Az agilis vállalat stabilitásának 4 pillére – Egyensúly és fókuszáltság
Az agilis vállalat, amint arról korábban írtunk, nem attól agilis, hogy szünet nélkül változik, változtatja a stratégiát, az irányt. Az agilis vállalat rugalmas, de ugyanakkor stabil is. Stabilitása négy pilléren nyugszik, amelyből kettőt, a bizalmi kultúrát és a rítusokat egy korábbi írásunkban mutattunk be. Most a két másik pillérre, az egyensúlyra és a fókuszáltságra fordítjuk figyelmünket.
Egyensúly
Az egyensúly kegyelmi állapot. Ritkán adatik meg, hogy egy vállalat, egy személy tökéletes egyensúlyi állapotban legyen. Ugyanakkor mindenki folyamatosan törekszik rá, mert mindenkiben, minden szervezetben is, van egy „keljfeljancsi”, amelyiknek köszönhetően érzékelhető az egyensúlytól való eltérés, és felmerül az ahhoz való visszatérés igénye.
Egy szervezetnek, egy embernek az a feladata, hogy amikor érzékeli az egyensúlytól való eltérést, igyekezzen a lehető legkisebbre mérsékelni a kimozdulás amplitúdóját. A túl nagy kilengés ugyanis veszélyezteti az egyén, illetve a szervezet intaktságát.
Milyen súlypontok léteznek egy szervezetben, amelyek támogatják az egyensúlyi állapothoz történő visszatérést?
Fontos és kritikus a nagyon stabil, robosztus értékrend. A jól működő, strukturált, a saját céljaikkal és értékeikkel tisztában lévő cégek egy kívülről jövő sokk hatására általában 10-15%-os amplitúdóval mozdulnak ki. Az ilyen vállalatok probléma esetén nem kezdik kétségbeesetten rángatni a kormányt, hanem erejük és céljaik teljes tudatában őrzik meg a kontrollt az irányítás felett.
Az egyensúly esetében egy másik lényeges kérdés, hogy egy kilengés után mennyi idő alatt tud visszatérni a szervezet a középső, egyensúlyi állapotba. Mi kell ahhoz, hogy egy szervezet a kilengés után a lehető leggyorsabban tudja ezt megtenni? Először is az, hogy amikor érzékeli a kilengést, megálljon, visszatekintsen és elemezze a helyzetet. Olyan megállító kérdéseket kell feltennie, mint hogy:
„Van-e ezzel a helyzettel dolgom?”,
„Mi a hatása rám annak, ami történik, rövid, közép-, és hosszú távon?”
Mindez azért lényeges, mert nagyon sokszor az emberek és a szervezetek egyaránt, a bizonytalanság és az abból fakadó félelem hatására pótcselekvésekbe fognak. Úgy érzik, hogy feltétlenül tenniük kell valamit, de nem átgondoltan cselekszenek, és ezzel sokkal többet ártanak, mint amennyit használnak.
Nagyon fontos a vezető személye: hogyha ugyanis a vezető pánikba esik, akkor a szervezet is pánikba esik. Olyan vezetőre van szükség, aki nehéz helyzetben is higgadt tud maradni, s nem kezdi el ő maga rángatni a szervezetet.
Fókuszáltság
Ha a szervezet képes arra, hogy észlelje és elemezze a problémát, akkor ez lehetőséget ad neki a fókuszált beavatkozásra. A fókuszáltság elérése érdekében nagyon lényeges, hogy a tevékenységét rövid és középtávú akciókra bontsa le. Akkor ugyanis sokkal jobban hozzá tudja igazítani a tényleges működését a céljaihoz. Fontos, hogy jól állítsa be a mérések gyakoriságát: a gyakori méréseknek csekély az információtartalmuk, ha pedig ritkán mér, akkor azt kockáztatja, hogy nagyon eltér az iránytól, és irreális erőfeszítésbe kerül visszatérni a helyes útra.
A fókuszáltság növelésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a szervezet ne azt nézze, hogy mások az adott helyzetben mit csinálnak, hanem arra koncentráljon, neki mi a célja, tisztában legyen azzal, hogy ő kicsoda, mit akar elérni.
Ezt egyébként manapság, amikor minden csatornán ömlik ránk az információ, nagyon nehéz megvalósítani. Egy ilyen világban még könnyebb elveszíteni a fókuszt, magánembernek és szervezetnek egyaránt.
Márpedig nagyon lényeges, hogy a szervezet ne szórja szét az energiáit, ne akarjon mindenre reagálni, mindent kipróbálni, mindent felülvizsgálni és felülbírálni. Amint korábban írtuk: Képes legyen bizonyos, számára fontos ügyekben, folyamatokban koncentráltan elmélyülni, ne szórja szét folyamatosan az energiáit mindenfelé. Arra áldozzon energiát, erőforrást, ami számára lényeges.
Mert ahol a fókusz, ott az erő. És ahol az erő, ott az üzleti siker.
A sorozat eddig megjelent cikkei: