Szász Marci: "Mindig hagytam, hogy legyen felettem valaki"

Az intenzív ülés a házi feladat átbeszélésével kezdődött. A coachingban a házi feladat nem azt a célt szolgálja, mint az iskolában: általában a coach és a coachee együtt találja ki, hogy mi legyen a feladat, a coachee-nak motiváltnak kell lennie annak elvégzésében. És persze a leckét nem homlokráncolva kéri számon a coach a következő találkozásnál.

A hatékony házi feladat ismérve, ha a következő találkozásra úgy megy a coachee, hogy van valamiféle képe arról, hogy miről is szeretne beszélni, milyen célja van az adott beszélgetéssel. Marci azt mondja, már érti a coachingot mint eszközt, tudja hogy nagyjából honnan hová akar eljutni. A feladata két, a karrierjét, munkáját érintő kérdés végiggondolása volt: ezen a gondolatmeneten mentek végig az ülés elején. „A két kérdést én teljesen különállónak gondoltam, mégis az egész beszélgetés során a kérdések úgy jöttek velem szemben, hogy logikus gondolat volt áttérni a második kérdésre – érdekes volt ezt érezni az ülésen, holott a kérdések végiggondolása során nem éreztem az összefüggést.” A felmerülő témákról, gondolatokról listát készítettek, így egészen kézzel foghatóvá vált a kérdések értelmezése. Hogy egy példát kiragadjunk: azon tény mögött, hogy Marci az élete minden területén a transzparenciát helyezi előtérbe, valójában egy jó adag bizalomhiány áll. Nyilván még egy sor már gondolat, téma is előjött: ezek bekerültek egy nagy jegyzetbe, melyet Nándor eltett, ezekről esetleg egy másik ülésen fognak beszélgetni.

„Aztán röviden összefoglaltuk az előző hetek eseményeit, hol voltak olyan pontok, ahol bizonyos hangulati állapotokat átéltem, ez nagyon érdekes volt. Úgy éreztem, hogy irányítottan éltem végig az elmúlt pár hetet, felismertem, hogy hol vannak azok a feszültségi pontok, melyek károsak lehetnek.”

Aztán kezdődött az aznapi munka, ami immár a DIADAL-modell A betűje volt: az alternatívák gyűjtése. A Diagnózis és az Iránykijelölés után ez következik. „Újra végigmentünk a logikus alternatívákon, hogy milyen módokon lehet elérni a hosszú távú célomat. Először mindösszesen két alternatívát tudott Marci felsorolni a konfliktushelyzete megoldására. Aztán amikor eleresztette a fantáziáját és eddig csak baráti beszélgetésekben felmerülő, teljesen hipotetikus dolgokat is idesorolt, akkor máris összegyűlt öt lehetséges út – és a teljesen hipotetikus dolgokról kiderült, hogy megvalósíthatók. Marci ezzel a felismeréssel kapcsolatban úgy fogalmazott: „hagytam magamban valamit eltörni” – azaz hagyta, hogy a számára legideálisabb előtte lévő utak maguktól lezáródjanak. És most rájött, hogy ezek is nyitott lehetőségek előtte. „Amikor az alternatívákról beszéltünk, közben rájöttem, hogy eltelt 10-12 év úgy az életemből, hogy mindig hagytam, hogy legyen felettem valaki az életem minden terén, úgy hogy nem mondok nemet, nem szólok vissza, nem veszem kezembe a gyeplőt. Közben meg, akik tudták, hogy hogy kell könyökölni, azoknak meg megy a szekér. „Ebben a világban farkastörvények uralkodnak és próbálhatok úgy tenni, mintha ez nem így lenne, de ez nem visz előre, ki kell húznom a fejem a homokból és lépni kell. Így jutottam el más opciókhoz, amik ennek a farkastörvénynek felelnek meg, olyan alternatívákig, melyek nem tűnnek reálisnak.”

A coach Marci testbeszédének elemzésével többször adott visszajelzést az ülés során: „Nándor rávilágított arra is, hogy megváltozott a kisugárzásom, magamon érzem, hogy teljesen más állapotban vagyok. Messze nem az a ködös, borongós valami van rajtam, ami az elmúlt sok évben ült rajtam, ez egy olyan valami, ami nem több egy fénynél az alagút végén, de legalább van fény.”

Ami most kezdődhet az Nándor megfogalmazása szerint a kísérletezés fázisa. „Ebben pont az a szép, hogy mivel átbeszéltük az alternatívákat, ezért el tudom kezdeni az adott helyzetekben való kísérletezgetést. Ezekhez fel kell és fel is tudok nőni. Nagyon fontos és Nándor többször hangsúlyozta, hogy az egész kísérletezés az én felelősségem, nem ő visz a játékba. Az alternatívákat ki akarom próbálni és az én szakállamra megy a dolog” – ez a coaching egyik legfontosabb eleme. A döntés, az odavezető út minden lépése nem a coach, hanem a coachee kezében van. Ezért sem tanácsadás a coaching: hiszen a tanácsadó akár felelősséget is vállal tanácsaira. A coach segít megtalálni a coachee saját megoldását, „belőle dolgozza ki”, a felelősség végig a coachee-nál van. „Amíg nem állok készen az elhatározásra, addig nincs értelme beszélni a következő lépésről.”

A házi feladat hasonló az előzőhöz: az adott kérdésekre kigondolt választ kommunikálható formába kell önteni, az egyes válaszlehetőségeket priorizálni kell. Apró lépésekre kell bontani az elérendő célt – olyan apróra, hogy az első lépése akár másnap megtehető legyen. Hogyan lehet ezt kommunikálni tányértördelés nélkül? Hogyan lehet a szülő-gyerek mintából kitörni? „Ez roppant jó kérdés. De meg akarom tudni, hogy milyen kommunikációs eszközök vannak, hogyan érjem el, hogy a gondolataimnak és ne egy érzéshalmaznak legyen figyelem szentelve.”

Kommunikáció – a folyamat elején Marci ezt látta a legsúlyosabb problémájának, most úgy látja, nem ez a fő célja, ez csak egy állomáspont a célhoz vezető úton. „A cél még mindig nem egy lecsiszolt valami a fejemben, de haladunk abba az irányba, ami ennek megfogalmazásához vezet.”

Marci szerint az ülés megint őrületes volt, ahogy fogalmaz „olyan ez mint egy tehetségkutató műsor, az első megvolt, és lám másodszor is ugyanolyan klassz. Egyszerűen érzem, hogy ez az ember, aki ott ül velem szemben tudja, hogy merre kell vinni a beszélgetést. Valójában ijesztő érzés, hogy ezt hogyan tanulta meg? Nem tudtam, hogy létezik az a fajta kommunikáció, ami ilyen módon vált át embereket és segít rájönni, hogy hol vannak elromolva dolgok. Közben ez az egész játék is nekem, picit olyan mint egy sorozatepizód megtekintése élőben: sejteni lehet, hogy mi lesz a következő részben, de mindig sok meglepetés ér.”

Szász Marci coachingjának korábbi eseményeiről itt és itt olvashatnak.