Visszatérnek a Dolgozó anyák
Már a negyedik évaddal tért vissza a Netflixen a Dolgozó anyák sorozat. A gyerekek már nem olyan kicsik, nem a babacsoporttal indulnak a részek, de az anyáknak az egyszerre több szerepben való zsonglőrködése, mint központi téma nem változott. Most is egy kis felüdülést, lazítást jelenthetenek a rövid sorzatrészek, az életelyzetek pedig -ha eltúlzottak is- ismerősek lehetnek.
Bár elkezdődött a részleges visszatérés sok munkahelyen az irodákba, sokan továbbra is otthonról dolgoznak, és az elmúlt hetekben sok szülőnek nem volt könnyű dolga, ha egyensúlyozni akart a munka és az otthoni teendők között. Utóbbi sok esetben egyet jelentett a gyerek(ek) digitális oktatásának otthoni menedzselésével is, ami azért korábban nem volt a mindennapok része. Így nem is baj, ha a sorozat nagyjából 20 perces epizódjaival egy kicsit ki tudunk kapcsolódni.
Bár a Dolgozó anyák (Working Moms) még a Covid előtti időkben készült (és szerencsésen be is fejezték a járvány előtt), így konkrétan erre az élethelyzetre nem reflektál, de az egyensúlyozás munka és magánélet, a mindenhol teljesíteni akarás, és persze mindeközben az emberi kapcsolatok (magán és kollegiális) menedzselése, állandóan aktuális témát jelentenek Catherine Reitmannak, aki a sorozat alkotója és egyben főszereplője is. (A sorozatról az induláskor itt írtunk.) A szerephez hasonlóan, a valóságban is kétgyerekes anyaként nem lehet azzal vádolni, hogy ne tudná, miről beszél.
Mint tudjuk, a téma kimeríthetetlen, és bőven szolgáltat alapanyagot humorhoz, (ön)iróniához, helyzetkomikumhoz egyaránt. A gyerekek nőnek, a problémák átalakulnak, ahogy a szereplők kapcsolatai is. Kate-nek saját vállalkozása, irodája van, a munkája is az egyik "gyereke", szenvedélye, amit nem éppen egyhangú családi élete mellett menedzsel. Anne pszichológusi munkája és kamasz lányának nevelése egyre inkább összemosódik. Bár Frankie-vel, Jennyvel és az egyre nagyobb szerepet betöltő Vallal együtt mindannyian egy kicsit bolondok, és időnként eltúlzottak a karakterek, de mindannyian tudunk hozzájuk valamilyen módon kapcsolódni.
Reitmannak nem titkolt célja, hogy a női narratíva nagyobb szerepet kapjon, és ennek az is része, hogy a sorozat alkotóinak 70%-a nő, köztük számosan olyanok is, akik nem biztos, hogy másutt megkapták volna a lehetőséget a munkára. Reitman szerint megérte velük kockáztatni, mert az eredmény nemzetközi siker lett.
Bár a Dolgozó anyák (Working Moms) még a Covid előtti időkben készült (és szerencsésen be is fejezték a járvány előtt), így konkrétan erre az élethelyzetre nem reflektál, de az egyensúlyozás munka és magánélet, a mindenhol teljesíteni akarás, és persze mindeközben az emberi kapcsolatok (magán és kollegiális) menedzselése, állandóan aktuális témát jelentenek Catherine Reitmannak, aki a sorozat alkotója és egyben főszereplője is. (A sorozatról az induláskor itt írtunk.) A szerephez hasonlóan, a valóságban is kétgyerekes anyaként nem lehet azzal vádolni, hogy ne tudná, miről beszél.
Mint tudjuk, a téma kimeríthetetlen, és bőven szolgáltat alapanyagot humorhoz, (ön)iróniához, helyzetkomikumhoz egyaránt. A gyerekek nőnek, a problémák átalakulnak, ahogy a szereplők kapcsolatai is. Kate-nek saját vállalkozása, irodája van, a munkája is az egyik "gyereke", szenvedélye, amit nem éppen egyhangú családi élete mellett menedzsel. Anne pszichológusi munkája és kamasz lányának nevelése egyre inkább összemosódik. Bár Frankie-vel, Jennyvel és az egyre nagyobb szerepet betöltő Vallal együtt mindannyian egy kicsit bolondok, és időnként eltúlzottak a karakterek, de mindannyian tudunk hozzájuk valamilyen módon kapcsolódni.
Reitmannak nem titkolt célja, hogy a női narratíva nagyobb szerepet kapjon, és ennek az is része, hogy a sorozat alkotóinak 70%-a nő, köztük számosan olyanok is, akik nem biztos, hogy másutt megkapták volna a lehetőséget a munkára. Reitman szerint megérte velük kockáztatni, mert az eredmény nemzetközi siker lett.
Hatodik kiadásához érkezett az Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv.
Aki válaszol: Sipőcz Iván