Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 7 hónapja

Munkaerőhiány: Már a HR-szakma nagyjai szerint sincs remény?

Olvastam ezt a cikket még tavaly és elég pesszimistának érzem a HR-szakma legnagyobbjainak többségét. Hiszem, hogy megoldás is van, és hogy az ilyen szintű vezetők ezeket a megoldásokat látják, tudják, sőt a cikkben is említenek nagyon jó példákat. Mentoring, szervezett beilleszkedési segítség az új kollégáknak, anyagi támogatás nemcsak a fizetéssel, de a munkavállaló költségeinek figyelembevételével is. Innovatív céges környezet, mint vonzerő. Ezek nagyszerű dolgok. Legyünk tehát bizakodók. De… - veti fel a kérdést Jobangel a HR Blogon.

images

A munkáltatói hozzáállás

… vannak a cikkben furcsaságok a munkáltatók részéről, ami álláskeresői nézetből nem vonzó, néha riasztó.
Pl. még mindig az emberi erőforrás az érték, nem az ember… Pedig embereket kell a cégekhez csábítani dolgozni, nem emberi erőforrást.

Már csak azért is, mert közben megjelenik egy másik szempont is: munka és magánélet teljesen összefolyt, azaz emberek a szabadidejükben is dolgoznak, és munkaidőben is foglalkoznak valami privát dologgal, ha úgy adódik. Nem 8 órányi munkaidőt vesz a munkáltató, nem annyit ad el a munkavállaló. A többségnek az élete részévé válik az állása is, ezt hozta a technológia, ami által azonnal elérhetők vagyunk bárhol, bármikor. Átalakul a munkamorál, de ez nem biztos, hogy rossz - ha tudunk hozzá alkalmazkodni. Főleg a munkáltatóknak okoz ez majd megrázkódtatást, mert úgy érezhetik, kicsúszik a kontroll a kezük közül. Home office van, nem látja minden nap a munkavállalóját, nem lehet már a webet sem korlátozni, nem tudhatjuk, hogy mikor az irodistánk fészbukozik, akkor az vajon a munkája része-e - mert bizony simán lehet… Az IT security is kihívásokkal szembesül, a munkavállaló már távolról is hozzáfér mindenhez. Ezt visszacsinálni nem érdemes, mert az a cég, aki megpróbálja, menthetetlenül véget ér: nem lesz munkavállalói élmény, nem lesz vonzó.

Ami miatt nem éreztem jól magam a cikket olvasva, hogy még mindig „humán erőforrás” kerül szóba, mint érték, pedig mindig ember lesz. A „ma itt dolgozol, holnap meg ott” is furán fest így. Értem, hogy ők alacsonyabban képzettek, ezért a fehérgalléros világból nehezebb megérteni őket. De a kékgallérosok pont úgy emberek, vágyakkal, érzésekkel, mára már szerencsére önérzettel is, mint a fehérgallérosok. Lehet, hogy sokuk többre hivatott, de ennyi sikerült. Az okok nem fontosak, nem ítélkezhetünk. Az meg egyszerű szakmai tény, hogy a munkavállalók akkor lesznek rugalmasak, ha partnerként kezeljük őket, és ha ez nekik megéri… Azaz, nem elég ide-oda pakolni őket, érdekeltté kell tenni abban, hogy a cég jól működjön. Igen, egy gyártósori munkást is.

A munkáltatói elvárások

Folytatás a HR Blogon.
Follow hrportal_hu on Twitter