Fodor T. Gáborral beszélgettem a pihenőidőket érintő alkotmánybírósági döntésről

Hallottatok már a 2020 májusi alkotmánybírósági döntésről, amely a pihenőidőkkel kapcsolatos eddigi gyakorlatunkat érinti? – kérdezte néhány hete Fodor T. Gábor munkajogász egy beszélgetésünk során. A válaszom egyértelmű nem volt, így megállapodtunk arról, hogy beszélgetünk erről a döntésről, amely zavarba fog ejteni minden munkáltatót.

Az Alkotmánybíróság – egy egészségügyi ügyelettel kapcsolatos kúria döntés alkotmányossági felülvizsgálata során – megállapította, hogy az Alaptörvény XVIII. cikkének (4) pontját – amely alapján „minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.” úgy kell érteni, hogy a napi és a heti pihenőidők külön „jogcímek”, amelyre a munkavállalónak külön-külön van jogosultsága, azok egy időben történő kiadása alkotmányellenes. 

 

Tomkó Gyöngyvér: Tudom, hogy nehéz lesz, de próbáld meg röviden összefoglalni, mi az alkotmánybírósági döntés lényege?

Fodor T. Gábor: Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy a napi és a heti pihenőidőt egy időben nem lehet kiadni. Ezt az Alkotmánybíróság az Alaptörvény azon rendelkezésére alapozta, amely szerint a munkavállalót napi és heti pihenőidő illeti meg. Ez az Alkotmánybíróság szerint azt jelenti, hogy ezek az idők a munkavállalót külön illetik meg. Megjegyzem, hogy ez sehol Európában nincs így, még a magyar joghoz képest munkavállalóbarát uniós jogban sem.

 

Tomkó Gyöngyvér: Segítsünk a bérügyviteli, HR szakembereknek értelmezni ezt a döntést, és következményeit. Mondj kérlek egy tipikus példát arra, hogy miért összeegyeztethetetlen az alkotmánybírósági döntés a jelenlegi foglalkoztatói gyakorlattal?

Fodor T. Gábor: Amennyiben a munkanapok hétfő és péntek közé esnek, a két pihenőnap pedig egybeesik a szombat és a vasárnap naptári napjaival, úgy a határozat alapján a pénteki, nyolc órás munkanapnak hajnali négy óra negyvenkor kellene kezdődnie, hiszen egyedül így biztosítható, hogy a napi tizenegy órás pihenőidő a szombati pihenőnap 0.00 órás kezdete előtt kiadásra kerüljön.

Továbbá, ha a munkáltató a munkavállaló számára a heti pihenőidőben vagy pihenőnapokon rendkívüli munkát rendel el, úgy ezt követően – figyelemmel az alkotmánybírósági döntésre – nem lehet egyszerre napi és heti pihenőidőt is kiadni. Így a napi pihenőidőt csak a heti pihenőidő végét követően lehet kiadni, de ez azzal jár, hogy amennyiben a munkáltató a naptári napokkal egyezően állapította meg a pihenőnapokat, úgy a munkavállaló hétfőn 11 órakor állhatna először munkába, a korábban közölt munkaidő-beosztás tartalmától függetlenül!

Még rosszabb a helyzet, ha a munkáltató – az Mt. 87. §-a alapján – „eltolta” a munkanap kezdetét. Ebben az esetben ugyanis – a heti pihenőidőben történt munkavégzést követően -, amennyiben pl. a heti pihenőidő hétfő reggel hatkor ért véget, munkavégzésre csak a napi pihenőidő lejártát követően – ha 11 órával számolunk, akkor délután öttől – kerülhetne sor, a munkaidőbeosztástól függetlenül.

....

 

A döntés hogyan befolyásolhatja a munkáltatók gyakorlatát?  Számíthatunk bírságra? ... A válaszokat, a teljes cikket az L-SOFT honlapján találod, a folytatásért kattints!