A fluktuáció és a dolgozó kudarcai

Ez a szituáció velem esett meg, és valamiről eszembe jutott a minap, így gondoltam, megosztom a történetem (a „másik”, azaz a munkavállalói oldal nézőpontját), hátha a HR területen dolgozóknak és vezetőknek is ad értékes gondolatokat.

Fluktuáció és kudarc

Lehet, hogy sosem gondoltál bele abba, hogy valaki azért hagy ott egy állást, mert nem érzi magát elég jónak benne. Ez talán értelmetlennek hangozhat így elsőre, mert divatos úgy gondolkodni, hogy a munkavállaló csak azért van ott, hogy felvegye a pénzt, és ezért cserébe a minimumot, a lehető legkevesebb munkát végezze el. (Nyilván, ilyen is van, ez kétségtelen, de jobb megvizsgálni, illetve megelőzni ezt a másik helyzetet is.)

Adott egy kis cég, ahol is egyre több feladatot láttam el, olyan dolgokat is, amik nem tartoztak szorosan a feladatkörömhöz, de belekóstoltam, majd egyre jobban beletanultam. Alapvetően nem bántam, mert egyrészt értékes tudnivalók voltak, másrészt ugye vannak olyan szakterületek (itt konkrétan az online marketing és a webszerkesztés), amelyek folyamatosan fejlődnek és változnak, így az ember bármilyen iskolát is végezzen el belőle, folyamatosan tovább kell utána is képződnie.

Alapvetően vettem az akadályokat, de volt egy-két olyan pont, amikor legszívesebben otthagytam volna mindent. Amikor az ember azt érzi, hogy ez nem az ő területe (ami nem feltétlenül igaz egyébként, hanem egyszerűen csak a jelen kudarcélmény mondatja vele), hogy ő béna, hogy majd úgyis elküldik, mert nem elég ügyes, hogy ezt sose fogja megtanulni… ki, hogy éli meg az ilyesmit.

Ténylegesen vágytam arra, hogy végre olyat csináljak, amiben jó vagyok, amiben nincs kihívás, amit seperc alatt tökéletesen elvégzek… azaz: amiben van sikerélményem.

Könnyen lehet, hogy ha van másik munkám, amiből azt a pénzt ki tudom váltani, simán felmondok és kész. De nem volt. Talán jó, talán nem. Mindenesetre azóta még több dolgot megtanultam.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogy mielőtt alaposan leterheled az embered, és olyan dolgokat vársz el tőle, amit nem feltétlenül tud majd (jól) teljesíteni, kockáztatod azt, hogy eltávozik. Persze egy-egy dolog nem a világ, de ha rendszeresen olyanokat teszel rá, amiben nem tud majd helytállni, akkor van esély rá, hogy nem „megerősödik”, hanem kihullik. Ráadásul valljuk meg, értelmetlenül.

Mindig ügyelj arra, hogy sikerélménye legyen a dolgozónak. Nem mondom, hogy folyamatosan istápolni kell őt, hogy óvni a munkától, sem pedig azt, hogy akkor is meg kell dicsérni, ha valójában semmi nem indokolja.

De jó, ha tudod, hogy ő is emberből van, és lehet hihetetlen, de őt is nagyon tudja zavarni, ha nem jó, ha nem elég profi, ha valamit elront, és ha valamit nem tud tökéletesen végrehajtani.

Ráadásul, ha valóban ez játszódik le benne, akkor ő egy nagyon értékes ember, mert szeretne maximumot nyújtani, és szeretné, ha a főnöke elégedett lenne. Egy ilyen dolgozót pedig vétek elpazarolni.

Vigyázz tehát az embereidre, a dolgozóidra, és ők pedig azzal fogják meghálálni, hogy termelnek és munkájukkal előreviszik a céged, és számíthatsz rájuk.