Túl sokan dobbantanak külföldre

A fejlődő országokban gyakorta előfordul, hogy a család tudatosan kijelöli egyik tagját a nagy utazásra, mondván, majd kint megállva a helyét pénzzel támogathatja az otthon maradottakat - utal külföldi kutatási eredméenyekre Hárs Ágnes migrációkutató. Magyarországon azonban nem a jövendő pénzforrás vezérli a fiatalokat, hanem a versenyképesség növelése. Idegen nyelvtudással, külhoni diplomával, illetve munkatapasztalattal ugyanis jóval meredekebben ívelhet felfelé a fiatalok karrierje.

Fiatalok bontogatják a szárnyaikat

Egy nemzetközi felmérés szerint a magyar munkavállalók 68 százalékát a családi tényezők fékezik a külföldi álláskeresésben. A Kelly Services 33 országra kiterjedő kutatása során 115 ezer munkavállalót - köztük 4400 magyart - kérdeztek meg munkába járási szokásaikról és elképzeléseikről. Az eredmények alapján elmondható, hogy a magyarok fele fontolgatja a külföldi munkavállalást, ám valóban mobilnak csak a 34 év alattiak - közülük is a 24 évesnél fiatalabbak - tekinthetők.

Magyarország kivándorlástól veszélyeztetett korcsoportja egyébként az egyetemisták, illetve a friss diplomások tábora, a nyelvtudás, az ösztöndíjak és a különféle egyetemi projektek, valamint a kutatási programok következtében ugyanis szélesre nyílt a világ kapuja. Aki egyszer elment, nehezen tér vissza, s akkor se tartósan. Ők a projektvándormadarak: ösztöndíjról kutató-gyakornoki programra szállnak, sehol se töltenek el hosszabb időt, amíg csak egy ígéretes állás vagy szerelem röghöz nem köti őket valahol. A Magyarországon diplomázó többség azonban itthon kezd karrierépítésbe, legfeljebb néhány évnyi sikertelen próbálkozás után keres jövőt magának külföldön.

Az igazán tehetségesek elvesztése sokba kerülhet

Nem az a lényeg azonban, hogy hányan vándorolnak ki, hanem az, hogy kik. Ha csak ketten mennek el, de ők választott hazájukban kutatásaikkal új paradigmákat nyitnak, és ezzel milliós, milliárdos hasznot termelnek más ország gazdaságának, az nagyobb veszteség, mint ezer szellemi segédmunkát végző kivándorlása - magyarázza Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki főtanácsadója, aki Csanády Mártonnal, a Budapesti Kommunikációs Főiskola docensével és Személyi László szociológussal a minap fejezte be a diplomások elvándorlását vizsgáló MTA-kutatást. Az interneten szétküldött, illetve az MTA honlapjáról letölthető kérdőívek közül 358 érkezett vissza értékelhetően. Bár a minta nem tekinthető reprezentatívnak, így is kétszer annyi potenciális válaszadót sikerült elérni, mint a korábbi felmérések során. Ezek alapján a magyar "agyvesztés" mértékét húszezerre becsülik a kutatók. Az agyelszívás első nagy hulláma a rendszerváltozás idejére tehető, a másodikat az uniós csatlakozás hozta, de a köztes időszakban is folyamatos volt - taglalja a Népszabadság.

Az Egyesült Államok mellett leginkább Belgiumba szeretnek utazni a fiatalok, mivel Brüsszel nemzetközi intézményei százával várják az idegen nyelven jól beszélő diplomásokat, de kedvelt úti cél még Németország, Luxemburg, Nagy-Britannia és Olaszország. A kutatók valamennyi földrészről, ezen belül 26 országból kaptak válaszokat. A nyilatkozók negyede többdiplomás, harmadának doktori vagy más tudományos fokozata van. A kiadott magyar diplomák arányaihoz képest jóval több közöttük a jogi, gazdasági és természettudományos végzettségű, bölcsészek és művészek azonban elvétve sem akadnak közöttük. Elsősorban a jobb fizetésért, a jobb szakmai, karrierlehetőségekért, illetve a hazai társadalmi klíma taszító volta miatt próbáltak külföldön szerencsét. Ráadásul a többség meg is találta a számítását, magasabb életszínvonalra, jobb munkafeltételekre és nagyobb előrejutási lehetőségekre leltek a külföldi országokban. A szabadidő és a szabadság terén is pozitívabb hozzáállást figyeltek meg a válaszadók odakint az itthoni gyakorlathoz képest. Alig negyven százalékuk gondolja úgy, hogy hazatelepülne, de közülük is minden harmadik úgy véli, erre legfeljebb tíz év múlva kerülhet sor.

Kapcsolatok nélkül nem érdemes visszatérni

A külföldi diploma, munkatapasztalat azonban nem minden, legalábbis, ha visszatérve újra szeretné kezdeni valaki itthon, a kapcsolati tőke sokkalta többet nyom a latba. A magasan kvalifikált munkatársaktól ugyanis inkább tart a magyar cégek többsége, a külföldi tanulmányokat folytatókat pedig sok helyen túlképzettnek, veszélyes versenytársnak ítélik meg - ezért általában már első körben elutasítják őket.

A diplomások migrációjában nem feltétlenül az a probléma, hogy a tehetséges fiatalok kivándorolnak, hanem, hogy nem jönnek vissza. Az elvándorlást ugyanis nem lehet megakadályozni, de nem szerencsés, ha a magyar agyak elvándorlását pusztán a külföldi kereseti viszonyok szabályozzák - összegezte Kucsera Tamás a Népszabadságnak. Meg kell küzdeni a tudáselitért: jelentősen emelni kellene a fizetéseket, ám ez önmagában nem elég, a diplomások itthon tartásához meg kellene változnia a magyar társadalmi klímának is.