Pályáznak, nyernek, majd önkénteskednek a Hankook dolgozói

Dél-Koreában nagy hagyománya van az önkéntességnek. A kiterjedt családok, lakóközösségek tagjai kölcsönösen segítik egymást. Mire felnő egy gyerek, addigra természetessé válik a számára az, ha kisebb felújításra van szükség, akkor elég csak szólni a „többieknek”, és együttesen gyorsan, könnyen megvalósíthatják azt, amit szeretnének. Lee Sang Il, a rácalmási Hankook Tire ügyvezető igazgatója arról is beszélt a HR Portálnak, hogy a dolgozóik a legtöbb esetben a környékről érkeznek, akik magánemberként szintén különböző közösségek résztvevői, ezért részben őket, részben pedig a nekik otthont adó településeket, Dunaújvárost, és annak környékét szerették volna támogatni a három évvel ezelőtt elkezdett „Hankook Értékteremtő Dolgozói Önkéntes Program”-on keresztül.

A gyár a keretet és a támogatást, a dolgozók az ötletet és a munkát adják

A két évvel ezelőtt indult kezdeményezés célja az volt, hogy a dolgozók az ügyek felvállalásával, a pályázat során a képviselettel, az összes utánajárással, és a megvalósítás során a személyes, fizikai részvételükkel is magukénak érezhessék azt a tevékenységet, amit a Hankook támogatásával végeznek. A program ötletadója, menedzsere Bánhegyesi Attila, a Hankook kommunikációs szakértője. Ő alakította ki azt a keretrendszert, amely alapján a rendszer működik. A dolog úgy indul, hogy az a dolgozó, aki felvállalja a nem kevés utánajárással a pályázást, ügyintézést, mindig először a támogatandó szervezetnél kezdi a helyzet felmérését. Majd a pályázati űrlappal, és egyéb dokumentációval jelentkezik a cégnél, ahol egy bizottság dönt a megvalósítás támogatásáról. Átlagosan 3-600 ezer forintos anyag-költségű projekteket valósítanak meg a kollégák, amelyben a saját munkaerő, és a ráfordított idő nincs is benne. „A dolgozóknak költségvetéseket is kell készíteniük a pályázathoz, ami sok esetben azzal jár, hogy tényleg csak arra költenek, ami szükséges, és mindenből – 3 árajánlat nélkül is - a legolcsóbb dolgot vásárolják, hogy más is beleférhessen a keretükbe. Nagyon népszerű a kezdeményezés, mivel maguk a munkavállalók határozhatják meg azt, miben is segítsenek, és a közös cél érdekében végzett együttes erőfeszítés még jobban összekovácsolja a dolgozókat. ”- mondja Bánhegyesi Attila.

Lee Sang Il, Bánhegyesi Attila és Péter-Vercz Katinka az idősek
otthonában

Eddig 31 projektötlet valósult meg, nyolcmillió forint értékben. Az első évben, 2013-ban 12 projekt során 70 munkavállaló vett részt önkéntes tevékenységben, és körülbelül 2,4 millió forintnyi támogatást költött erre az ügyre a cég. Tavaly már 19 projektben 104 fő dolgozott, és a cég is emelte a keretet, körülbelül a duplájára, 5,2 millió forintra. Idén pedig megint a duplájára emelték a keretet, most már 10 millió forintról van szó, amely 24 projektben, 133 munkavállaló személyes közreműködésével fog megvalósulni. Az egyik helyszín bejárásakor pedig Lee Sang Il a kollégáit a keret ismételt megemelésére biztatta.

Óvoda, iskola, idősek otthona is megszépült

A számtalan, már megvalósult, illetve tervezés alatt álló projekt közül a Hankook ötöt választott ki, és mutatott be a nyilvánosságnak. Mindegyik helyszínre elkísértek minket a legilletékesebbek, a projektek gazdái.
Idősek otthona, előtér kialakítás után
Az első helyszín az önkormányzati működtetésű Dunasori Alapszintű ellátást nyújtó Idősek Otthona volt. Itt Péter-Vercz Katinka mesélt arról, hogy ő a cégnél adminisztrátori pozícióban dolgozik, és két évvel ezelőtt, mikor először meglátta a pályázatot, rögtön az Idősek Otthona jutott az eszébe. A rokona vezeti az intézményt, akit gyakran látogat, és az ő elmondása, illetve a saját tapasztalata alapján döntöttek úgy, hogy az előtérnek a megváltoztatását tűzik ki célul. Három, kicsi helyiség helyett egy nagy, tágas fogadóteret, egy recepciós pultot, és egy beépített szekrénysort alakítottak ki ketten, a férjével – aki szintén Hankook-os dolgozó. „Annyira szerettünk volna nyerni, hogy egy „szakdolgozat-szintű” pályázati anyagot állítottam össze„- emlékszik Katinka. Körülbelül 450 ezer forintos támogatást nyertek, amiből mindent, amit elterveztek, maradéktalanul megvalósíthattak. Bár sok volt az utánajárás, de mai napig jó emlékkel gondol erre a munkára Katinka. „Azóta is, folyamatosan pályázom, hiszen nagyon jó látni azt, hogy segíthettem”- zárta a mini projektjének a bemutatását.

Vass Zoltán és Bihari Hajnalka az óvodakertbenA dunaújvárosi Zalka Máté utca óvoda ovisai éppen akkor jöttek ki a „Hankook Értékteremtő Dolgozói Önkénes Program” keretében felújított udvarra, amikor megérkeztünk. Ahogy az óvodavezető elmondta, a kert egyik végéből a másikba esős időben nem tudtak átmenni a sár miatt, ezért nagyon boldogok voltak, amikor a Hankook-os szülők összefogással járdát raktak, majd egy másik projekt keretében pedig növényekkel ültették be a kopár udvart. Szintén egy projekt eredménye lett a komor, szürke ovikerítés helyett a színesre festett, vidám környezeti elem.

A projektek két gazdához tartoznak. Bihari Hajnalka minőségbiztosítási mérnökként dolgozik a Hankook-nál. Neki ez nem az első projektje. Korábban, még a kislánya bölcsődéjében a mosdót újították fel. Ahogy az idő haladt, és a gyerek már óvodába került, látta, hogy ott is szükség van a segítségre. Az óvodakertet látva jutott eszébe annak rendbetétele, és növények telepítése. A munkát öt kollégával, illetve az ovis szülőtársakkal, meg persze a gyerekekkel közösen végezték. „Míg a 70 tuját beültettük, a gyerekek locsoltak” – emlékszik Hajni az akcióra.

Az a bizonyos lépcsőIgazi, professzionális projekt-szakemberré vált Vass Zoltán. Az óvodai járda és a kerítésfestés mellett a szomszédos Dózsa György Általános Iskola több beruházása is az operátorként dolgozó fiatalember nevéhez kötődik. Három évvel ezelőtt kezdett el a Hankook-nál dolgozni, és rögtön akkor látta a pályázati lehetőséget. Az egyik gyereke ovis, a másik iskolás volt, ezért azonnal lépett, mindkét irányba. Megkereste az intézményvezetőket, és együtt döntötték el, mire is pályáznak. Az iskolánál a bejárat előtti lépcsősort újította fel, akkor még egyedül. Most pedig az első udvar sivárságát oldja majd az a játszótér, amelyet egy 6x8–as területen, 3 játékelemből állítanak fel. Erre a projektre Zoltán 670 ezer forintos támogatást nyert. „Muszáj cselekedni, mert a gyerekeim iskolások lettek, és látom, hogy milyen rosszak a körülmények. Ha adott a lehetőség a segítségre, miért ne szépíteném a gyerekek környezetét?”

Egyelőre még a munkatársai közül csak ő „hozott be” projekttervet, de a többieket is bátorította erre a lépésre, hiszen mindenkinek jár valamilyen - többnyire önkormányzati fenntartású – intézménybe a gyereke. Zoltán azért is szereti ezeket az alkalmakat, mert össze tudja kötni a közösségépítéssel is. „A munka után a Duna partján vagy a kertben felállítjuk a bográcsot, főzünk valami finomat.”- emlékszik vissza a legutóbbi akcióra.

Gimnázium, fogyatékkal élők otthona is kapott támogatást

Itt, az ebédlőben lesz majd átalakítás„Nagy segítség az ellátottaknak az, hogy az étkezésük helyszíne megújulhat. Hiszen ez az ő otthonuk, és nekik sem mindegy az, hogy hol is élnek” – köszönte meg Csepei Anna, a Jószolgálati Otthon Közalapítvány vezetője a segítséget. Az étkezőt fogják ebben az évben kifesteni és új burkolatot kap a fal, illetve a padló is. A projektet Kollarics Béla, képzési asszisztens vezeti. Ő a barátnője révén lett a fogyatékkal élők otthonának állandó kísérője. Focimeccsekre megy a lakókkal együtt, és aktív résztvevője a hétköznapjaiknak is. „Annyira jó ezekkel az emberekkel együtt lenni, olyan sokat kapok tőlük, hogy amikor megláttam a pályázatot egyből jöttem Annához, és megkérdeztem, mire is van szükségük”- mondja a fiatalember.
Csepei Anna a Jószolgálati Otthon vezetője, Kollarics Béla, és az egyik lakó, Heffner Róbert
Az utolsónak bemutatott helyszín egy szintén önkormányzati fenntartású épület, a Széchenyi István Gimnázium volt. A nagynevű oktatási intézmény sportudvarának rendbetételére az iskola vezetősége éveken át csak ígéretet kapott, forrást nem. Sok Hankook-os szülő maga is ide járt, és a tradíciót folytatva a gyermekét is ebbe az iskolába íratta. Ludmann László, a gumiabroncsgyártó képzési vezetője a gyereke révén vonódott be az iskola mindennapjaiba, és érzékelte a hátrányát annak, hogy a sportudvar elhanyagolt volt. „Most gyakorlatilag a projektünk második felénél tartunk. A gimnázium sportudvarán álló padokat, biciklitárolókat lefestettük, a falat újravakoltuk, a kosárpalánkot teljes egészében felújítottuk. Sok, apró elem még hátravan, de az évzáróra remélhetőleg minden készen lesz”- mondta a projektgazda.
Gimnázium udvara átalakulás közbenAz ő projektjük körülbelül 350 ezer forintos támogatásban részesült, és a többi szülővel, illetve a kötelező, 50 órás közösségi munkát végző gimnazistákkal együtt öt munkanap kellett hozzá.

Ez az öt nap azonban hétvégékből, pihenő-, és szabadnapokból „ment el”, hiszen a folyamatos munkarend miatt még a projektmenedzserek sem kapnak a cégtől extra szabadnapot. „Annál nagyobb az értéke ennek a munkának, hiszen nemcsak a fizikai erőnk kellett hozzá, hanem az időnk is”- foglalta össze Vas Zoltán azt, hogy mi mindenre van szükség a sikeres önkéntes munkához.

A képeket a szerző készítette.