Mosogass, úgyse leszel gépész!

Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára azt vizsgálta, „hogyan bontakozik ki a szervezeti nemi rend”, vagyis milyen íratlan szabályok, hatalmi viszonyok következménye, hogy elenyészően kevés nő tanul három „maszkulinnak beállított” szakon a műszaki és informatikai felsőoktatásban. Országosan jellemző, hogy kritikusan alacsony a lányok száma a villamos-, gépész- és informatikai karokon. És ez látszólag senkit nem zavar.

Nagy Beáta

Magyarországon – európai összehasonlításban különösen – férfias területnek számít a műszaki és az informatikai felsőoktatás. Míg 1990 és 1999 között az adatok jelentős női aránynövekedést mutattak (15,7 százalékról 23,3 százalékra), ez a trend teljesen leállt az ezután következő tíz esztendőben. 2002 és 2010 között a diplomát szerzett hallgatók körében a számítástechnikai, a műszaki szakokon csökkent a nők aránya (a Nemzeti Információs Hivatal adatai szerint 2013-ban 14 százalék). Nagy Beáta szerint ez még inkább aláhúzza a témával foglalkozó kutatások fontosságát. A szerző a Nemzeti Információs Hivatal összeállítására hivatkozik, amely jelzi, hogy a diplomásokon belül változott ugyan a nemek aránya, azaz növekedett a női jelenlét, azonban a műszaki és informatikai területeken – a nemzetközi trendeknek ellentmondóan – csökkent a nők aránya.

„Mélyfúrást végeztünk, vagyis ott kutattunk, ahol 4-5 százalékban vannak a lányok” – mondta Nagy Beáta. Ez a hely, vagyis a kutatásnak teret adó Óbudai Egyetem már azzal is élen jár a szerző szerint, hogy választ keres erre a problémára, ugyanis Magyarországon ez az első ilyen átfogó, műszaki felsőoktatási intézményben végzett kutatás.

Nem ártatlan sztereotípiák

Röviden összefoglalva: a legfőbb ok az, hogy a lányok a nemi sztereotípiák, és nem a valódi képességeik szerint választanak pályát. A kutatásban megkérdezett tanárok elmondták, hogy a lányok ugyanolyan jól tudnak teljesíteni, mint a fiúk, ezzel szemben megkérdőjelezték, hogy nőnek, anyának való pálya lenne az informatikusé, rendszergazdáé, aki szűk helyekre mászik be szerelni, vagy a veszélyes környezetben dolgozó villamosmérnöké. A 15, zömében férfi tanár szerint mindez nem egyeztethető össze a családdal, volt, aki viccesen megjegyezte, hogy szerinte a mosogatás a női szakma, a mérnöki pedig férfiszakma. Nagy Beáta ezeket a sztereotip összehasonlításokat hallotta a leggyakrabban interjúi során: okos fiúk – magolós lányok, kreatív fiúk – szorgalmas lányok. Sokszor elhangzott a tanároktól, hogy a fiúk lusták, de ha valami nagyot kell alkotni, akkor rájuk lehet igazán számítani. „Ezek nem ártatlan sztereotípiák, erősen a gazdasági racionalitás ellen dolgoznak. Európában óriási a mérnökhiány, ami egyre nagyobb versenyhátrányt jelent, miközben Kínában állítólag évente 3 millió mérnököt képeznek – mondta el a közgazdász-szociológus. E folyamat mentális és gazdasági károsultjai maguk a tehetséges lányok is, mivel bezárul előttük a sikeresebb élet, esetenként a karrierépítés lehetősége a műszaki és informatikai pályán.”

„A tanárok alapvetően csak a társadalom felében, a fiúkban gondolkodnak” – állapította meg Nagy Beáta. Ambivalensnek tartja a gondolkodásukat, mivel naponta szembesülnek azzal, hogy a magyar egyetemisták kevesebbet tudnak, nehezebben motiválhatók, mint a korábbi évfolyamok, sőt, a tanárok is örülnének, ha több lány lenne a szakokon, mégis úgy gondolják, hogy nekik semmit nem kell tenniük ennek érdekében. „Nem értették, miért kérdezzük ezt. Az volt az érzésem, mintha feminista túlkapásnak tartanák” – tette hozzá.

Az egyetem kétezer hallgatójának véleményét online kérdőívekkel vizsgálták, melynek eredménye egybecsengett a fókuszcsoportos beszélgetésekével: a lányokat nem veszik komolyan a fiúk, fagyos a légkör irányukban a diáktársak részéről. A fiúk lenézik őket, pedig az egyik tanár szerint a lányok azért is hiányoznak az egyetemi életből, mert „szocializálhatnák” az erre nagy számban rászoruló fiúkat.

„22-es csapdájába kerültek a lányok. Kevesen vannak, és nehezen kooperálnak egymással, s közben nagy figyelem hárul rájuk. Az érdekérvényesítésre pedig szükség volna, mert a fiúk műszaki analfabétának nézik, cikizik őket. A lányok akár azzal a szélsőséges üzenettel is találkozhattak, hogy könnyebb vizsgasort kapnak, amit a portás is meg tud oldani” – foglalta össze a szerző.

Vállalati törődés

A „Háttérben” című könyv foglalkozik országos és európai jelenségekkel is, mivel európai uniós problémáról van szó: kevés lány csinál karriert, nem is érdeklődnek e pályák iránt, miközben bőven lenne elhelyezkedési lehetőségük (lásd Karrierlépcsők című írásunkat). Európa-szerte erőfeszítéseket tesznek a helyzet javítása érdekében a műszaki és informatikai területen, ilyenek az Európai Bizottság törekvései, munkacsoportjai. A holland Delfti Műszaki Egyetemre egy időben csak nő professzorokat vettek fel, mert a női oktatók alulreprezentáltak voltak, és hogy szerepmodellt mutassanak, mivel tenni akartak azért, hogy több lány kerüljön be az intézménybe. Ausztriában azt a célt tűzték ki, hogy az egyetem oktatóinak és vezetőinek 40 százaléka nő legyen.

Ezzel szemben Magyarország lemond a megoldáskeresésről, és minden változatlan marad, a műszaki felsőoktatásban 18-20 százalékra állt be a lány hallgatók aránya. Ezt a számot főként a sok diplomás nőt adó építészet, vegyészet erősíti (lásd Férfiterep című írásunkat). Nagy Beáta szerint sok oka van annak, hogy miért nincs megoldáskeresés. A szocializmus ideje alatt állami szinten indított emancipáció sokakban rossz élményként él tovább ma is. Másrészt a magyar társadalom nem fogadja el a pozitív támogatást, ami nehezíti a segítségadást. Ráadásul egy olyan macsó társadalomban élünk, ahol a döntéshozók nem tudják, mi történik Ausztriában vagy Hollandiában e téren. „Fontos volna a példa, azonban a magyar politika egynemű, a parlamentben, kormányban férfiak ülnek, ők töltik be a jelentős szakpolitikai funkciókat, a nők szerepe szimbolikus e téren is” – fejtette ki Nagy.

A kutató kiemelte, hogy az volna a legfontosabb intézkedés, ha az érintett felsőoktatási intézmények támogatnák a lány hallgatók belépését. Említést tett a hibrid tantervet bevezető iskolákról, ahol a lányok kiemelkedő teljesítményre képesek (Harvey Mudd College): ezeken a helyeken társadalomtudományokat is oktatnak, és nyitottak arra, hogy ne csak azok tudjanak megfelelni a követelményeknek, akik már amúgy is évek óta foglalkoznak az adott területtel. Az oktatási rendszer konzervatív, lassan változik. Ennél jóval dinamikusabban reagál a vállalati szektor a kérdésre. Nagy Beáta egyedül e téren lát előrelépést és gyakorlati eredményeket Magyarországon: követendő példának tartja a 16-17 éves lányokat „kódolni”, programozni tanító Prezi vagy SKOOL, és a nő munkatársait a digitális lehetőségek alkalmazásában bátorító General Electric kezdeményezését.

Kérdésünkre, hogy mit szeretett volna elérni munkájával, Nagy Beáta kifejtette: kifejezésre akarta juttatni, hogy mindannyian valamilyen szervezetben tanulunk vagy dolgozunk, nem lehet tehát a külvilágra mutogatnunk, mert ezzel csak a fennálló egyenlőtlenségek erősödnek meg, aminek az egész országra kiható hátrányai voltak, vannak és lesznek.