Egész életemben arra vágytam, hogy egyszer taníthassak, de a sorsom eddig egészen máshogy  alakult.

Óvodásként óvónéni, kisiskolásként tanító néni, gimisként matek-történelem tanár akartam lenni, de mivel ilyen párosítás nem volt a tanárképzésben, ezért a közgazdaságtan irányában tanultam tovább.

Egyszer a pályám elején majdnem elvállaltam egy közgazdasági szakközépben felmerülő állást, de akkor az, (talán szerencsémre) nem jött össze, talán egész más irányba vitt volna el.

Aztán jó tíz év múlva óraadóként mégis besegítettem egy közgazdasági értettségire felkészítésbe egy szakközépiskolában...

És persze a multicégeknél ahol dolgoztam, mindig ott nyüzsögtem a belső képzések boszorkánykonyhája körül...

Aztán coach lettem, és ez így nagyon jó! Most pedig az a megtiszteltetés ért, hogy felső fokon kaptam lehetőséget a tanítás megízlelésére!

Az elmúlt hetekben a Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatóinak tarthattam kétszer másfél órás előadást az új generáció vezetői sajátosságairól és kihívásairól.

Holnap pedig a győri Széchenyi István egyetemen is részt veszek egy fél napos képzés tartásában; ott a hallgatók által előre megadott érdekes kérdésekre építve mutathatom be a coaching erejét, módszertanát, vezetői eszközként is hasznosítható számos előnyét.