Mit tehetnek a cégek válságos időkben a dolgozóik mentális egészségéért?

Azt minden bizonnyal senki sem kérdőjelezi meg, hogy nehéz időket élünk.

A COVID még mindig itt van velünk, és még napjainkban is érkeznek a hírek az újabb, ki tudja mennyire fertőző mutációk kialakulásáról; a szomszédunkban egyre könyörtelenebb háború dúl, amelynek eszkalációja nem zárható ki teljes bizonyossággal; az energiahordozók árának drasztikus emelkedése miatt az emberekben nemcsak munkahelyük esetleges elvesztése kelt aggodalmat, hanem a soha nem látott magasságokba szárnyaló rezsiszámlák is szorongással töltik el őket. Talán soha nem vártuk kevésbé a telet, mint most. És akkor a nyáron kiszáradó tavakról, folyókról még nem is beszéltünk. A saját szintjén mindenki igyekszik megnyugtató gondolatokkal foglalkozni, stresszoldó tevékenységeket űzni. De mit tehetnek a vállalatok annak érdekében, hogy a maguk eszközeivel ők is hozzájáruljanak alkalmazottaik lelki békéjének, mentális egészségének erősítéséhez, s ezáltal ahhoz, hogy jobban tudjanak a munkájukra, az aktuális feladataikra koncentrálni? Erre a kérdésre keresi a választ cikkünk szervezetfejlesztési tanácsadó szerzője.

Azt gondolom, hogy mindig, még ilyen súlyos helyzetben is vannak a cégek kezében olyan eszközök, amelyek „bevetésével”, ha meg nem is szüntethetik, de csökkenthetik, vagy legalábbis nem növelik tovább a bizonytalanságot, a szorongást, a félelmet. Öt plusz egy ilyen eszközt látok jelen pillanatban.

Bekeretezett valóság

Az ugyebár nem megoldás semmire, ha a cégek, az emberek baj, probléma, krízis esetén a homokba dugják a fejüket. Mert attól, hogy nem látjuk, a gond nem szűnik meg. Nem lenne ez több önbecsapásnál. Az sem megoldás, ha mindennap, vagy naponta többször, közös szorongásnövelő hírfelolvasást, hírértelmezést tartunk. A helyes út, mint általában, itt is a két véglet között vezet: adjunk teret valóságnak, de szabjunk keretet a hír- és szorongásfolyamnak. Nézzünk szembe a gondokkal, beszéljünk a kockázatokról, tárjuk fel a lehetőségeket, de tartsunk mértéket időben, térben és formában. Ne csak a válság legyen a diskurzus tárgya, igyekezzünk a testetlen problémafelvetéseket keretbe foglalni, vigyük át az aggodalmakat ráhatás központú és megoldás fókuszú megközelítésekbe és cselekvésekbe. Tehát, ne tegyünk úgy, mintha nem lenne semmiféle probléma, de törekedjünk a strukturált feldolgozásra, és ne hagyjuk, hogy a beszélgetések csak a gondok, problémák, félelmek körül forogjanak. 10-15%-nál ne adjunk több időt a különböző megbeszéléseken ennek a témának.

Talk the walk

Arról beszéljünk a szervezetben, hogy mi, mint cég, mit tervezünk tenni a jelen helyzetben a következő néhány hétben, néhány hónapban. Rendkívül fontos ugyanis, hogy a munkatársak lássák, a vállalatuknak van terve az elkövetkező időszakra. Hat hónapnál távolabbi időpontra viszont ilyen gyorsan változó időkben ne tegyünk kijelentéseket. Most nem az a fontos, hogy mi lesz 5-10 év múlva, hanem az, hogy mi várható belátható időtávon belül: abban az időszakban, amelyikre még van ráhatásunk, amelyikre még tudunk akciókat megfogalmazni. Osszuk meg a munkatársakkal, hogy merre haladunk, mit teszünk, milyen döntéseket hozunk, hogyan reagálunk a kialakult helyzetre. Ha ezt a lehető legrészletesebben tesszük, akkor a dolgozókban gyengülni fog az az érzés, hogy nincs ráhatásuk a dolgok menetére. Ez pedig nagyon fontos a szorongásuk enyhítésében.

Walk the talk

Nem meglepő módon akkor lesz hiteles a cég vezetősége, ha azt teszi, amit mond. Nincsenek percenkénti irányváltások, nincs kapkodás, nincs csúsztatás, félrebeszélés. Az emberek ekkor azt látják, hogy a cég szépen, következetesen halad a céljai megvalósítása felé, ami megnyugtatóan hat rájuk. Ha viszont változnak a célok, mert ez azért előfordulhat, akkor azt kommunikáljuk a csapatnak. Ebben az időszakban a nyílt és őszinte kommunikáció, he lehet, még fontosabb, mint a kevésbé turbulens időkben, úgyhogy ne sajnáljuk rá az időt és az energiát.

Vegyük ki a jegesmedvét az emberek fejéből

Ismert mozzanat a pszichológiából, hogy amikor azt mondjuk valakinek, ne gondoljon a jegesmedvére, akkor az illető fejében azonnal megjelenik a jegesmedve képe. Ebből a megfontolásból nem lehet közvetlenül arra biztatni az embereknek, hogy ne szorongjanak, ne féljenek, nyugodjanak meg, mert azonnal elkezdenek félni és szorongani, és egyáltalán nem fognak megnyugodni. Ehelyett pozitív képeket, cselekvéseket, helyzeteket kell alkotni, illetve létrehozni, s ezeket kell becsempészni az emberek fejébe a jegesmedve helyére. Kevesebbet kell tehát emlegetni a válságot, és többet a jó eredményeket, a cég és az egyén fejlődését, előrehaladását.

Fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni

Ilyen időszakokban kell a legtöbbet invesztálni a munkatársak szakmai, mentális és ha egy mód van rá, fizikai fejlesztésébe. Ha ugyanis a kollégák azt érzik, hogy erősödnek, fejlődnek, fizikailag és érzelmileg izmosodnak, akkor bármilyen kihívás kezelésére alkalmasnak érzik magukat. Nő a rezilienciájuk. Ha van sikerélményük, mert például sikerült megküzdeniük egy feladattal, legyen az egy kurzus elvégzése, vagy egy vállalati kerékpárversenyen elért jó eredmény, akkor növekszik az önbizalmuk, jobban bíznak az életben, és abban, hogy az élet más területein jelentkező kihívásokra is tudnak adekvát válaszokat adni.

Szakembert a fedélzetre

Végül, és legyen ez plusz egy eszköz, amelyet viszont a vállalat nem tud önmaga megvalósítani, bízzunk meg szakembert (pszichológust), akihez oda tudnak fordulni a leginkább szorongók, bizonytalanok. A munkatársaknak biztosan nem csak az esik jól, hogy a problémáikat megoszthatják egy hozzáértővel, akitől avatott segítséget kapnak azok megoldásához, hanem az is, hogy azt látják, a munkáltatójuk ilyen formában is gondol rájuk.

Katona Melinda
Borealis Consulting