Válságálló növekedés – Az aktív türelem gyakorlásának 4 fázisa

„Mindent a maga idejében” – tartja a mondás. Tehát sem előbb, sem később, hanem pont akkor kell megtenni valamit, amikor eljött az ideje. Válság idején különösen így van ez. Vajon neked van-e türelmed kivárni a cselekvésre legmegfelelőbb pillanatot?

Nehéz helyzetben, turbulens időkben nagyon fontos, hogy ne állítsunk magunk elé mesterséges korlátokat, például mindenáron betartandó határidők formájában. Erős a példa, de beszédes: a haláltáborok borzalmait általában azok élték túl, akik nem szabtak meg határidőket a szabadulásukra. Azok viszont, akik ilyen mesterséges korlátokat alakítottak ki, a saját maguk megszabta határidőig bírták, utána viszont feladták, és meghaltak. Fontos tehát, hogy ne egy mesterséges korláthoz ragaszkodjunk, ehelyett fokozottan figyeljünk a folyamatokra, a körülményekre, s azok kedvező konstellációja szabja meg, hogy mikor cselekszünk. Ne időterminusokban gondolkodjunk: ne mondjuk azt, hogy ha egy hónapon, egy héten, egy napon belül megtörténik valami az rendben van, addig türelmes vagyok, de utána már nem. A „válságállás” érdekében tehát ki kell lépni az idődimenzióból. De merre is?

1.

Az első fázis az észlelés/érzékelés, vagy nevezhetjük éppen szemlélődésnek: érzékeljük, érezzük, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk mi magunk, a cégünk, egyáltalán, mi történik.

2.

A második fázis az értékelés/elemzés: ne prekoncepciók, hanem valós tények alapján hozzuk meg a döntéseket. Ez segít abban, hogy ne a már említett, mesterséges korlátok határozzák meg azt, hogy merre, és főleg milyen sebességgel haladunk. Gondoljuk végig, hogy van-e ráhatásunk az adott helyzetre, tudunk-e kézzelfogható gondolatfogasokat rendelni hozzá, amelyek segítik az eligazodásunkat.

3.

Tehát elemezzünk, és utána, és ez a harmadik fázis, döntsünk. De ne mi legyünk a döntés tengelyében, hanem a helyzet.

4.

A negyedik, a döntést követő stáció az elköteleződés, a döntés végrehajtása, azaz, a holt papír cselekvésbe fordítása.

…kézben tartani a gyeplőt, és … visszatartani a lovakat.

Mit jelent, mit fed a címben jelzett türelem? Azt, hogy végig haladunk az előbbiekben vázolt állomásokon! Eldöntjük, hogy van-e dolgunk az adott helyzetben, és ha van, pontosan meghatározzuk, hogy micsoda. Meglehet ugyanis, hogy csak egy nagyon kicsi lépést tudunk megtenni, sőt, az is előfordulhat, hogy még azt sem. Ilyenkor van nagy szükség a türelemre: figyelni és elemezni tovább, jóllehet már nagyon szeretnénk lépni valami nagyobbat, valami látványosat. Nos, ebben a helyzetben kell tudni kézben tartani a gyeplőt, és képletesen szólva, visszatartani a lovakat.

…a türelem nem passzivitást jelent.

Nagyon lényeges hangsúlyozni, hogy a türelem nem passzivitást jelent. Nem arról szól, hogy azt várjuk, valaki helyettünk oldja meg a helyzetet. Ez a türelem aktív türelem, hiszen folyamatosan érzékeljük, figyeljük, elemezzük a körülményeket, hogy amikor majd eljön az idő, a lehető legjobb, a szituáció alapos ismeretén, megértésén alapuló döntést tudjuk hozni. Más szavakkal: lankadatlanul trenírozzuk magunkat arra, hogy amikor megnyílik a lehetőség, edzett állapotban találjon bennünket. Az aktív türelem tehát azt is jelenti, hogy folyamatosan eddzük az elménket, a testünket és a lelkünket, és olyan dolgokkal kötjük le az energiáinkat, illetve a csapatunk energiáit, amelyek segítenek abban, hogy gyorsan tudjunk majd reagálni, amikor szükség lesz rá.  

A kollégákat úgy tudjuk megnyerni az aktív türelemnek, hogy folyamatosan kommunikáljuk, mi történik. Tudniuk, látniuk kell ugyanis, hogy egy végiggondolt folyamat mentén folyamatosan tesszük a dolgunkat akkor is, amikor nincsenek látványos akciók, sikerek, előrelépések, amikor látszólag „nem történik semmi”.

A türelem mellett ebben az időszakban (is) nagyon lényeges, hogy állhatatosak legyünk: ne csak akkor csináljuk azt, amiben hiszünk, ne csak akkor működjünk az értékeink szerint, amikor könnyen megy, amikor kedvezőek a feltételek, a körülmények. Ha például azt mondjuk, hogy nekünk fontosak az emberek, a munkatársaink, akkor legyenek fontosak akkor is, amikor egy kicsit rosszabbul megy a cégnek.

…miért tudta Amundsen meghódítani a Déli-sarkot…

Végül egy „áthallásos” példa arról, miért tudta Amundsen meghódítani a Déli-sarkot úgy, hogy ő és az emberei életben maradtak, miközben vetélytársa, Scott expedícióját senki sem élte túl. Amundsen sikerének egyik titka, hogy ő és az emberei jó időben és viharban egyaránt meneteltek, utóbbi esetben kevesebbet. Nem volt azonban olyan nap, hogy ne haladtak volna valamennyit. A csapat edzetté vált, és kiszámítható volt a „működés”. Scotték ezzel szemben jó időben nagyon sokat mentek, rossz időben pedig, akár napokon át, egyetlen mérföldet sem. Ettől a csapat eltunyult, depresszióba esett. Ez jó üzenet a ma vezetőinek is.

És te megtettél mindent azért, hogy az embereid ne tunyuljanak, ne fásuljanak el a COVID idején?

Inspirációs tartalmainkat a Borealis oldal mellett az Act4you oldalon is megtalálhatod.

A Válságálló növekedés cikksorozat eddigi írásai:

• A kiemelkedő szervezetek, emberek 5 szokása
• 5 szokás, amely hozzájárul a szervezet fejlesztéséhez
• 5 módszer a strukturált problémakezeléshez
• Adj teret a kreativitásnak és a fejlődésnek!
• 3 ok, hogy miért is gondolkodj hálózatban
• Úttörő szeretnél lenni válság idején? Ezt az 5 szempontot vedd figyelembe!