Van élet munka nélkül?

Vallás, virsli, májusfa

Mit is ünneplünk május elsején? Virslit és sört? Nem. "Itt van a május elseje", "Éljen május elseje!" Május elsején többféle ünnep ötvöződik. Általánosan ismert világszerte a munka vagy a munkások ünnepe, amit felvonulásokkal tesznek emlékezetessé. De már az ókortól kezdve a tavasz ünnepének is tartották sok helyütt. Különféle népszokások, játékos versenyek, vidám mulatozások kapcsolódnak e naphoz, hiszen a szerelem ünnepe azt jelentette, hogy májusfát állítanak a legények annak a lánynak, akinek udvaroltak. E nap 1889-ben a II. Internacionálé megalakulásával lett a nemzetközi munkásmozgalom, a munka ünnepe. A választás igen szerencsés volt. Népszerűsége láttán az egyház még meg is szentelte a napot. XII. Pius május elsejét Munkás Szent József mellékünnepévé avatta.

"Csak a nem dolgozó ember lehet boldog" - ez valóban így van?

A munkát egészen másképp fogták fel a különböző korokban, jelenleg aranyat ér, de nem volt ez mindig így. Az ókori görögök például azt vallották, hogy a munkát el kell kerülni, és a tétlenséget kiáltották ki erénynek. Arisztotelész: "csak a nem dolgozó ember lehet boldog..." Római filozófusok szerint "a szabad ember nem szennyezi be kezét bérmunkával." Szerintük az iparosok munkája éppúgy megvetendő, mint a kereskedőké. Megoldást a háborúskodás jelentheti. A Római Birodalomban a férfiak 20 százaléka mentesült a munkavégzés alól.

Érdes kéz, napsütötte bőr, egyenlő alacsony származás

A XIII. századig a munkához szükséges energiát az állati és emberi izomerő biztosította. A munka végzését az határozta meg, hogy az egyén milyen családba született bele. A technológia fejlődésével a munka az emberi leleményesség és kreativitás megnyilvánulási formája lett.

A munka paradoxona

"A munka paradoxona az, hogy a felnőtt ember idejének egyharmadát munkával tölti, mégis legtöbben örülnek, ha elkerülhetik." Ha ezt a gondolatot továbbszőjük, és körüljárjuk a munka létjogosultságát, természetes mivoltát, érdekes következtetéseket vonhatunk le. Például mióta világ a világ, az a természetes, ha az embernek van munkája, teendője. Ám azon már kevesen elmélkednek, hogy ezek a társadalmunk által létrehozott pozíciók mesterségesek. Hol vagyunk már attól, amikor a férfiak lelki szemei előtt egyetlen cél lebegett csupán, a zsákmány megszerzése, a nők pedig megteremtették a család fenntartásához szükséges biztonságos hátteret? Azóta hatalmasat fordult a világ: jött a számítógép, és vele az információs társadalom, a call centerek, mobil társaságok, marketing, a sok papírmunkával járó emberi erőforrás menedzsment és sorolhatnám.

Régen - sokan még ma is - azt vallották, hogy az igazi munka kétkezi, hiszen tevékenységünknek végeztével ott tündököl a jól látható eredménye. Ha ezen hitvallás alapján ítélnénk meg a munka eredményességét, akkor sokan lennének problémában, ugyanis korunk dolgozója a virtuális térben, elektronikus formában tevékenykedik, és koránt sem biztos, hogy a nyolc óra leteltével bármi "tárgyi" eredményt fel tud mutatni. A XX. századdal a munka fogalma egy az egyben átértékelődött, érdemes tehát tisztázni a kifejezés mögött megbújó tartalmi jelentést és elgondolkodni azon, hiszen munka és munka között is van különbség.

Mit nevezünk munkának?

A munka, mint tevékenység egyidős az emberiséggel. Mindenkinek szüksége van olyan tevékenységre, amely személyiségének fejlődését segíti, motivált állapotát kielégíti, és az sem utolsó szempont, hogy az erkölcsi és/vagy anyagi megelégedettséggel jár. Magyarul az önmegvalósítás mellett, a munkánk jelenti a kenyerünket is.

Munkának nevezzük továbbá az ember (és/vagy gép) által energia (erőfeszítés) kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket. A munka valójában tudatos, cél-, eredményorientált tevékenység, amely hatást gyakorol a személyiségre, a társas és magánéletre egyaránt. A munka jellege, keretei és hatásfoka a történelem során folyamatosan változott, mivel az ember igyekszik kevesebb fáradsággal életben maradni, ezért leginkább olyan eszközök előállításán fáradozik, amelyek a munka testi, fárasztó jellegét csökkentik, vagy megszüntetik.

Ha terhes a munka

Ám a társadalmak nem nélkülözhetik a munkát, mivel anélkül nem férhetünk hozzá a nem emberi munkával készült természeti kincsekhez sem. Ugyanakkor a modern társadalmakban a legtöbb ember a munkát terhesnek, "büntetésnek" tekinti, ezért keresi a lehetőséget arra, hogy mások dolgozzanak neki vagy helyette. Kivételt csak a munkamániások vagy a saját munkájukat elhivatottságból végző egyének képeznek, akik többnyire élvezik munkájukat és az érte járó elismerést, hírnevet, megbecsülést vagy jövedelmet.

Munka nélkül, boldogtalanul

Milyen lenne, ha egyszer csak nem kellene bemennünk többet a munkahelyünkre? Nem kellene végigszenvednünk a napot, azon siránkozva milyen rossz a főnök, milyen sokat kell gürcölni stb.? Akik átélték már a munkanélküli állapotot, egészen más szemmel tekintenek a világba. A munka értékét igazán akkor lehet értékelni, amikor nincs. A munka nélküli élet még magas segély esetén is elégedetlenséget vált ki az élettel szemben. Na de mi lesz akkor, ha az emberi munka teljesen feleslegessé válik?
Hol leszünk, ha már csak a gép dolgozik?

Becslések szerint a mai fejlődés iránya igen csak az embert nélkülöző munka világa felé tart. A kérdés már csak az, jó lesz ez nekünk? Ugyanis egyre többen dolgoznak olyan eszközök, tárgyak, berendezések előállításán, amelyek birtokában a tulajdonosnak egyre kevesebbet kell tennie azért, hogy ezek az eszközök az általa kívánt tevékenységeket elvégezzék. Ezen irányzat legvége az autopoiesis (az önteremtés, az önmagát reprodukáló szervezet), amelynek előfutára maga a számítógép. A gépesítés, az automatizálás, a technológiai fejlesztés terén megtett lépések ebbe az irányba, míg a rabszolgatartás, a cselédek, a proletárok, bérmunkások, sorkatonák, a gyermekmunka a munka másokkal való elvégeztetésének irányába mutat. (Wikipédia)

Ha belegondolunk ebbe a sötét jövőképbe, akkor adja magát az a kérdés, hogy mi lesz velünk feladat nélkül? A munka értelmet ad az ember életének - mondják a szakértők. Ezzel sokan vitatkoznának, akik például a monitor előtt görnyednek naphosszat, szívesen mennének inkább egy világ körüli utazásra, ám számos emberi sors bizonyítja, hogy cél nélkül nem lehet értelmes életet élni. Akkor hol van ebben a folyamatban az egyén? Hol van az önmegvalósítás?

Ha ezeket végiggondoljuk, máris kényelmes az a szék, amelyben ülünk, máris szeretettel nézünk közvetlen kollégáinkra, más színben tűnik fel az a világ, ahol a napunk egyharmadát töltjük. Ünnepeljük tehát, hogy egyáltalán van munkánk és értelmezzük
Kahlil Gibran sorait úgy, ahogy nekünk tetszik: "A munka láthatóvá vált szeretet. Ha nem tudtok szeretettel, hanem csak kedvtelenül dolgozni, akkor jobban tennétek, ha abbahagynátok, és kiülnétek a templom lépcsőjére alamizsnát koldulni azoktól, akik örömmel dolgoznak."

Forrás: Dr. Juhász Márta: A munka pszichológiája és a munka felfogása című anyaga
Wikipédia

Gyimóthy Éva, HR Portal