Tepernünk kell a nyugati bérek után

Zsidai Viktor alapkezelő az alapbogon is közzétett „Unortodox bérrobbanás” című írásában https://alapblog.hu/unortodox-berrobanas/ járja körül ezt a témát. Az írás hipotézise nagyon leegyszerűsítve: kb. 2022-ig évi 10% növekedés, ami megdöbbentő számnak tűnik, hiszen ez azt jelenti, hogy a munkavállaló közel a felével magasabb béren lesz foglalkoztatható. Ez az adat elképesztő, és annak ellenére reálisnak tűnik, hogy a piaci várakozások az átlagos emelést 6,5-7,5 %-ra prognosztizálják. A 10%-ra rímel az a frissen érkezett KSH adat, amely előző év azonos időszakához viszonyítottan 10,6%-os béremelkedést mutat. Mind a KSH statisztika, mind az említett cikk rámutat a béremelkedés gazdasági szektoronkénti differenciáltságára, amely véleményem szerint a szektoronkénti fluktuációt és munkaerő szűkösséget vetíti előre.

Ebből a szempontból az állami szféra a legveszélyeztetettebb: az árakra túl nagy hatása nincs, bérek (pl. közalkalmazottak esetén) tekintetében a struktúrája statikus. Azaz a piac nagyon könnyen át tudja szippantani a közalkalmazotti szférából a munkaerőt. Az állam valamelyest szorgalmazza is ezt, a baj az, hogy így a közalkalmazotti állomány vagy lefölözésre kerül (pl. egészségügy - magánegészségügy), vagy olyan szakmát választanak, amelyben kamatoztatni tudják eddigi tapasztalataikat (lásd rendőrből lett biztonsági őrök). Viszont ezeken a területeken eddig is hiány volt, mi lesz ez után?

A gazdasági szektoronkénti differenciálást tovább lehet osztani a sokat emlegetett hiányszakmák (villanyszerelő, esztergályos stb.) mentén is, és az így kapott mátrixba helyezzünk el pl. egy kórházi (nem kiszervezett) karbantartó pozíciót, ami a fentiek alapján elég nehéz keresésnek tűnik.
A beruházások felpörgése valóban könnyítheti a helyzetet, azonban érdemes ezt fenntartással kezelni, mert

- a beruházások számai nem láttatják azt, hogy ezek eddig elhalasztott beruházások, vagy reakciót jelentenek a munkaerőhiányra

- a korszerű gépek képzettebb munkaerőt igényelnek, ami vagy nincs, vagy magas béren érhető csak el.

Egy szempontból biztosan az alaptáborban vagyunk: ez pedig a bér szintje. Az OECD adataiban Mexikó mellett állunk a sor végén, a környező országok - amelyek kedvelt célországai a külföldön munkát vállalóknak - felettünk, Ausztria esetében beláthatatlan messzeségben állnak.

Ez előre vetíti, hogy az elvándorlás talán lassulhat, de feltehetőleg nem áll meg vagy fordul visszájára, növelve ezzel a munkaerőhiányon keresztül a bérnyomást. Az eddig „soha nem tapasztalt” béremelkedéssel együtt tehát nem sikerült ausztriai béreket csiholni, hiszen az műnyúlként szaladt a magyar bérek előtt, így futunk tovább utána.

A sötét ló a képletben az infláció. Az előzetes kommunikációk szerint a jegybank 3%-os inflációnál nyúlt volna az alapkamathoz, azonban ez az intézkedés elmaradt. A napokban jött is a meglepetés, mert a márciusi fogyasztóiár-index 3,7%-on állt meg, ami alulról nyaldossa a felső toleranciasávot. A jegybank legutóbb nem szigorított, maradt az alacsony kamat, ebből következően a pénzbőség, magas fogyasztás. Ráadásul az egyik legjobban dráguló főcsoport az élelmiszer, amely 5,4 %-kal emelkedett. Ha marad ez a tendencia, akkor reálértékben nem lesz annyira érezhető a béremelkedés, további muníciót adva a magasabb bérköveteléseknek.

Nagy kérdés, hogy az emelési versenyben ki fullad ki leghamarabb, kinek van még puffere béremelésre. Akik biztosan bírni fogják, azok a tőkeerős nagyobb cégek. A kkv-k és mikro vállalkozások helyzete problémásabb lesz. A munkaerőpiacon a fentiek alapján elindulhat egy átvándorlás az állami szektor - kkv - nagyvállalatok tengelyen.

A kialakult helyzetet az sem segíti, hogy a belengetett szochó csökkentésről utoljára hír tavaly érkezett, gyakorlatilag olyan, mint Columbo felesége: időnként szó van róla, de még senki sem látta, pedig nagyon nem lenne mindegy, hogy 1000 Ft emelés 1210 vagy 1190 Ft teljes költséget hordoz. Az állami költségvetés szempontjából a helyzet kényelmes: a magasabb bérszintek magasabb adó- és járulékbefizetést eredményeznek, bár hozzáteszem, bármilyen olyan intervenció, amely a nettó bérek emelkedéséhez vezet, a fogyasztáson keresztül tovább tolja az inflációt, így veszélyes birizgálni.

Összességében a tartós (akár 2022-ig tartó) és magas béremelkedésnek jelen pillanatban nem nagyon van, mi gátat szabjon: a munkaerőhiány nem javul, a környező országok béreit nem értük el, monetáris szigorítás az eddigi kommunikáció szerint nem várható, az árak emelkednek.

Nyitó fotó: pexels.com