Munkaerő-piaci körkép az Európai Unió tagállamaiban - Finnország

Munkavállalás

Az EU polgárainak, akik Finnországban szeretnének dolgozni, manapság már nem sok hivatalos elintéznivalójuk akad. Az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás ugyanis lehetővé teszi a külföldi munkavállalást. A három hónapnál hosszabb időtartamú tartózkodás esetén azonban tartózkodási engedély szükséges a foglalkoztatáshoz. A finnországi tartózkodás feltétele továbbá, hogy a tartózkodást a munkavállaló egyéni pénzforrásból, önerőből finanszírozza, és semmilyen nyilvános és szociális segélyt ne vegyen igénybe.

A tartózkodási engedély kiállításához a felnőtt munkavállalóknak a munkaszerződést, illetve egy ennek megfelelő munkahelyi igazolást kell csatolniuk a kérvényhez, melyet a lakóhely szerinti illetékes rendőri szervnél kell benyújtani. Magánszemélyeknek és vállalkozóknak a tevékenységükről szóló igazolást kell mellékelniük. Egyetemistáknak egy államilag elismert tanintézet által kiadott beiratkozási igazolás elégséges, valamint igazolás a meglévő anyagi háttérről, és egy HIV-teszt elvégzése is szükséges. Külföldi diákok a szemeszterek ideje alatt csak részmunkaidőben, hetente maximum 20 órában-, szünidőben teljes munkaidőben dolgozhatnak.

A tartózkodási engedélyt általában 5 évre adják ki, de meghosszabbítható. Amennyiben a munkaszerződés egy évnél rövidebb időre szól, a tartózkodási engedély is csak arra az időre fog szólni. Az egyetemisták pedig csak a tanulmányi időszakra kapják meg a tartózkodási engedélyt, amit azonban további egy évre meg lehet hosszabbítani. A tartózkodási engedély érvényessége a fő kérvényezőnek és családtagjainak is azonos.
Az országban több mint 250 ügynökség működik, amely a munkahelykeresésben segít (työvoimatoimisto). Itt információt kaphatunk az országban betöltendő szabad állásokról, oktatásról, a mozgássérülteknek nyújtott szolgáltatásokról és segítséget kapunk abban, hogyan intézzük az ezzel kapcsolatos ügyeket. A munkavállalás feltételeit több törvény is szabályozza. Elsősorban a bértarifa törvény, a munkavédelmi törvény, a kollektív szerződés- és a munkaszerződés törvénye.

A munkaszerződés törvénye

Ez a törvény szabályozza a munkaszerződés alapvető elemeit, mint a szerződés hosszát, a próbaidőt, a munkaadó és a munkavállaló kötelezettségeit és a felmondási időt. Bár a szóbeli megegyezésen alapuló munkaszerződések is érvényesek Finnországban, a kedvezményeket írásban kell rögzíteni. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a munkaviszony kezdetét és végét, a munkakört és az azzal összefüggő feladatokat, a munkabér nagyságát és a kifizetés időpontját, a szabadság mértékét és igénybevételének lehetőségeit, illetve a próbaidő és a felmondási idő tartamát. A próbaidő mértéke általában négy hónap, de kivételes esetekben hat hónapra is hosszabbítható.

Finnországban a törvényes munkaidő napi 8, heti 40 óra. Egyes ágazatokban, szektorokban sikerült munkaidő-csökkentést elérni a munkaerőpiac szereplőinek, így a munkások évente 100 órával kevesebbet dolgoznak, mint egyes munkavállaló társaik. Míg a többi skandináv államban már régóta elég magas a részmunkaidős foglalkoztatás, addig Finnországban ez alig éri el a 10 százalékot.

A kollektív szerződés törvénye

A finn munkaviszony kialakításánál fontos szerepet játszik a kollektív szerződés. A kollektív szerződések esetében kétféle szerződést kell elkülöníteni egymástól. A központi megállapodást és a másodlagos kollektív szerződést. A központi megállapodások esetében a fő szervezetek keretegyezségéről van szó, míg a másodlagos szerződésnél a mindenkori másodlagos szervezetek közötti egyezményről. A kollektív szerződés keretein belül azonban a szerződő feleknek jogukban áll a munkaszerződésben további egyezségeket kötni.

A bértarifa törvény

A törvény jelentős szerepet játszik Finnországban, amelyet a munkaadói szervezetek és a munkavállalói szakszervezetek alakítanak ki. A finn bértarifák egy évig érvényesek, de a szabadon kialakított bérek és fizetések mértéke változtatható. Megfigyelhető különbség alakult ki a városok és falvak esetében, ugyanis a nagyvárosokban a jövedelmek általában magasabbak. A finn munkaerőpiacon a munkaerő-kínálat magasabb, mint a munkaerő-kereslet, és a munkanélküliség tekintetében regionális különbségek is mutatkoznak.

A bérek nem magasak a megélhetés költségeihez viszonyítva, az átlagbér havi 1700 euró. Ezért az összegért a finnek azonban nem dolgozzák halálra magukat. Általában 8-17 óráig tart a munkaidő, és nagyon ritka a túlóra. Igaz, a finnek nem is nyújtják el túlságosan az ebédszünetet, 20-30 percre ugranak el valahova. Finnországban a megélhetéshez legalább havi 1100 euró szükséges.

A munkavédelmi törvény

A munkavédelmi egyezményeknek az a célja, hogy a munkavállalóknak a munkahelyükön a lehető legnagyobb védelmet biztosítsák a munkahelyi balesetekkel és egyéb egészségkárosodásokkal szemben. A munkaadó feladata a biztonságos munkakörnyezet megteremtése és fenntartása. A munkavállalóknak pedig kötelességük a szabálytalanságok jelentése. A kijelölt biztonsági megbízottnak az a feladata, hogy felügyelje a biztonsági intézkedések betartását, a munkahelyi veszélyeket felismerje és a munkavédelmi hatóságokkal együttműködjön.

Tanulmányi szerződések

A tanulmányi szabadságról szóló törvény elismeri a munkavállalók igényét a munka alóli mentességre továbbképzés esetén. Ez a törvény mind a szakmai továbbképzésre, mind az általános képzésre érvényes. Tanulmányi szabadsággal az a munkavállaló élhet, aki legalább egyéves munkaviszonyban áll a vállalattal, és egy államilag elismert intézménnyel létesít jogviszonyt. A fizetési szabadság időtartama azonban 3 év alatt nem haladhatja meg a kilenc hónapot. A munkamentes időszakra munkadíj és egyéb juttatás nem jár a munkavállalónak.

Finnországban létezik egy kollektív szerződés feletti egyezmény, amely a munkavállalók képviselőinek szakmai és szakszervezeti továbbképzését érintik. Ezeket a szakmai továbbképzéseket a munkaadók figyelemmel kísérik, és az úgynevezett képzési intézkedés idején tovább fizeti a munkavállaló átlagkeresetét és megtéríti a tanfolyam költségeit is.

Vállalati rend

A vállalati rend keretében a participációt, vagyis a munkavállalók hozzászólási lehetőségét szabályozták, hogy a dolgozók jobban együttműködhessenek a vállalattal. Ezt az együttműködést az 1978-ban keletkezett együttműködés az üzemekben című törvény szabályozza. Ezzel a szabályozással elsősorban a munkavállalók meghallgatási jogát ismerték el. Legalább 30 alkalmazottat foglalkoztató vállalat köteles a munkatársait tájékoztatni azokról a fontos változásokról, amelyek a munkavállalók számára, a munkafeltételeikre vagy szociális helyzetére hatással van. A vállalatnak biztosítani kell a vita lehetőségét a vállalat pénzügyeiről, a nyereségről, az éves létszámtervről és a fizetésekről, járandóságokról.

Szakszervezetek

A finn szakszervezetek hosszú hagyományra tekintenek vissza. Már több mint 200 éve munkavállalói szövetségek jönnek létre az országban. Jelenleg közel 2 millió munkavállaló tagja valamilyen szakszervezetnek. Így Finnország a 80 százalékos szervezettségi fokával a világon a legnagyobbak közé tartozik. A közalkalmazottak körében pedig a szervezettség szintje a 90 százalékot is eléri. A finn munkaerő-piac három legnagyobb szövetsége a SAK, a finn szakszervezetek központi szervezete, az AKAVA, a diplomások szakszervezetének központi szövetsége, és az STTK, a technikusi munkavállalók szakszervezetének központi szövetsége. A SAK 42 magánszervezete által több mint egymillió munkavállalót tömörít, mert ide tartoznak az ipar, a kereskedelem és a szolgáltató ágazatok, valamint az állami alkalmazottak és a munkások fedőszervezetei is. Az AKAVA 44 magánszakszervezetet tömörít, ami 210 ezer diplomást és munkavállalót számlál. A három legnagyobb közül pedig a legkisebb a STTK, aminek körülbelül 160 ezer tagja van. Ide túlnyomórészt technikusok, mérnökök, üzemvetetők tömörülnek 15 magánszakszervezeten keresztül. Ezen kívül még 34 független szakszervezet működik az országban, összesen 280 ezer taggal.

A munkaviszony megszűnése

Finnországban egy határozott idejű munkaszerződést sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem mondhat fel. A határozatlan idejű munkaszerződésekkel azonban más a helyzet. Azt a próbaidő alatt mindkét fél azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondhatja. A próbaidő leteltét követően azonban a munkaadónak csak különösen indokolt esetben áll jogában a felmondás. Ilyen felmondásra adhat okot a munkavállaló viselkedése. A munkaadó anyagi okokból csak akkor mondhat fel, ha a kereslet jelentősen csökken, és a munkavállalót nem tudja áthelyezni, vagy új feladatra átképezni. Nem számíthat felmondási oknak betegség vagy anyaság, politikai hovatartozás vagy más vélemény kinyilvánítása, sztrájkban való részvétel, ipari konfliktus, valamilyen egyesületben vagy szakszervezetben való aktivitás, valamint a munkateljesítmény ideiglenes csökkenése. Egy dolgozó felmondási ideje minimum 2 hónap, 15 éves munkaviszony esetén eléri a 6 hónapot.

A munkavállaló munkájának befejeztével igényelhet egy minősítő bizonyítványt, amiben a munkáltatónak fel kell tüntetnie a tevékenység tartalmát és idejét, a munkavállaló kérésére azonban a képességeiről, teljesítményéről és a magaviseletéről szóló minősítést is bele kell írni, illetve a munkaviszony megszűnésének az okait is.