Tudja-e, hány zseni van a cégében?

Ismertem egy nemcsak tehetséges, hanem átlagon felül eredményes területi vezetőt. Egy üdítős multinál dolgozott, és csak egyre feljebb és feljebb került a ranglétrán, míg fel nem hívta magára a kereskedelmi igazgató figyelmét. Ő ahelyett, hogy megbecsülte volna a legeredményesebb területi vezetőjét, mindezek után elindította ellene a lejárató gépezetet. Először csak külön jelentéseket kért tőle, nem a szokásosat, hanem meg kellett magyaráznia, hogy mit miért csinált.

Ez nemcsak plusz adminisztrációs feladatokat jelentett a területi vezető számára, hanem elindított egy bizalmatlansági folyamatot. Ezután "véletlenül" pletykák kezdtek terjedni róla, hogy a legnagyobb ügyfeleit megvesztegette. Ezt ugyan kivizsgálták és kiderült, hogy alaptalanok, de a gyanú árnyéka tovább mélyítette az iránta kialakult bizalmatlanságot. Az egész folyamat végül 6 hónap múlva ott végződött, hogy a területi vezetőnek mennie kellett, dacára annak, hogy ő volt a legjobb területi vezető a cégnél.

A történet nem egyedi, jellemzően nagyon sok átlag feletti képességű ember jár így. Ráadásul gyakran nem a pozícióját féltő felettes vezető, hanem a saját kollégái ",csinálják ki" a maguk közül teljesítményével "felfelé" kilógó munkatársat. Nagyon sok tehetséges ember esik ennek áldozatává és nagyon sok közhely született már a lejáratásukra, int például "A zsenit az őrülttől csak egy hajszál választja el?" című frázis.

Mi lehet ennek az oka? Általános tapasztalat, hogy az emberek többsége (és ez a vezetőkre is igaz) nem tud mit kezdeni a nálánál jobbakkal. Sőt ilyenkor egy védekező reakció indul be, vagyis nyíltan vagy burkoltan (ez utóbbi a gyakoribb, pletyka és cinikus kritika formájában) elkezdik lehúzni a jobbat. Ilyenkor sajnos a jó öreg magyar közmondás érvényesül: sok lúd disznót győz.

Főleg a nagyvállalatoknál fordul elő ez a leggyakrabban, ahol egyébként is keményebb munkahelyi hatalmi harcok és "helyezkedések" vannak. A tehetséges emberek viszont leggyakrabban éppen ehhez nem értenek, ők csak végzik a dolgukat, így válva céltáblájává az intrikusoknak. Persze akadnak, akik éppen a munkahelyi helyezkedésekben tehetségesek, de e "teljesítményük" nem igazán ébreszt tiszteletet a környezetükben.

Tehetség vagy zseni?

Nézzük meg, hogy egyáltalán mit értünk tehetség és zseni alatt. Tehetségnek az olyan embereket nevezzük, akik valamiben, legyen a gyöngyfűzéstől kezdve akár a kapcsolatteremtésig, jóval az átlag feletti teljesítményre képesek. És nemcsak 10 százalékos vagy 20 százalékos, hanem öt-tízszeres különbségről beszélünk. Ilyen például az értékesítői munkakör, ahol ez különösen jól mérhető: az igazán tehetségesek mindenféle komoly kiképzés és iskolák nélkül is öt-tízszer nagyobb forgalmat tudnak produkálni az átlagnál! A vezetőknél szintén megfigyelhető ez a jelenség, hiszen ők azok, akik képesek rendbe tenni egy területet, részleget vagy csapatot, amit az elődjük nem tudott, majd eredményesebben működtetni, mint más.

A zsenik ezzel szemben a tehetségek között is a jéghegy csúcsát képviselik. Ha egy vállalat élére egy zseni vezető kerül, akkor dacára a piaci helyzetnek, az a vállalat menthetetlenül fellendül. A zsenik ráadásul rendkívül kreatívok, az újítások, új termékkategóriák, új cégek, új kezdeményezések és egyéb sikersztorik mögött általában egy zseni szokott állni.

Egyszóval óriási pazarlás, drága luxus egy kihasználatlan tehetség, netán zseni, mert a "híresen" kiemelkedő teljesítmények mögött mindig ők állnak. Munkánk során nem kevés "rejtett tehetségbe" botlunk bele, olyanokba, akik még magukról sem tudják, hogy valamiben átlag felettiek, nemhogy a környezetük. A kiemelkedő képességek a környezet értetlensége miatt gyakran negatív megnyilvánulásokba fordulnak át. Nem kevés tehetséges ember válik tinédzser módjára durcássá, lázadóvá és nehezen kezelhetővé emiatt, azonban ha még elég fiatalon felfedezik a benne rejlő képességeket, és lehetőséget adnak neki a bizonyításra, továbbá bátorítják, akkor mindez megelőzhető.

Használati utasítás "balerinákhoz"

Sokaknak az a véleménye a tehetségekről és különösen a zsenikről, hogy olyan kényesek és körülményesek, mint egy balerina. Részben igazuk is van, de nagy részben nem. Egy tehetséges és az átlagnál nagyobb teljesítményű munkatárs mindig kicsit irracionálisnak és nehezen megérthetőnek fog tűnni a többiek számára, de ez teljesen normális. Az allűrjeik jórészt abból adódnak, hogy állandóan az értetlenség falába ütköznek, állandóan be akarják őket szorítani a megszokott - de számukra szűk - keretek, szabályok közé, amitől ők joggal frusztráltak, idegesek és türelmetlenek.

Egy vezetőnek sem könnyű az ilyen beosztottal boldogulnia, de kell egy kis bölcsesség ahhoz, hogy az érzelmi reakciókon felülkerekedve a teljesítményre koncentráljon. Ha egy beosztottja jóval az átlag felett teljesít, akkor nyugodtan megengedhet neki többet, lehet vele rugalmasabb, mint a normál teljesítményű beosztottaival. A "valamit, valamiért" elv működhet ebben az esetben, azaz extra engedmény, extra teljesítményért cserébe.
Kivételezni egyébként nagyon veszélyes, de a kiemelkedő teljesítmény esetében nélkülözhetetlen. Ha azonban ezt nem meri megtenni, akkor átlag felett teljesítő beosztottját legalább ne akadályozza, és adjon neki teret a boldoguláshoz.

A kisvállalatoknál sokszor az is akadály a tehetségek kibontakozásához, hogy nincsenek meg azok a munkakörülmények, erőforrások, amelyek a zseni kolléga képességeinek maradéktalan kiaknázásához kellenek.

Összefoglalva egy zseni a cégében óriási kincs, felfedezése, képességeinek a cég érdekében történő felhasználása önmagában üzleti sikersztorivá tud válni, de a veszélyek és kockázatok is lényegesen fokozottabbak ("ezért mindenképpen konzultáljon előtte gyógyszerészével").

Kelkó Tamás
www.szemelyzetkivalasztas.hu