Szerző: Gál István
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 2 hónapja

Tepernünk kell a nyugati bérek után

Évek óta hegymenetben vannak a magyar bérek, a csúcs viszont nem igazán látszik. A munkaadók csak reménykedhetnek abban, hogy az alaptábort elhagyták, csúcstámadásban vannak, és már nem kell sokáig sínylődni, viszont óriási kérdés, hogy ki az, aki az utolsó szalámis zsemléjét is elfogyasztotta már az alaptáborig, és az utolsó méterekre már nem marad energiája. Meddig tart az emelkedés? Mi a plafon? Hogy rendezi át a munkaerőpiacot?

images

Zsidai Viktor alapkezelő az alapbogon is közzétett „Unortodox bérrobbanás” című írásában https://alapblog.hu/unortodox-berrobanas/ járja körül ezt a témát. Az írás hipotézise nagyon leegyszerűsítve: kb. 2022-ig évi 10% növekedés, ami megdöbbentő számnak tűnik, hiszen ez azt jelenti, hogy a munkavállaló közel a felével magasabb béren lesz foglalkoztatható. Ez az adat elképesztő, és annak ellenére reálisnak tűnik, hogy a piaci várakozások az átlagos emelést 6,5-7,5 %-ra prognosztizálják. A 10%-ra rímel az a frissen érkezett KSH adat, amely előző év azonos időszakához viszonyítottan 10,6%-os béremelkedést mutat. Mind a KSH statisztika, mind az említett cikk rámutat a béremelkedés gazdasági szektoronkénti differenciáltságára, amely véleményem szerint a szektoronkénti fluktuációt és munkaerő szűkösséget vetíti előre.

Ebből a szempontból az állami szféra a legveszélyeztetettebb: az árakra túl nagy hatása nincs, bérek (pl. közalkalmazottak esetén) tekintetében a struktúrája statikus. Azaz a piac nagyon könnyen át tudja szippantani a közalkalmazotti szférából a munkaerőt. Az állam valamelyest szorgalmazza is ezt, a baj az, hogy így a közalkalmazotti állomány vagy lefölözésre kerül (pl. egészségügy - magánegészségügy), vagy olyan szakmát választanak, amelyben kamatoztatni tudják eddigi tapasztalataikat (lásd rendőrből lett biztonsági őrök). Viszont ezeken a területeken eddig is hiány volt, mi lesz ez után?

A gazdasági szektoronkénti differenciálást tovább lehet osztani a sokat emlegetett hiányszakmák (villanyszerelő, esztergályos stb.) mentén is, és az így kapott mátrixba helyezzünk el pl. egy kórházi (nem kiszervezett) karbantartó pozíciót, ami a fentiek alapján elég nehéz keresésnek tűnik.
A beruházások felpörgése valóban könnyítheti a helyzetet, azonban érdemes ezt fenntartással kezelni, mert

- a beruházások számai nem láttatják azt, hogy ezek eddig elhalasztott beruházások, vagy reakciót jelentenek a munkaerőhiányra

- a korszerű gépek képzettebb munkaerőt igényelnek, ami vagy nincs, vagy magas béren érhető csak el.

Egy szempontból biztosan az alaptáborban vagyunk: ez pedig a bér szintje. Az OECD adataiban Mexikó mellett állunk a sor végén, a környező országok - amelyek kedvelt célországai a külföldön munkát vállalóknak - felettünk, Ausztria esetében beláthatatlan messzeségben állnak.

Ez előre vetíti, hogy az elvándorlás talán lassulhat, de feltehetőleg nem áll meg vagy fordul visszájára, növelve ezzel a munkaerőhiányon keresztül a bérnyomást. Az eddig „soha nem tapasztalt” béremelkedéssel együtt tehát nem sikerült ausztriai béreket csiholni, hiszen az műnyúlként szaladt a magyar bérek előtt, így futunk tovább utána.

A sötét ló a képletben az infláció. Az előzetes kommunikációk szerint a jegybank 3%-os inflációnál nyúlt volna az alapkamathoz, azonban ez az intézkedés elmaradt. A napokban jött is a meglepetés, mert a márciusi fogyasztóiár-index 3,7%-on állt meg, ami alulról nyaldossa a felső toleranciasávot. A jegybank legutóbb nem szigorított, maradt az alacsony kamat, ebből következően a pénzbőség, magas fogyasztás. Ráadásul az egyik legjobban dráguló főcsoport az élelmiszer, amely 5,4 %-kal emelkedett. Ha marad ez a tendencia, akkor reálértékben nem lesz annyira érezhető a béremelkedés, további muníciót adva a magasabb bérköveteléseknek.

Nagy kérdés, hogy az emelési versenyben ki fullad ki leghamarabb, kinek van még puffere béremelésre. Akik biztosan bírni fogják, azok a tőkeerős nagyobb cégek. A kkv-k és mikro vállalkozások helyzete problémásabb lesz. A munkaerőpiacon a fentiek alapján elindulhat egy átvándorlás az állami szektor - kkv - nagyvállalatok tengelyen.

A kialakult helyzetet az sem segíti, hogy a belengetett szochó csökkentésről utoljára hír tavaly érkezett, gyakorlatilag olyan, mint Columbo felesége: időnként szó van róla, de még senki sem látta, pedig nagyon nem lenne mindegy, hogy 1000 Ft emelés 1210 vagy 1190 Ft teljes költséget hordoz. Az állami költségvetés szempontjából a helyzet kényelmes: a magasabb bérszintek magasabb adó- és járulékbefizetést eredményeznek, bár hozzáteszem, bármilyen olyan intervenció, amely a nettó bérek emelkedéséhez vezet, a fogyasztáson keresztül tovább tolja az inflációt, így veszélyes birizgálni.
Állaskeresőknek és toborzási céllal érkezőknek is ajánljuk az Allasportal.hu-t, a HRPortál állásgyűjtő oldalát!

Összességében a tartós (akár 2022-ig tartó) és magas béremelkedésnek jelen pillanatban nem nagyon van, mi gátat szabjon: a munkaerőhiány nem javul, a környező országok béreit nem értük el, monetáris szigorítás az eddigi kommunikáció szerint nem várható, az árak emelkednek.

Nyitó fotó: pexels.com
Follow hrportal_hu on Twitter

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár