Az állásinterjú nem egy színjáték

Sajnos, úgy tűnik, sok helyen még mindig így gondolják.

Elém került egy írás a Jooble álláskereső portál Facebook oldalán A leggyakoribb hibák az állásinterjún és hogyan kerülhetők el címmel. Nem szoktam reakció cikkeket vagy posztokat készíteni, de ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.

Minden bizonnyal a cikket Chat GPT írta, érződik a stílusán és a szóhasználaton, de mégis valaki elfogadta és megjelenítette. És hát valahonnan a Chat GPT is összehalászta, tehát talán sokan még mindig ezekben az információkban gondolkodnak mind a HR-es (interjúztató), mind pedig a jelentkező részéről.

Nézzük sorban ezeket a hibákat, amiket említ a cikk, és ami ezzel szemben – szerintem – a valóság(nak kéne lennie).

1. Előkészület

A cikk írója elmondja, hogy szerinte egy álláskeresőnek alaposan fel kellene készülnie abból a cégből és pozícióból, amire jelentkezett és amire behívták interjúba. Én ezt több alkalommal megtettem. Nos, senkit sem érdekelt, és nem én beszéltem az adott cégről, hanem ők beszéltek a saját cégükről és a betöltésre váró pozícióról. Az természetes, hogy átnézem, hogy egyáltalán milyen céghez jelentkeztem és pontosan milyen pozícióra. De ezt általában az ember megteszi mielőtt leadja a jelentkezést – már amennyiben van mód rá, és a leírás tartalmaz kellő mennyiségű konkrétumot és egyáltalán a cég nevét (és nem fejvadász/HR cég keres az ügyfelének munkaerőt).

2. Gyenge kommunikáció

A cikk hibának tünteti fel, ha az ember gyengén kommunikál az interjú alatt, és javasolja, hogy gyakorolja otthon az interjúkérdésekre adott válaszokat. Ha az ember pályakezdő, vagy még nem járt interjúban, akkor ez hasznos tanács lehet: írja össze a válaszait, és néhány alkalommal, ameddig magabiztosan nem megy, mondja el valakinek. Bár sok esetben nem fogjuk előre tudni, hogy milyen kérdések lesznek. Ha pedig valakinek van egy alapvető jobbfajta kommunikációs készsége, akkor képes lesz megválaszolni a neki random feltett kérdéseket. És ha őszintén válaszol, akkor nem kell majd hosszasan gondolkodnia rajtuk.

3. Idegesség

A cikk kitér arra, hogy az idegesség rossz dolog. :) Hát, igen, senki sem szeret stresszelni. Viszont a jó HR-es tudja, hogy az idegesség természetes jelenség egy interjú során, és már az elején a megfelelő bevezető kérdésekkel vagy pár mondattal igyekszik a feszültséget mérsékelni. Nyilvánvaló, hogy ideges valaki, ha állást keres és a megélhetése forog kockán. Az lenne fura, ha semmilyen izgatottságot nem mutatna…

4. Késés

Az írás természetesen leírja, hogy ne késsünk, mert az bizony rossz pont. Erről eszembe jutott egy régi állásinterjúm, amikor Budapest másik oldalára mentem interjúzni, ráadásul kora reggel leesett a hó is. Kb. 5 vagy 10 percet késtem, és mivel még nem volt mobilom, így nem tudtam jelezni. Hát, ez van. A legjobb szándékom ellenére sem értem oda időben, pedig az esetek nagy többségében nem késem sehonnan sem (Murphy törvény, ugye). Bármi megtörténhet, nagy eséllyel most járunk ott először, így szerintem lehet emberien is hozzáállni egy késéshez, ha utána minden rendben zajlik. Emellett az egy jó mutató, hogy a jelentkező hogyan kezeli le ezt a helyzetet.

Ehhez a részhez még kikívánkozik belőlem, hogy én bizony azt tapasztaltam, hogy az állásinterjúk jókora százaléka csúszik, és a jelentkezőnek kell várnia legalább 5-10 percet. Szóval, ha az egyik féltől elvárjuk, akkor tartsuk be mi is. Ha fél 9-kor van az interjú, és a jelentkező esélyesen már ott van percekkel korábban, akkor lehetőleg mi is készüljünk el fél9-re, hogy akkor neki is tudjunk kezdeni. Neki ugyanúgy drága az ideje, mint a miénk.

5. A „megfelelő” kérdések feltevése

Igen, ezt annak idején „tanították”, nem egy helyen olvastam, hogy az interjú végén tegyünk fel mi is releváns kérdéseket. Aha. Szerintem pedig akkor tegyünk fel kérdéseket, ha maradt még olyan terület, amit nem érintettünk eléggé. Ha nincs kérdésünk, akkor ne kérdezzünk. Könnyen lehet, hogy minden felmerülő (vagy épp fel sem merült) kérdésünkre eleve megkaptuk a választ.

„Készítsen előre releváns kérdéseket, amelyek megmutatják az érdeklődést a pozíció és a vállalat iránt.”

Nem és nem! Egy állásinterjú nem egy színjáték vagy a táncparkett! Ez egy őszinte, intelligens párbeszéd egy állásról és annak részleteiről. Nem egy kihallgatás és nem egyfajta burkolt tesztelés. Aki ezt szeretné tenni HR-esként, inkább válasszon másfajta hivatást.

Interjúztatóként legyünk udvariasak, informatívak, és kezeljük egyenrangú félként a másikat. Hiszen nem véletlen akarunk felvenni egy dolgozót arra a pozícióra. Szükségünk van rá. Kezeljük üzleti partnerként, mert gyakorlatilag az. És természetesen ne raboljuk az idejét, mert mi sem szeretjük, ha más rabolja. Amikor ilyen állásinterjúhoz volt szerencsém álláskeresőként, az nagyon pozitív képet alakított ki bennem a cégről.

https://allasom.blog.hu/