Visszaélések a képzések terén

A különböző formában megjelenő ajánlatok, a honlapokon lévő kínálatok látszólag megfelelnek a felnőttképzést szabályozó jogszabályoknak, azonban ha mélyebbre nézünk, hiányosságokra bukkanunk.

Inkognitóban a képzők

A törvény úgy rendelkezik, hogy a felnőttképzési nyilvántartási szám közlését minden tanfolyammal, tréninggel kapcsolatos írásos vagy elektronikus közleményben fel kell tüntetni. Újabban az a "szokás", hogy sem a hirdetésben, sem a szórólapon, sőt még a honlapon sem közlik az elektronikus címen és a telefonszámon kívül az elérhetőséget.

Sajnos a képző szervezet tényleges (pl.: postai címen) elérhetőségének közlését nem írja elő a felnőttképzési törvény, amely "rejtőzködésre" ad lehetőséget ez egyes képző szervezetek számára, mivel a tervezett képzési helyeiket publikálják, azonban a telephelyük címét már nem közlik egyetlen fórumon sem. Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben felel meg a társadalmi, cégektől elvárt normáknak az, hogy a székhely címét sehol sem közlik.

A vállalatok és az egyének néha olyan helyzetbe kerülnek, hogy az egyes képzések esetében nem kapnak a képző szervezetről teljes információt, legfeljebb a felnőttképzési nyilvántartási szám alapján következtethetnek a cég székhelyére, a tevékenység biztonságos jogi hátterére.

A törvény előírása alapvetően meghatározza, hogy a képző szervezet (a jogszabály szerint felnőttképzési intézmény, amely lehet egyéni vállalkozás is) beazonosítható legyen. Tény, hogy a törvény nem mondja ki egyértelműen, hogy a felnőttképzési nyilvántartási számon kívül mit kell honlapján, hirdetéseiben közölnie, de alapvető kritérium, hogy a cég a címét ismertté teszi.

Mostanában tűnt fel egy olyan felnőttképzési szervezet, amely a nyilvántartási számát ugyan közli, de a székhelyét (telephelyének címét) már sehol sem szerepelteti. Honlapján egy Magyarország térképe szerepel az általa bázisoknak tekinthető települések nevével (szinte az egész ország), azonban a cég telephelye ismeretlen. A weblapjukon, szórólapjaikon a cég székhelyét illetően semmilyen információ nem szerezhető. Vajon egy cég (amely az estleges fogyasztóvédelmi szerezet számára sem érhető el), amelyet a "megrendelők" nem érhetnek el másként, mint egy e-mail címen, mennyire tekinthető "nyilvános" vállalkozásnak. Megkerestem ezt a céget e-mailben, de a válaszban még csak a reagálás névvel való hitelesítését sem vállalták, alá sem írták.

Tény, hogy a cím, a telephely közlését a törvény nem írja elő, de mennyire tekinthető szakmailag hitelesnek az a vállalkozás, amelyik nem közli az e-mail megközelítésen túli címét egyetlen nyomtatott vagy elektronikus hozzáférhetőségen kívül. Hol van a törvényben meghatározott garancia arra, hogy a képzésre jelentkező, abban résztvevő el is érheti a szervező, lebonyolító céget. Sajnos az a tapasztalat, hogy az egyes képzéseket megrendelő vállalkozások sem keresik, hogy az adott képző szervezet milyen garanciákkal rendelkezik munkáját illetően.

Ebben a példában az az elgondolkodtató, hogy a 2006. évben nyilvántartásba vett képző szervezet miként volt képes a képzéseivel ellepni a piacot, és el is indítani azokat, amikor a telephelye is ismeretlen a jelentkezők, résztvevők számára.

Visszaélés az OKJ-s képzésekkel

A ma érvényes Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) az 1/2006. (II. 17.) OM számú rendelet helyezte hatályba, amely azt is meghatározta, hogy a folyamatban lévő képzések az előző OKJ rendelkezései szerint befejezhetők, de újabbak már csak a rendelet mellékletében meghatározott szakmákban indíthatók. Az elektronikus közlemények tekintetében is ez a rendelkezés a hatályos. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy több képzési szervezet félrevezeti az érdeklődőket és megszűnt "szakmákra" is hirdet képzéseket. Feltűnt egy olyan, magát egyéni képzési vállalkozásnak hirdető szervezet (nyilvántartásba vétele 2006. évi), amelyik a korábbi OKJ 54-3472-01 számon megjelölt, de a 2006. évi OKJ-ből törölt szakmai képzést hirdet még a napokban is honlapján. Ez egyértelműen félrevezetés.

Az írásos kapcsolatfelvételre a következőket reagálta a szervezet természetesen aláírás nélkül: "Nagyon jól tudjuk, hogy már nincs ilyen képzés, csak még nem frissült a honlap." Fel kell tennünk a kérdést, hogy mennyire lehet igényes, hiteles és etikus az a képző cég, amelynek két év alatt nem volt ideje - bár az OKJ-t hatályba léptetés évében alakult - a honlap hitelesítésére.

Az is kérdéses, hol voltak az illetékes szervek, és milyen kontrolláló szerepet tölt be az OKÉV és az illetékes Munkaügyi Központ, ha két év leforgása után ilyen még előfordulhat. Sajnos ez az eset nem egyedi, viszont annál jellemzőbb példa. A felnőttképző intézményekkel szemben 2001. évi CI. törvény életbe lépése nyomán elvárt minőségi követelmények érvényesülése miként hat az akkreditáció követelményein túl.
A mai napig nincs szabályozva, hogy ki és milyen képzettségi feltételekkel indíthat felnőttképzési vállalkozást. Egy szakképzésben hosszú éveket eltöltött kolléga felháborodottan számolt be vállalkozói igazolványának igényléséről. A gördülékeny ügyintézés során semmilyen okmányt nem kértek tőle, nem firtatták, hogy rendelkezik-e a megfelelő képzettségi feltétellel, csupán egy űrlap kitöltésére és egy összeg befizetésére kötelezték.

Hova tart a felnőttképzés?

A felnőttképzési törvény életbe lépésétől minőséget vártak a szakértők. A két éves tapasztalatok viszont arról tanúskodnak, hogy a törvény érvényben van, a követelményeket be kellene tartani, csupán a napi gyakorlat nem igazolja vissza ezt a tendenciát. Lehetne a két kiragadott kérdéskörön kívül többet is felvetni, mint például a 30 óraszám alatti képzések, vagy a 10 fő alatti létszámú képzések elindítása. Az említett ügyek is arra mutatnak, hogy valamit tenni kellene a felnőttoktatás körében.

Dr. Poór Ferenc