Tudásmenedzsment: megújítja a szervezetet

Az eredményeket felmutatni képes cégek is elsősorban a nagyvállalati szférából kerülnek ki, míg a kis- és középvállalkozások tudomást sem akarnak venni arról, hogy ők sem kerülhetik el a sorsukat, ha a piacon akarnak maradni. Ez esetben pedig jobb megelőzni a szükség kényszerét, és esetleg lényegesen nagyobb lépésekkel haladni előre, mint utólag a "futottak még" kategóriában küzdeni az életben maradásért.

A tudásmenedzsment nem teljesen új keletű menedzsment technika. Módszerei nagyon sok cég működésében akár tudattalanul is tetten érhetők. Miért nem tudjuk azt mondani, hogy a magyar vállalatok kifogástalanul működtetik az általuk kialakított tudásmenedzsment rendszert? A titok a rendszerszemléletben, a gondolkodásban, az értékrendben, a viselkedésben, az attitűdökben rejlik, mely egyre fontosabbá válik a globalizálódó világban és társadalmakban. A technikai megoldásokkal ellentétben, és/vagy azok mellett olyan értékek kerülnek előtérbe a vállalati gyakorlatban, mint a bizalom, az emberi megbízhatóság, az érzelmi intelligencia, a segítségnyújtás, a tudásátadás és megosztás, a kultúra, a motiváció, megbecsülés, stb. Ezek a fogalmak és a hozzájuk köthető módszertan az emberi erőforrás középpontba helyezését igényli.

Így hangzott Dr. habil. Bencsik Andrea, a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara docensének 2010. április 14-én a Széchenyi István Egyetemen, Győrben megrendezett Tanulás-Tudás-Gazdasági Sikerek című tudományos konferencián tartott bevezetője. A konferencia az egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolája, valamint a Lifelong Learning Magyarország Alapítvány szervezésében valósult meg.

A regionális politikában is egyre inkább előtérbe kerül a tudásmenedzsment. Prof. Dr. Rechnitzer János, a Széchenyi István Egyetem rektor helyettese és a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola vezetője a fejlesztési menedzsment más menedzsment rendszerekhez képest tapasztalt különlegességeiről számolt be, ahol kiemelte, hogy a fejlesztések eredményei más ágazatokhoz képest is később jelennek meg, amelyek más típusú tervezést, az eredmények összetettebb mérését igénylik. Példának felhozta a Széchenyi István Egyetemen épülő könyvtárat, melynek pl. a hallgatók tudásában bekövetkező fejlesztő hatása csak évek múltán lesz igazán érzékelhető.

Dr. habil. Noszkay Erzsébet, az MTA Vezetés és Szervezéstudományi Bizottsága Tudásmenedzsment Albizottságának elnöke egy új tudásmenedzsment modellről számolt be, melyet kapilláris modellnek neveztek el. E modellben a felülről jövő kezdeményezésen alapuló tudásmenedzsment rendszerekkel ellentétben nem kívánnak változtatni a szervezeti kultúrán. Ez egyfajta szervezeti önfejlődést takar, ahol a tudás, a változás az alkalmazottak egy csoportjától kiindulva magától terjed el a szervezetben.

Alois Kauer, az Audi Akademie Hungaria Kft. ügyvezető igazgatója a rendszerelvű vezetésről tartott előadásában azt hangsúlyozta ki, hogy a vezetés nem egy pozíció, hanem egy funkció, s ami nem velünk született képesség, hanem tanulható és tanulni is kell.

Az elhúzódó válság marketing következményeiről Prof. Dr. Józsa László, a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karának dékánja számolt be. Felhívta többek között a figyelmet arra, hogy azok a vállalatok, melyek a válság alatt is többet költenek marketingre, azok a válságot követően gyorsabb fejlődésre számíthatnak. Mindemellett jobban oda kell figyelni a marketing rendszerek hatékonyságának vizsgálatára, mivel pl. a sales promotion, vagy a hirdetőrendszerek hatékonysága általában csökkent az utóbbi időben.