja azt egy keresztény, hogy elsősorban az ő vallását gyakorlókért aggódik, de felvetődik a kérdés, nem kell mindenkit félteni, akit bármiféle inzultus ér származása, bőrszíne miatt?
Ha közelebbről megvizsgáljuk a kultúrákat, számos hasonlóságot veszünk észre: a téli napforduló például nemcsak Jézus születésének, hanem Izisz egyiptomi istennek és Mithra perzsa istennek is az ünnepe. Ma már bizonyított tény, hogy a Földön élő valamennyi ember genetikailag rokon, csak eltérő éghajlati viszonyokban élt, ezért alakultak ki különböző bőrszínek. Persze ezzel párhuzamosan kialakult a csoporthoz való tartozni akarás igénye, az ember szorong idegenek között, pszichésen így lettünk kódolva, azt gondoljuk, hogy a közösségbe tartozás megvéd minket. Ezt tulajdonképpen így is van, hiszen bizalom nélkül nem létezik család, társadalom. Nem hiszékenységről van szó, ami érzelmi alapokon nyugszik, sokkal inkább tudatos gondolkozásról, kérdések feltevéséről, tények felsorolásáról. Azok a társadalmak sikeresek, akik együttműködnek másokkal. Közel kerültünk egymáshoz - a különböző kultúrák együtt oldják meg a problémákat, ha nem így történik, a társadalom kizárja magát a jövőből.
A csoporthoz való tartozás igényét megfigyelhetjük az egyén szintjén is, jó példa erre Szabó András Ákos esete, aki előadásában a következő kérdésekre kereste a választ: Mi késztet arra valakit, hogy egy szélsőséges csoporthoz csatlakozzon - és így lázadva embereket félemlítsen meg? Talán mindenki csak arra vágyik, hogy valamivé válhasson, és valahova tartozhasson?
Útkereső fiatalként Ákos olyan körökbe került, amelyekbe kevesen látnak bele. Öt évvel ezelőtt radikális szélsőjobboldali csoportokhoz verődött. Mára már tanulságként tekint erre az időszakra, a Budapesti Metropolitan Egyetem emberi erőforrások alapszakán tanul, és személyes missziója, hogy előremutató értékeket teremtsen és hagyjon hátra. Fiatalként két fontos célt tűzött ki magának, hogy tartozzon egy csoporthoz és valakivé válhasson. A szélsőjobboldali csoportnál teljesültek a vágyai, még akkor is, ha a tiszteletként mások félelmét élték meg a tagok. Egy idő után azonban Ákos elkezdte magát kényelmetlenül érezni, kérdések gyötörték, melyekre a csoport vezetőitől nem kapott egyértelmű választ, csak a kritikát, miszerint túl sokat gondolkozik. Az önismeret és a tudásvágy hajtotta őt odáig, hogy elhagyta a védelmet jelentő közegét és szembement addigi életével. Szorongásokkal, kételyekkel teli ürességet érzett, de kitartott az elvei mellett, újra felépítette magát. Elsősorban a tudatos tervezés, az általa kialakított rendszer segített neki. Ezen az úton vált végül hiteles „valakivé”.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Mi szükséges a sikerhez a jövő társadalmaiban?
2. oldal - A sikerhez vezető út
Hogyan készíthet fel az egyetem olyan jövőre, melyet nem láthatunk? A digitális robbanás korában úgy tűnhet, hogy a tradicionális felsőoktatás kora lejárt. Milyen szerep jut az egyetemnek a totálisan automatizált világban, amikor online minden elérhető? Elképzelhető, hogy az egyetemek továbbra is a tudásmegosztás központi szereplői maradnak?
A mobiltelefon átveszi az egyetem szerepét, ma már nagyon sokak számára elérhető az okostelefonokon egy hatalmas tudásadatbázis, amihez bármikor hozzájutunk, ha nálunk van a készülék - mondta el Tóth Ágnes, a METU ügyfélkapcsolati vezérigazgató-helyettese. A tudás demokratizálódik, a keresőrendszer már majdnem bárki számára elérhető az internet terjedésének köszönhetően.
Ma az egyetemeken a szakok 65 százaléka olyan munkakörre készít fel, ami a jövőben bizonyítottan nem fog létezni, így igazából nem kell rá szakember. Terjed és virágzik az e-learning, rengetegen tanulnak online kurzusokon. Feltehetjük a kérdést: nem elég ez? Miért van szükség továbbra is egyetemre? Elsősorban azért, mert gondolkodni kell megtanítani a leendő munkavállalókat és mindenekelőtt a változásokra kell felkészíteni őket.
A Világgazdasági Fórum 2016 januárjában meghatározta azokat a készségeket, amelyek a következő tíz éves időtávlatban meghatározók lesznek: komplex problémák megoldása, kritikai gondolkodás, kreativitás, emberek menedzselése, másokkal való koordinálás, érzelmi intelligencia, ítélőképesség és döntéshozatal, szolgáltatás-orientáltság, tárgyalás, kognitív rugalmasság.
A szakmai tartalom átadása még mindig az egyetem feladata, de ma már fontos, hogy a tágasságát, a mélységét is mutassuk meg a tananyagnak, hiszen olyan világot élünk, hogy a mai állításunk már holnapra megdőlhet. Tehát nagyon fontos egyfajta rugalmasság megtanítása a jövendő nemzedéknek, hiszen a diploma átadásával nem ér véget a tanulás, folyamatosak a változások. A készségfejlesztés is elsődleges cél az egyetemen, hiszen a jövő munkaköreihez, tehát a nehezen automatizálható feladatokhoz, mint a menedzselés, oktatás, kreativitást igénylő munkákhoz elengedhetetlenek egyes készségek. Nem utolsó sorban a szocializáció, a közösségekben érvényesülő kommunikáció megtanítása is fontos feladat, hiszem a teamben való munka érzéseket vált ki, a közös tevékenykedés mozgósítja, inspirálja a munkavállalót. Ezért is olyan fontos hely mindenhol a kávézó, mert sokszor az informális beszélgetésekből születnek meg az új gondolatok, a lebilincselő beszélgetések több esetben ezen vagy hasonló színtéren zajlanak. Tehát az egyetem a tanárok és a tanítványok közössége kell legyen.
Milyen társadalmak lehetnek sikeresek a jövőben?
Nemcsak az egyén, hanem a társadalom, a tágabb környezetünk is fontos a jövő szempontjából, hol, milyen helyen tudjuk kibontakoztatni a képességeinket, megvalósítani álmainkat. Veszély és konfliktusok forrása a sok különböző földi kultúra? Vagy kincs, amit fel kell fedeznünk, mert válaszokat találhatunk bennük olyan égető kérdésekre, amelyek a Föld jövőjét határozzák meg?
A mai Magyarországon a közelmúlt eseményeinek köszönhetően jó néhány muszlim származású embert hátrány, megkülönböztetés ér - hangzott el Kepes András Purlitzer-díjas író, a Kommunikációs és Művészeti Kar volt dékánja, a Metropolitan Művészeti Tanácsának elnöke előadásában. Előfordult sajnos olyan eset, mikor a kendőt hordó muszlim nőt terroristának nézték, leköpték az utcán. Joggal mondhatja azt egy keresztény, hogy elsősorban az ő vallását gyakorlókért aggódik, de felvetődik a kérdés, nem kell mindenkit félteni, akit bármiféle inzultus ér származása, bőrszíne miatt?
Ha közelebbről megvizsgáljuk a kultúrákat, számos hasonlóságot veszünk észre: a téli napforduló például nemcsak Jézus születésének, hanem Izisz egyiptomi istennek és Mithra perzsa istennek is az ünnepe. Ma már bizonyított tény, hogy a Földön élő valamennyi ember genetikailag rokon, csak eltérő éghajlati viszonyokban élt, ezért alakultak ki különböző bőrszínek. Persze ezzel párhuzamosan kialakult a csoporthoz való tartozni akarás igénye, az ember szorong idegenek között, pszichésen így lettünk kódolva, azt gondoljuk, hogy a közösségbe tartozás megvéd minket. Ezt tulajdonképpen így is van, hiszen bizalom nélkül nem létezik család, társadalom. Nem hiszékenységről van szó, ami érzelmi alapokon nyugszik, sokkal inkább tudatos gondolkozásról, kérdések feltevéséről, tények felsorolásáról. Azok a társadalmak sikeresek, akik együttműködnek másokkal. Közel kerültünk egymáshoz - a különböző kultúrák együtt oldják meg a problémákat, ha nem így történik, a társadalom kizárja magát a jövőből.
A csoporthoz való tartozás igényét megfigyelhetjük az egyén szintjén is, jó példa erre Szabó András Ákos esete, aki előadásában a következő kérdésekre kereste a választ: Mi késztet arra valakit, hogy egy szélsőséges csoporthoz csatlakozzon - és így lázadva embereket félemlítsen meg? Talán mindenki csak arra vágyik, hogy valamivé válhasson, és valahova tartozhasson?
Útkereső fiatalként Ákos olyan körökbe került, amelyekbe kevesen látnak bele. Öt évvel ezelőtt radikális szélsőjobboldali csoportokhoz verődött. Mára már tanulságként tekint erre az időszakra, a Budapesti Metropolitan Egyetem emberi erőforrások alapszakán tanul, és személyes missziója, hogy előremutató értékeket teremtsen és hagyjon hátra. Fiatalként két fontos célt tűzött ki magának, hogy tartozzon egy csoporthoz és valakivé válhasson. A szélsőjobboldali csoportnál teljesültek a vágyai, még akkor is, ha a tiszteletként mások félelmét élték meg a tagok. Egy idő után azonban Ákos elkezdte magát kényelmetlenül érezni, kérdések gyötörték, melyekre a csoport vezetőitől nem kapott egyértelmű választ, csak a kritikát, miszerint túl sokat gondolkozik. Az önismeret és a tudásvágy hajtotta őt odáig, hogy elhagyta a védelmet jelentő közegét és szembement addigi életével. Szorongásokkal, kételyekkel teli ürességet érzett, de kitartott az elvei mellett, újra felépítette magát. Elsősorban a tudatos tervezés, az általa kialakított rendszer segített neki. Ezen az úton vált végül hiteles „valakivé”.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Mi szükséges a sikerhez a jövő társadalmaiban?
2. oldal - A sikerhez vezető út
Egy CEO naplója - a világ egyik legnépszerűbb podcastja